Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-284
284. országos ülés október 12. 1877. 215 zonytalanság ugy politikai, mint nemzetgazdászati szempontból mindenesetre a leghelytelenebb. (Elénk helyeslés a középen.) És én, ha a kérdést ma napirendre tüzöttnek tekintem, — nem tartózkodom annak ismétlésétől — daczára a nagy nevetésnek, melyet Móricz Pál t. képviselő urnák ebbeli nyilatkozata itt támasztott, — hogy én a közös vámterületet pártolom. (Helyeslés a középen.) Én a mai viszonyaink között és mai helyzetünkben nem pártolom a közös vámterületet, ugy mint nemzetgazdasági szempontokból; de politikai okokból a mai viszonyok és a mai körülmények közölt ezt a kérdést csak is így tartom rnegold' hatónak. (Felkiáltások a baloldalon : Politikai okokból 1 ? Jó ezt tudni!) Én nem akarom kitenni ezt az országot Európa jelenlegi politikai helyzetében, hazám jelenlegi anyagi és szellemi viszonyai között azon küzdelemnek, mely követője lenne mindenesetre azon politikának, mely egyességre nem vezetne. Mocsáry Lajos t. képviselőtársam azt mondja, hogy ezen következmények emlegetése ijesztgetés. Távol van tőlem arra czéíozni, a mit ő felhozott, az alkotmány felfüggesztésére; de az a küzdelem maga, az a harcz maga oly nagy hátrányokkal, oly nagy veszedelemmel jár ez országra nézve, hogy ón már ezen küzdelemben, már ezen harczban is mai helyzetünk mellett bajt látok. (Mozgás a bal oldalon. Fölkiáltások: E nélkül nem lehet!) Bocsánatot kérek, (Halljak!) én a mint mondom, nem tartozom azok közzé, kik pessimistice gondolkoznak Magyarországról. Volt alkalmam itt e házban is, talán optimisticus nézeteket hangoztatni ; de ei'őnk túlbecsülését sehogy sem helyeslem, s éppen azon politikai esemény, melyre Mocsáry képviselő hivatkozott, — nem is akarom az 1870-es évet említeni — bizonyíték arra, hogy saját erejének túlbecsülése mennyi bajt okozott már nemzeteknek. (Helyeslések a középről.) Midőn tehát ezen álláspontot foglalom el, rám nézve egészen mellékes dolog az: vajon a tárgyalást a bankkérdéssel, vagy a restitutióval, a szeszadóval, a közös vámmal, a quótával, vagy a ezukoradó kérdésével inditjuk-e meg"? Én mindezen kérdéseket egy egésznek tekintem, tekintem azon egyezség egyes részeinek melyet kormányunk előzetesen a másik kormánynyal kötött, s mely iránt kell, hogy szavazatot adjunk. A közös vámterületet elfogadva, még abban sem látok okot arra, hogy ítéletemet felfüggeszszem, hogy a vámtarifa, — mint sok oldalról felhozatott — nincs előttünk. Nem látok okot azért, mert ha őszinték vagyunk — s ón bújósdit nem szeretek játszani — azt kell mondanunk, hogy a kormány intentióit ebben az ügyben ismerjük; (Fölkiáltások belfelöl: Mi nem ismerjük!) A kormány intentiói ismeretesek; ismeretes még maga a vámtarifa is, nagyjában és lényegében; rni tudjuk már azt, hogy azon véd-vámos politika, melynek érvényesítésére Bécsben kísérleteket tettek tavaly és az idén is, nem fog orgiákat ünnepelni; tudjuk hogy nagyban és egészben a vámtarifa azon helyzetet fogja megteremteni, mely közel áll, hogy ne mondjam, majdnem ugyanazonos a maival, az angol pót-conventió kizárásával. És azt hiszem, hogy mindenki, aki politikával foglalkozik ezen országban, arra nézve ma már tökéletesen tisztában lehet önmagával: vajon ily körülmények közt elakarja e fogadni vagy sem a vámterület közösségét? Nem lesz e háznak tagja, akit a vámtarifának egyes oly tételei, melyek netalán nézeteivel összhangzásban nem lesznek, arra fogja bírni, hogy az egyik párttól a másikhoz átmenjen ; nem lesz a ház ez oldalán senki, akit azért, mert az egyes tarifatételekben talán a védvám győzelmét látja, arra késztesse politikai meggyőződése, — föltéve, hogy az egyezséget óhajtja, — hogy rögtön azok táborába átmenjen, akik az önálló vámterületet akarják; nem lesz senki azok közül, kik ma a közös vámterületben az ország tökéletes hanyatlását, tönkremenését, bukását látják a legközelebbi 10 évre: a ki azért, mert egyes tarifa tételek azt fogják tartalmazni, ami neki nem tetszik, vagy a melyek a szabad kereskedelemnek kedveznek, a ki ezért rögtön áttérjen e padokra. Mindenki tisztában van magával e kérdésben, és ma már mindenki teljes meggyőződést alkotott magának. Aki ma a szeszadóról szóló törvényjavaslatot elfogadja, ezt teszi azért: mert azt hiszi, hogy az egyesség szükséges és lehetséges; aki pedig nem fogadja el: azért nem fogadja el, mert nem akarja lehetővé tenni az egyességet, vagy a lehető egyességet nem kívánja elfogadni. Én tehát a fönforgó kérdésben egyenesen a közös vámterület szempontjából indulok ki, s ebből kiindulva, részemről azt kérdezem: vajon szükséges-e a szeszadóról törvényt alkotni? Mielőtt azonban o kérdésre választ adnék, szükséges, hogy kitérjek valamire, ami e kérdéssel szoros összefüggésben áll, s amit Ohorin t. tagtársunk fölhozott. Ohorin Ferencz képviselő ur a szeszadó szempontjából támadta meg a közös vámterületet és a fogyasztási terület közösségét. Én t. ház, tökéletesen értem azt, h ember a ezukoradó, tökéletesen értein azt, ha a söradó szempontjából támadja meg a közös vámterületet és a fogyasztási terület közösségét; de ha valaki a fogyasztási terület közösségét a szeszadó szempontjából itéli meg, és tartja helytelennek, vagy Magyarország érdekeire károsnak: ezt felfogni nem tudom. (Helyeslés a középen) Csak két ellenvetés lehető a fogyasztási terüI let közössége ellen. Az egyik arra vonatkozik,
