Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-284

212 284. országos ülés október 12. 1877. mondhatja a í, háznak szemébe: nem tudtátok mit cselekesztek akkor, mikor elfogadtátok a szeszadóról szóló törvényjavaslatot ? Ha nem értettétek akkor, ha nem voltatok készen azon alapot elfogadni, a melyen állottatok: miért fogadtátok el ezen javaslatot ? De én hasonló fogásnak tartom azt is, a mi a kormány részéről már gyakran hozatott fel, hogy t. i. nincs a dologban semmi aggályos, hiszen valamennyi kiegyezési törvények természetesen csak egyszerre fognak szentesítés alá terjesztetni, és ha akkor, midőn valamennyi törvényjavaslat letárgyalva készen fog állani, és nem fog tetszeni a t. háznak a maga egészében: akkor a szeszadóból nem lesz semmi, mint a többiből. Én ebben sem látok egyebet, mint taktikai fogást, hogy némelyeket, a kik talán nem gondolnak mélyebben a dologgal, behalászszanak, s hogy aztán, ha ezek megtették az íeső határozó lépést, majd kevésbbó legyenek hajlandók kibontakozni abból, a mibe egyszer, habár vigyázatlanul, de tényleg bele mentek. És mi lesz annak a következése, ha most már akként anticipálva kimondatik a képviselőházban, hogy a közös vámterület alapján és e mellett a fogyasztási adóknak közös törvények szerint való kezelését elfogadják ? Bármiként akarják is ezt némelyek értelmezni, ennek horderejét kiterjeszteni, Ausíriában a tulfólnél kétségtelenül azt a benyomást fogja az előidézni, hogy Magyarország országgyűléseinek képviselőháza már legalább tisztában van magával, beadta derekát, (Helyesli a azéfcö baloldalon.) kész elfogadni mindent, kész elfogadni a közös vámterületet, és ebből folyólag kész elfogadni a közös törvényeket, daczára annak, hogy a 10 évi tapasztalás bebizonyította, hogy ezek által saját iparának legnevezetesebb része pusztulásnak indult. Ha ekként fog állani a képviselőház a túlsó fél előtt: természetes hogy majd a szerint fognak velünk elbánni, mint a hogy szoktak elbánni az oly ellenséggel, a ki előre elárulja, hogy minden áron capitulálni akar. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. ház most veszi kezébe a kiegyezési alkudozásokat, most alkalma volna arra, hogy helyre hozza azt, a miben a kormány a maga eljárásával kárt tett. hogy terelje más irányba ezen alkudozásokat. De ha, nem ezt teszi a t. ház: akkor tökéletesen azon helyzetbe jut, a melybe jutott a kormány akkor, midőn mindjárt az alkudozások kezdetén kijelentette, hogy ő mindenesetre a közös vámterületet akarja fentartani: a bankra nézve pedig, ' hogy az osztrák nemzeti bankkal akar magyar nemzeti bankot csinálni. A mint ezt kijelentette a kormány, oda át azonnal látták, hogy kivel van dolguk, és a mi azután történt, történt azon eljárás után. a melynek a nagy-idai czigányok históriája óta nincs párja a történelemben. Látjuk azt. hogy tökéletesen elvesztett a kormány minden alapot a lába alól, és akként bánnak vele, mint olyannal, a kiről előre tudják, hogy bátran dictálhatnak neki, mindent elfogad. Arról van itt szó jelenleg t. ház, hogy micsoda politikát, micsoda állást foglaljon el a képviselőház a kiegyezési tárgyalásokkal szemben. A t. kormány részéről csak mély hallgatást tapasztaltunk arra nézve, hogy voltakópen hát mi volt vezéreszmóje összes kiegyezési politikájának ; arról van tehát szó most, hogy méltóztatnék most a kormány megmagyarázni, hogy miért vezette így az alkudozást ? miért vezette, hogy ha elfogadtatott a képviselőház által azon alku, melyet máifőbb vonásaiban ismerünk? Akkor ennek nem lehet más következése, mint az, hogy tűrjük tovább is 10 évig mindazon kárt, melyet az eddigi szerződés, az eddigi vámszövetség folytán Magyarország szenvedett; arról van szó: vajon türjük-e azon világos nappal való lopást, a melyet ellenünk különösen a vámszövetség intézkedésénél elkövetnek ? vajon türjük-e továbbra is azt, hogy az osztrák piszkos kapzsiság továbbra is azt akarja, hogy kizsákmányolja Magyarország életerejét, hogy gyarmata maradjon Magyarország Austrianak ! Arról van szó : vajon Magyarország elvállalni akarja-e továbbra is azon helyzetet, a melyben tesped'? tűrni akarja-e, hogy meg legyen fosztva a cultura minden nélkülözhetlen eszközeitől ? — mert tudjuk, hogy a hová fordulunk, a hol akarunk a culturának azon állására emelkedni, a melyben Európa más országai vannak: semmit sem tehetünk ; — és arról van szó, hogy vajon önálló állam maradjon-e jövőre Magyarország ; mert oly állam, a mely a maga jogait érvényesíteni nem képes, a mely daczára, hogy legfontosabb erkölcsi érdekét nem csak koczkáztatva, de megsemmisítve érzi, és mégis felvállalja az azokat megörökítő intézkedéseket: az ilyen államot önálló államnak tartani nem lehet. Mindezekről t, ház, tüzetesen szólani nem akarok, bevárom azt, hogy a t. kormány most, ezen alkalommal, midőn kétségtelenül a kiegyezési tárgyalás első stádiumában vagyunk, ezekre nézve a maga álláspontját meg fogja magyarázni, megmondani azt, hogy miért gondolja, hogy Magyarország ezen általa kötött szomorú és kétségtelenül káros egyezséget elfogadja. Ez a kérdés, erre várom a feleletet a t. kormány részéről. Eddig c tekintetben nem hallottunk semmit, kivéve talán, mikor egy alkalommal az igen t. ministerelnök ur, csak ugy, mintegy odavetőleg monda, „hogy bárki milyen vélcménynycl legyen is azon kiegyezésről, de annyi kétségtelen, hogy abban az eddigi állapothoz képest javulás foglaltatik." Hogy miben áll az a javulás : azt az igen t. rainisterelnök ur megmagyarázni nem volt szives,