Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-284

284. országos Illés október 12. 1877. 217 csóbbak, az utak is sokkal jobbak ós ennélfogva sokkal olcsóbban képesok termelni mint mi: — azt hiszi Ohorin képviselőtársam, hogy mi azután képesek leszünk Olaszországban vagy Romániában, vagy bárhol az osztrák iparral versenyezni. Ausztria reánk nézve ép ugy lehetetlenné tenné a versenyt, mint megnehezíti ma Poroszország épen kedvező viszonyainál fogva. Én tehát a termelési viszonyokat tekintve, sem látom át azt, hogy a szeszadó szempontjából a vámterület közösségét észszerűen meg lehetne támadni. Ezeket előre bocsátva, áttérek most arra a kérdésre : vajon szükséges-e ezen törvényjavaslat ? és itt megint csodálatos ellentétben látom Ohorin képviselő urat önmagával. Igen gyönyörű ékesszólással ós szivrehatólag fejtette ki azt, hogy tökéletesen tönkre megyünk adó viszonyaink folytán, hogy a direct adók nálunk évről évre emeltetnek, hogy a fősúlyt épen a direct adókra fektetjük és hogy az indireet adóknál emelést nem eszközlünk; azt mondja, a föld már nem bírja meg az adóemelést. És abban a perezben, amidőn a kormány első lépést tesz az általa pártolt irányban, és oly törvényjavaslatot terjeszt elő, a melyben az indireet adók emelését czélozza: abban a pillanatban ahelyett, hogy támogatná ós üdvözölné, egyenesen megtámadja és ellenzi. {Helyeslés a középen.) Érteném és tökéletesen indokoltnak találnám ez ellenzést, e megtámadást, ha Ohorin képviselő urnák tényleg kettőt kimutatni sikerült volna: nevezetesen sikerült volna kimutatni azt, hogy ezen adófelemelés financzialiter nem fog hasznot hozni az országnak; más részről, ha be tudta volna bizonyítani, hogy ezen adófelemelés egykét évre talán látszólag hasznot fog hozni, hanem az fog történni később, a miről említést tett, hogy az osztrák ipar tönkre teszi a magyar ipart és ennélfogva az adófelemelés nem a mi előnyünk, hanem Ausztria előnye lesz. Ha ezt a kettőt bebizonyította volna: akkor támadását indokoltnak tartanám. De engedelmet kérek, nem falálom igen szerencsésnek érvelését. A mi az adófelemelést illeti, hogy ez haszonnal lehetséges, arra nézve kérdés nem támadhat, t. i. hogy lehetséges a fogyasztók tekintetében, mert hiszen az adótétel 1867-ben sokkal magasabb volt, mint jelenleg; hiszen akkor, midőn a jelenlegi adótétel eloirányoztatott: ez azon föltevésben történt, hogy 48 óra a'att csak 7 fokot tudnak termelni. Időközben azonban a gyártás tökéletesbitese következtében oda jutottak, hogy ennél sokkal többet erjesztenek, s igy ha már most valamivel emeljük is az adótételt: csakis visszatérünk arra a mértékre, a mely már 1867-ben sokkal kedvezőtlenebb viszonyok kilátásában fenállt, azonban még ha emelnők is az adót, akkor EÉPV. II NAPLÓ 1875-78. XII. KÖTET. sem állana arányban azon adótótelekkel, melyek szomszédos államokban szedetnek. Helyesen hozta fel Hegedüs Sándor képviselőtársam, hogy Németországban 14 kr. fizettetik egy heotoliter fok után ; Franciaországban 70 krajezár, Angolországban 2 frt, hogy ott tehát sokkal nagyobb az adó mint nálunk, hol a 10 krt sem éri el ; mert azon,perezben, amelyben a pénzügyi bizottság szövegezését elfogadjuk ós 5 fokot állapítunk meg, az adó még a 10 krt sem éri el: s e szerint a fogyasztók irányában indokolva van tökéletesen az emelés. Azt mondhatja erre valaki, hogy átalában az adófelemelések nem szokták azt a czélt elérni, ami rendesen óhajtatik és váratik; minden adófelemelés folytán a fogyasztás apad és igy e szerint is daczára annak, hogy emeljük a tételt, ugyanabban a mértékben fog apadni a fogyasztás, ugy hogy a végeredmény következése az, hogy nem fog több befolyni, mint eddig. En szintén azon nézetben vagyok, hogy ha az adófelemelés határát kellőleg megvonni nem bírjuk, a várt eredmény nem következik be. De másrészt tapasztaltuk azt a múltban, hogy ha az adófelemelés ésszerűen foganatosíttatott: a várt eredményt, bár nem mindjárt az átmeneti időszakban, hanem egykét év múlva a várakozásnak megfelelt. Például hozom fel a vasúti szállítások megadóztatását. Sok oldalról hangoztatott az, hogy ugyanazon mértékben, a melyben ezen adó behozatik, a forgalom csökkeni fog, és ugyanazon mértékben fog növekedni a subventio, ugy hogy a mi tényleg be fog jönni ezen adó fejében, a subventio czimén az állam ki fogja fizetni. Ezt nagy helyeslés mellett egy jeles nemzetgazdász állította. A tény azonban azt mutatja, hogy ez nem következett be ; de tapasztaltuk azt, hogy az öszszeg határozottan bejött az állampénztárba a nélkül, hogy a forgalom csökkent volna. Ez igy van, s ezt csupán példa gyanánt akartam felhozni, hogy bebizonyítsam, hogy midőn az ország adófelemelést czóloz, a mely a kellő mértéken tul nem megy: eredménye az államkincstárra nézve jó lesz. Megengedem, hogy ha elfogadta volna a pénzügyi bizottság a pénzügyminister ur eredeti előterjesztését, a czél alig éretett volna el; de eléretik határozottan akkor, a midőn a pénzügyi bizottság javaslata elfogadtatik. Ugyanez áll a másik kérdésre nézve. Ohorin képviselő ur azt mondta, hogy Osztrákország szeszipara tökéletesen tönkre fogja tenni a magyar szeszipart; hogy ezen törvényjavaslat folytán ez be fog következni, mert három hibát talál ő e törvényjavaslatban. Azt mondta, hogy béhozatik a terményadó és az átalányozás megszabása folytán oda fognak kényszeríttetni a termelők, hogv a terménvadóra léidének, és az átalányozást hagyjuk el. 28