Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-284
284. országos Illés októfcer 12.1877 211 Az 1867. 12. t.-cz. 59. §-a azt mondja: „hogy a kereskedelmi ügyekre nézve egyrészről a m. korona országai, másrészről ő Felségének többi országai között időnként vám- és kereskedelmi szövetség köttessék. A 63, §. pedig azt mondja, hogy : ezen szövetségben hataroztatnak meg az ipartermeléssel szoros kapcsolatban levő közvetett adók nemei, azok egyforma arányára és azok kezelésére nézve oly szabályok, 0 — és ez itt lényeges dolog t. ház, — „melyek kizárják annak lehetőségót, hogy egyik törvényhozásnak, vagy felelős kormánynak e részbeli intézkedései, a másik fél jövedelmeinek csonkítását vonhassák magok után." Ebben fekszik t. ház az 1867. 12. t.-cz. idevonatkozó rendeletének értelme. Midőn 1867-ben a vámszövetség megköttetett, akkor e kérdésre nézve az állapíttatott meg, hogy közös törvény, közös kezelési szabályok alkottassanak. Miért történt ez akkor t. ház ? Korántsem azért mintha az 1867. 12. t.-czben benne volna ez foglalva, hogy azon törvények, illetőleg kezelési szabályok közösek legyenek; hanem azért, mert az akkori viszonyok szerint, nevezetesen szesziparunknak akkori állása mellett, — mely a mostaninál sokkal erősebb volt, — ezen intézkedés elfogadhatónak látszott, az látszott, hogy akkor szesz- és czukoriparunk ily közös törvények és kezelési szabályok mellett megállhat. De az azóta való szomorú tapasztalás, — a mint ezt Ráth Károly t. képviselőtársam részletesen és igen helyesen kifejtette, — kétségtelenül bebizonyította, hogy Magyarország szeszipara a közös törvények és kezelési szabályok mellett nem hogy nem versenyezhet austriaival, hanem évről évre folytonos progressióban csökken, ugy hogy ha jövőre is megmarad a közös törvények és kezelés iránti intézkedés: akkor bizonyosak lehetünk arról, hogy a legközelebbi 10 évvel tönkre lesz téve ezen iparág, mely most is majdnem felére szállt le. Ebből egyenesen következik az, hogy ha most uj vám szövetséget akarunk kötni: átalában nem a közös törvényekhez és kezelési rendszabályokhoz kell tartani magunkat, hanem olyanokat kell létrehozni, és a szövegbe belevenni, melyek kizárják annak lehetőségét, hogy Magyarország jövedelmei Austria által e részben megcsonkíttassanak. (Helyeslés balfeWl.) A t. pénzügyminister ur azt méltóztatott mondani tegnap, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat a szeszadóra nézve megállhatna akkor is,ha Magyarország külön vámterület alapjára lép. Ellenben Móricz Pál képviselő ur azt monda, hogy ő épen csak azért fogadja el e törvényjavaslatot, mert ő a közös vámterületen áll. A két állítás közül én sokkal helyesebbnek tartom azt, amit a pénzügyminister ur méltóztatott mondani. 0 azt mondta ugyan, hogy ez külön vámterület mellett is megmaradhatna. Megmaradhatna, de csakis külön vámterület mellett. Azonban azt, hogy Móricz Pál t. barátom miként fogadhatja el a közös vámterület mellett: nem tudom belátni. Ha Magyarország külön vámterületet képezne, lehetne fölemelni a szeszadót, Ez talán a nép erkölcsiségének emelése szempontjából is czélszerü volna, mert talán korlátolni volna alkalmas az iszákosságot. Ami az exportot illeti, a restitutio fedezése szeszadó alapjából történhetnék. De hogy közös vámterület mellett miként élhessen meg Magyarország a felemelt adóval ? arra nézve már azok, mik az előttem szólottak által felhozattak, világosan bebizonyítják, hogy ez nem von maga után mást, mint azt, hogy Magyarország épen nem képes kiállni a versenyt Ausztriával. Es épen azért nagyon sajnálom, hogy a t. kormány letért az 1867. XII. t.-cz. alapjáról a maga alkudozása alkalmával, mert ebben biztosan megvethette volna lábát szemben azon követelésekkel, melyeket az osztrákok ellene formáltak. A kormány kijelentette volna, hogy törvény kötelezi, melyen tulmennie nem szabad ; az által, hogy ezt nem tette, feladta azt is, hogy majd ha a mostani közjogi viszony fenmarad ós később lesz szó egy vámszövetség megkötéséi ől: Magyarországnak most feladott jogára fognak hivatkozni. így következett be a ministeriumnak az alkudozásoknál folytatott eljárásából az, hogy az 1867. XII. törvény, melyre akkor a Deákpárt azt mondta, hogy a concessiók netovábbja, melyre a ház másik része, s különösen a kormány mostani elnöke akkor azt mondta, hogy ezen törvény által Magyarország jogai egyátalában nincsenek biztosítva és igényei kielégítve, most ezen törvénytől is visszalépett a kormány és feladta azon garantiákat, melyek még e törvényben is Magyarország részére foglaltatnak. A mi a kérdésnek mostani tárgyalását illeti, ugy látom, hogy annak ily módoni behozatalánál a kormánynak csak az volt szándéka, hogy becsempészsze a házba azokat, a mik iránt ő már megállapodott, t. i. a közös vámterületet és a közös vámterület mellett a közös törvényeket. Az volt ezélja, hogy complicitásába vonja a képviselőházat. S ez természetes, mert bárki kövessen el valamit, mindig könnyebb az állása, ha többen követik el ugyanazt. Ubi omnes peccant, nemo peccat. Kiemeltetett tegnap Bánhidy t. képviselőtársam által, hogy mi lesz annak a következése, ha a t. ház már mos belemegy a szeszadó törvényjavaslat tárgyalásába? A dolog valóban ugy van, hogy ha majd később (előjön a vámszövetség kérdése, és ha majd azt fogjuk mondani, hogy erre nézve külön kell határozni, ha azt fogjuk indítványozni, hogy a ház ne fogadja el: akkor a t. kormány szemünk közé fog nevetni és bátran 27*
