Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

285. országos ülés október 13. 1877 221 Fel fog olvastatni az inditváuy- és az interpellatiós könyv. Gulner Gyula jegyző : Az iaditványkőnyvben ujabb bejegyzés nem találtatik, az interpeílatiós könyvben a mura-szombati járásbíróságnál felhalmozott hátralékok kilátásba helyezett elintézése és ezen járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal leendő felruházása tárgyában, az igazságügyministerhez. Elnök: Ezen interpellatiót már a múlt szerdán jelentette be a t. képviselő ur ; de mivel az ülés végét egészségének változása miatt meg nem várhatta, interpellatiójáoak megtételét azon következő napra halasztotta, a melyben az interpellatiók megtétetni szoktak. Simonyi Ernő képviselő ur tehát interpelíatióját a szokott időben megfogja tenni. Tegnap Wahrmann Mór képviselő ur beszédét nem szándékosan, hanem a közbejött eset miatt kénytelenittetvón félbeszakítani, ugy gondolom, a t. ház megengedi, hogy tegnap félbeszakított beszédét ma folytathassa. (Helyeslés.) Wahrmann Mór: T. ház! Tegnap félbeszakasztott beszédemet csak egynehány igen rövid észrevétellel szándékozom kiegészíteni Ezen egynehány észrevétel főleg az u. n. kiviteli kedvezményekre vonatkozik, amelyekre nézve bizonyos körökben valóságos idiosyncratia uralkodik. Azt mondják igen sokan, ós ezt értelmes emberek mondják: értjük mi azt tökéletesen, hogy annak, aki a szeszt az országból kiviszi, azon adó, a melyet itt fizetett, és a mely fogyasztási adó jellegével bir, visszatérittessék ; de egyáltalában nem foghatjuk föl, hogy miért téríttessék vissza neki nagyobb összeg, mint a mennyit itt fizetett. (Fölkiáltások: Ez igazi) Azt mondják: az iparnak ilyen támogatását nem értjük, ez határozottan az adófizetők zsebéből történik egynehány érdekelt előnyére és hogy csak igen csekély számúak azok, a kik tényleg kiviszik a szeszt, és a kik élvezik a kedvezményt, mig a többi sok szeszt főző, a ki a kivitelre nem dolgozik vagy nem dolgozhatók: ebben a kedvezményben nem részesül. (Fölkiáltások: Ez igazi) Most is azt hallom, hogy ez igaz. En részemről igaznak nem tekintem sem az egyiket sem a másikat, ós épen ezen téves felfogás ellen szándékozom egynehány szót még koczkáztatni! (Halljuk ! Halljuk !) Abban a viszonyban, a mely az állani és a szeszgyártás közt létezik, a hyppokrisisnek egy bizonyos neme van. Az állam azt mondja: közgazdasági érdekeim határozottan követelik, hogy minél több szeszgyártassék az országban, mert hiszen a szesz gyártás jelentékeny eszköz arra, hogy a föld javittassók ós hogy bizonyos mértékben visszaadassék a földnek az, a mi tőle elvonatott; másrészt ugyanaz az állam azt mondja: ethicai szempontból azt óhajtom, hogy minél kevesebb szesz fogyasztassók az országban, mert a szeszfogyasztás ártalmas, s demoralisálja a népet. Ebből a dilemmából miképen menekülhet az állam ? Csak azon az utón, hogy azt mondja: czólom az, hogy itt szesz gyártassák, de ne iti igyák meg, hanem vitessék ki és igyák meg mások ; ha már most azt akarom, hogy szesz itt gyártassák, és a gyártás fejlesztessék, de másfelől nem óhajtom, hogy a termelt szesz itt fogyasztassók, a mi nálunk — és ezt nem szabad szem elől téveszteni — mint bortermelő országban csak is a bortermelés rovására történhetik: erre más mód nincs, mint kedvezmények árán is lehetővé tenni, hogy az itt gyártott szesznek egy része kivitessék. Minél nagyobb rész vitetik ki: ez annál kedvezőbb az ország közgazdaságára nézve, mert itt marad a moslék, a trágya a lisztes anyagokból, a mi a talaj javítására okvetetlenül szükséges ós kimegy az, a mi a népet oorrumpálja. demoralizálja. Az államnak ilyen körülmények között kötelessége odatörekedni, a mint itt helyesen mondatott, hogy helyes tarifa, helyes kereskedelmi politika által adassék meg az országnak annak lehetősége, hogy a szesz kivitessék, és másrészt, ott a hol a verseny olyan országokkal, a melyek sokkal könnyebben képesek a maguk terményét kivinni, nehéz: a kivitel kedvezmények által támogattassék. Ha az ország érdeke az, hogy itt a talaj javittassék, ez pedig a szesznek mennél nagyobb mérvű termelése által érhető el, az csak ugy valósulhat, ha a kivitelre megadatik a lehetőség: támogatni kell azt, ki ezen két érdek érvényesítését lehetővé teszi. Igazságtalan volna ez az esetben, ha — mint más részről állíttatott — csak az az egynehány exporteur, a ki tényleg a kivitelt eszközli, élvezné a kedvezményeket. De ez nem áll, mert ha itt több termeletik, mint a mennyi itt szükségeltetik, kivitel azonban nincs: ennek következménye azon örök törvény szerint, a mely átalánosan ismeretes, hogy a kereslet és kínálat szabályozza az, árakat, az, hogy okvetlenül oly ára lesz itt a szesznek, a mely mellett a szesztermelő üzletét egyáltalában folytatni nem birja. Ha azonban a termelt mennyiség bizonyos része innen kimegy, s ennél fogva kevesebb készlet marad az országban : az a rósz, mely az országban eladatik, kedvezőbb körülmények közt s igy drágább áron adathatik el, mintha a kivitel lehetősége elenyésznék. Tehát ha néhány azzal foglalkozó, úgynevezett szeszfinomitó gyár, nagyobb kivitelt képes a külföldre eszközölni, ennek az a következése, hogy itten emelkednek az árak azok részére is, kik nem visznek ki, és igy ezek is veszik hasznát, hogy kivitel van. Ha a szeszfinomitó gyár képes veszteség nélkül a külföldre kivinni szeszt,