Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-284

214 284. országos Illés október 12. 1877. tette per schub itt a fővároson, megmutatta leg­közelebb is, midőn azon székelyek ellen, — nem tudom kik voltak — kik ugy fogták fel a sem­legességet a mint az a birodalomban gyakorlat­ban van, hogy mindegyik félnek szabad a maga szövetségesének némi kegyeskedést nyújtani, a legnagyobb szigorral járt el, még észre sem ve­szi, hogy ha a másik fél szövetségese részére egész szabadon visznek az országon keresztül minden­féle fegyvereket. S ezen kormány még a mi irá­nyunkban is rendkivüli erélyt mutat; mig mikor a kiegyezésről van szó, felfelé oly szelid galamb, mint az a mely kézből eszik. Azt hiszem tehát, hogy ezen tekintetnek sem kell vissza tartani az illetőket attól, hogy ha óhajt­ják, hogy a képviselőház ezen alkalommal, a ki­egyezési tárgyalások első stádiumában ne foglal­jon el oly állást, a mely által teljesen compro­mittálva volna a túlsó fél előtt annyira, hogy többé nem tekintethetnék másként, mint oly fél, ki min­den áron capitulálni akar: akkor ne méltóztassék elfogadni a szőnyegen levő törvényjavaslatot, ha­nem igenis azon határozati javaslatot, melyet Simonyi Ernő t. barátom benyújtott, a melyet ré­szemről elfogadok. {Élénk helyeslés balfelul.) Wahrmann Mór: T. ház! Nem vagyok ab­ban a helyzetben, hogy a parlamentális szokás­nak engedve, az előttem szólott Mocsáry Lajos t. képviselőtársamnak felelhessek. Nem értek a magas politikához: ez szakmámhoz nem tartozik; a választ az ez irányban felhozottakra azokra bí­zom, kik ezzel tüzetesebben foglalkoznak. Én egye­nesen a szeszadóról szóló törvényjavaslathoz szán­dékozom szólni. {Halljuk!) Azon fényes és kitűnő beszéd után, melyet Ohorin Ferón t. képviselőtársam tegnap e házban tartott, s azon beható és szakértő fejtegetések után, melyeket ma Hegedüs Sándor t. képviselő úrtól hallottunk, egyrészt minden esetre igen ne­héz feladat a törvényjavaslathoz szólni, másrészt ezen törvényjavaslat mellett Ohorin Ferencz t. képviselő urat czáfolni. (Halljuk!) Annál nehe­zebb reám nézve e feladat, mert részemről igen sok tekintetben, és sok pontban Ohorin Ferencz t. barátommal határozottan egyetértek. (Helyes­lés balról.) Egy nézetben vagyok tökéletesen vele arra nézve, a mit a nagy ipar és a mezőgazdasági ipar közti viszonyra nézve felhozott; egy nézet­ben vagyok vele azon különbségekre nézve, me­lyeket az osztrák és a magyar szeszipar tekinte­tében felemiitett; egyetértek vele tökéletesen arra nézve, a mi az átalányozási ós a terményadó rend­szert illeti, és egyetértek vele arra nézve, a mit a restutió kérdésében felhozott. Még tovább me­gyek : egyértek még abban is, a mit ő azon szo­ros összeköttetésről mondott, melyben a szeszadó­ról" szóló törvényjavaslat, illetőleg a szeszadó kér­dése az egyezkedési kérdéssel, a vám és keres­kedelmi szerződéssel van. De minthogy kiindulási pontom egészen más. mint Ohorin Ferencz t. ba­rátomé, ós czéljaim egészen mások: ennélfogva egész más következésekre jutok, mint azon con­clusio, melyhez Ohorin Ferencz t. barátom jutott. A mi a most fenforgó kérdésnek a vám- és kereskedelmi szerződéssel, és a többi úgynevezett kiegyezési kérdésekkel való összeköttetését illeti, határozottan sokkal tovább megyek, mint t. ba­rátom, a pénzügyminister ur; én ezeket mind egymással igen szoros összeköttetésben levőknek tartom; s bár megengedem, a mi itt felhozatott, hogy a szeszadóról kellett és lehetett volna tör­vényt hozni, anélkül, hogy az egyezkedési kérdé­sek szőnyegre kerültek volna, s bár megengedem, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség megköt­tethetnék a nélkül, hogy a szeszadóról most tör­vényt hoznánk: mégis bármikor hoztunk volna törvényt a szeszadóról, mindenesetre ezt szoros összeköttetésbe kellett volna hoznunk azzal a tény­nyel : hogy vám- és kereskedelmi szerződésünk van Osztrákországgal, hogy egy fogyasztási terü­let van, ós a szeszadótörvény alkotásánál tekin­tettel kellett volna lennünk arra a körülményre, hogy abban a perezben, melyben a vám- és ke­reskedelmi szerződést, melyben a fogyasztási te­rületnek közösségét megszüntetjük, — kezeink kötve többé nem lesznek, és megszűnik az a tör­vény is, melyet a szeszadóról ezen viszonyok közt alkottunk. {Helyeslés.) De épen azért, mert ón a jelenlegi tárgya­lást az egész egyezkedési tárgyalás első lépésé­nek tartom, mert én a fenforgó kérdést szoros összeköttetésben látom' a kiegyezési kérdéssel: azért nem fogadom el Simonyi Ernő tagtársam indítványát, melyben a kiegyezkedés tárg_yalásá­nak elhalasztását kívánja. Én épen ellenkezőleg az egyezkedési kérdé­seket tárgyalni óhajtom; óhajtom, hogy ezek tár­gyaltassanak itt is, tárgyaltassanak a Lajtán tul is. Én holmi pamlagkérdés miatt ezt a jelenlegi bizonytalanságot, mely két év óta folytonos izga­tottságban tartja az országot, tovább föntartatni nem kivánom. {Helyeslés a középen.) Itt van az utolsó perez, midőn szembe kell szállanunk ezen kérdésekkel. Mire való a további halasztgatás? Én óhajtom, hogy azon pontozatoknak sorsa, me­lyeket a két kormány megállapított és melyek tör­vényjavaslatok alakjában a ház elé terjesztettek, dőljön el valahára vagy jobbra vagy balra, dől­jön el azok szellemében, akik, ha mindjárt áldo­zatokkal is, fen akarják tartani a szövetséges vi­szonyt Ausztriával az 1867. évi törvény szellemé­ben ; vagy dőljön el azok szellemében, kik egyá­talában nem akarnak egyességet kötni; de a bi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom