Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-284
218 284. országos ülés október 12. 1877. Erre Hegedűs t. képviselő ur igen helyesen válaszolt. Ez akkor történhetett volna, ha megmaradunk a 6-nál; mert tény, hogy abban a perozben, a melyben a 6-nál megmaradunk, a szesziparosok nem fogják koczkáztatni a terheket, a melyek az átalányozással járnak, mint a minők a beszüntetés, a gépbajok. De a mely perozben leszállítottuk 5-re: meg van adva a gyáraknak a lehetőség, hogy az átalányozást elfogadják, hogy no térjenek át a terményadóra és képesek legyenek a versenyt az osztrákokkal kiállani. Én részemről nem tagadom, még facultative sem fogadtam volna el a termónyadót, nem főleg azért, minthogy annak czélját ily körülmények és viszonyok közt egyátalában be nem látom. Mert fölfogásom szerint kettő történhetik : ha 5-re állapítjuk meg a fokokat. A terményadót csak két különböző gyár választhatja: az a gyár, mely azt reményű és várja, hogy szeszmérőgép használásával megcsalhatja az államot, tehát kevesebbet fog fizetni az 5-nél is, ha e terményadóra megy át; vagy azon gyárak, a melyek főleg élesztővel dolgoznak. Választani fogja még a terményadót a melassegyártás is, ele ez Magyarországnak kárára nem lesz és nem lehet. Választhatják még azon gyárak, melyek csekélyebb minőségű anyagot dolgoznak fel; de ilyen gyár. mely határozottan csak is csekélyebb minőségű anyagot dolgoz fel, mely csupán arra szorítkozik, tulajdonkép nem létezik; létezhetik olyan, mely esetleg ilyen anyagot is dolgozik fel; de az ilyen anyagot csak esetleg használja föl, ha birtokában van. En attól nem tartok, hogy a terményadó faeultativ behozatalából lényeges baj származzék, ámbár én csak is az átalányozás behozatalát óhajtottam. De e tekintetben nem állunk roszabbul, mint eddig. Ha itt elíogadtatik a/, átalányozás: ott is elíogadtatik. Tehát az eddigi ós a mai helyzet közt Ausztria és Magyarország viszonyai tekintetében különbség nincs. Vajon tényleg az eddigi helyzet az utolsó tiz évben határozottan azt eredményezte-e, hogy itt csökkent a szeszipar, és amott emelkedett? Erre nézve, bár sokat tanulmányoztam e kérdést, tisztába nem jöhettem. Méltóztassanak meggondolni, hogy az ilyen kimutatások, melyek 6—8—10 évre szólanak, és melyekben bizonyos systematikus rend a számokban nincs, bizonyíték gyanánt el nem fogadhatók. Elfogadnám én ezeket tökéletes bizonyítéknak, hogy ezen időszak alatt Magyarországon csökkent a szeszipar, és Ausztriában emelkedett: ha tényleg azt vettem volna észre, hogy ugyanazon jelenségek egymás után évről évre mutatkoznak. Abban a perozben azonban, melyben azt látom, hogy itt nagy ugrások vannak, melyek egyik oldalon hanyatlást, másik oldalon emelkedést jeleznek; midőn azt látom, hogy egyik évben a burgonyából termelőknél, másikban a gabonából termelőknél mutatkozik emelkedés: — gyenge itélő tehetségemmel oda kell jutnom, hogy én ez ugrásokat külső tényezők eredményének tekintsem. Méltóztassék p. o. tekintetbe venni, hogy 1870-ben — itt van a kimutatás a burgonyából termelésre nézve — volt Magyarországon 354 szeszgyár, Ausztriában 464. 1871-ben volt Magyarországon 362, tehát 8-czal több, Ausztriában 406, tehát 58-ezal kevesebb; — az ember azt hinné, hogy ez emelkedés nálunk tovább is tartani fog; a rákövetkező évben ismét emelkedik Magyarországon 362-től 443-ra, Ausztriában ellenben leszáll 406-tól 404-re. Az egyik esztendőben tehát itt emelkedés, ott hanyatlás, a másodikban itt emelkedés, ott eontinuitás. Nézzük a következő éveket. 1873 —74-ben azt tapasztaljuk, hogy Magyararszágon csökken 362-re, tehát apadt imgint körülbelül 71-el, Ausztriában felemelkedett 404-től 428-ra. Itt megint Magyarországon csökkent, inig Ausziában növekedett. Ugyanazon jelenség mutatkozik azoknál is, melyek vegyitetten burgonyából és tengeriből állítják elő a szeszt. Ebből határozottan kitűnik, hogy a változás nem a törvény- és az adórendszernek lehet következménye, hanem épen a különböző gazdasági viszonyoknak. Es a ki tudja, hogy épen az utolsó években, az utolsó 3—4 évben, mi nálunk határozottan igen rósz aratás volt, hogy itt a burgonya nem sikerült három-négy éven át, a tengeri határozottan nem sikerült: az érteni fogja azt, hogy miért szűnt meg sok gazdasági szeszgyár ezen időben. Nem folytatják azt, minthogy kellő anyag nem volt a jószágon. Ez az ipar nem olyan, mint a nagy ipar, ahol minden körülmények közt, bárhonnan szerzi magának az ember az anyagot, folytatni kell a munkát. Az a nagy szeszgyár, mely nagy tőkével dolgozik, sok embert foglalkoztat : akár nyerjen, akár veszítsen egy esztendőben egynehány százezerét, abba nem hagyja az egész gyárat; de ítz a kisebb szeszgyár azon perezben, melyben nincs burgonyája birtokán, nem folytatja többé a gyártást. Nagyjában véve tehát abból, hogy nálunk az arány az utolsó években változott, t. i. hogy 1866 — 67-ben a magyarországi termelés 42.21 perczentet tett, 1867 — 68-ban 48 perozentet, ma megint visszaesett 4lV/o-re: ebből felfogásom szerint semmi következtetést jogosan vonni nem lehet. Ha tehát eddigelé ebből nem vagyok képes jogos következtetést vonni, a jövőre sem vagyok bizonyos abban: vajon tényleg ugyanazon adótörvények mellett, adófelemelés mellett, ugyanazon átalánozási rendszer mellett a következő 10 évben tényleges változás fog-e bekövetkezni. Egyre nézve áll tökéletesen Ausztria versenye, és ez a ezukorüledékből termesztett szesz,
