Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-284
284. országos Hlés október 12. 1877. 203 űénk ez ipartermelésre nézve életbe? Hogy pedig ily érdekellentét a monarchia két fele közt csakugyan nem létezik : nem-e bizonyítja ezt a vámszövetségről szóló törvényjavaslatnak többször emiitett indokolása, melynek 33. lapján nem áll sem több sem kevesebb mint az, hogy: „határozott haladást láthatni szesziparunknál is." Szesziparunk folyton emelkedik! Oly állítás ez, melynek jellemzésére még gyengének tartanám azon praegnans magyaros kifejezést is, melyet báró Kaas t. képviselőtársam a napokban használt, s melyet oda magyarázott ki a parlamentálig gramatika szerint, hogy az „mérő valótlanságok állítását" jelenti. Ama indokolásban nemcsak a szesziparra, hanem egyáltalában industriális viszonyainkra nézve oly statistikai gruppirozások vannak felhalmozva, melyekkel — bocsánatot kérek báró Bánhidy t. képviselőtársamtól a plágiumért — a legkézzelfoghatóbb tapasztalati tényeken, a kétszerkettő-négyen, a nemzetgazdaságtan alapelvein s magánstatistikán egyaránt hajmeresztő atrocitás követtetik el! Csak néhány hivatalos számadattal legyen szabad szesziparunknak ezen hivatalos „emelkedését" illustrálnoin. 1860-ban volt 3966 müszerü szeszfőzde működésben, jelenjeg van 733 ; a csökkenés tehát több mint 80°/ 0- Ezzel szemben az állított „haladás" azzal indokoltatik, hogy 1860ban csak 60.500, ellenben 1875ben 81.700 közönséges szeszfőzde létezett; nem figyelmeztetve arra, hogy ezek az egykét akós pálinka üstök nagyobbára sem adót nem fizetnek, de még a mezőgazdasági iparüzeni szempontjából is egyáltalában tekintetbe nem jöhetnek. De midőn a kereskedelmi minister ur nevében ugyanott a müszerü szeszfőzdék számának csökkenése mellett a nagy szeszgyárak üzletének kiterjesztésére oly kiváló súlyt fektettetik, viszont a pénzügyminister ur saját speciális indokolásának 5. lapján épen ellenkezőleg a nagy gyárak túltermelésének korlátozását tűzi ki a jelen törvényjavaslat egyik ezéljául. Szabad legyen a pénzügyminister urat kérdeznem, melyik minister ur állítása az authentikus? De lássuk tovább szesziparunk emelkedését. Az ezen törvényjavaslat szempontjából számba vehető szeszfőzdék termeltek: 1868—1869 Magyarországban 62 millió, 1875 — 76 49 millió hekt. szeszfokot; tehát csökkenés 21°/ 0 1868—69 Ausztriában 72 millió, 1875—76 70 millió hekt. szeszfokot; csökkenés alig 3% 1868ban kitett Magyarországban a szeszbevitel 600.000 frt, I874ben 2,200.000 frt. l868ban kitett Magyarországban a szeszkivitel 6,400.000 frt, 1874ben 3,200.000 frt. tehát a bevitel emelkedett 1,600.000 írttal a kivitel csökkent 3,200.000 írttal, vagyis még 1868b.in a kereskedelmi mérleg 5,800.000 írttal aktív volt, 1874-ben 1,000.000 írttal passiv lett. Ha továbbá arra figyelünk, hogy az egész monarchia szeszbevitele 1874ben csak 1,200.000 frtra rúgott, igen kézzel fogható a következtetés, hogy növekedő mértékben árasztja el az ausztriai szesz saját belföldi piaczunkat is. Ebből aztán azt a következést vonja le egy a képviselőház asztalára letett törvényjavaslat indokolása, hogy szesziparunknál is határozott haladást lehet észlelni. Ha ez nem hasonlít a statistikai humbughoz: akkor egyik tojás sem hasonlít a másikhoz. Különben ha keletkezhettek nálunk jobb oldali és baloldali bankok, másutt pedig katolikus hitelintézetek ; s ha voltak egykor udvari historiografusok: miért nem hivatal oskodhatnának most nálunk császári és királyi udvari közös vámterületi statisztikusok és nemzetgaszdászok'? (Élénk derültség). T. ház ! Ezen iparágunk is fájdalom, fokról fokra hanyatlik, akkor, midőn az Ausztriában lendületes fejlődésnek örvend, lehetetlen tehát, hogy a termelési viszonyokra nézve életbevágó érdekellentétek a két terület közt fenn ne forogjanak, és ép oly lehetetlen, hogy egy, 113 §§. minden betűjére nézve azonos törvény pénzügyeink, iparunk s mezőgazdaságunk egyaránt fontos érdekeit kellőleg számba vehesse. Elmondattak már Chorin képviselőtársain által a termelés körüli eltérő viszonyok, elmondattak azon'előnyök, melyekkel az osztr. ipar olcsóbb tüzelő anyag, olcsóbb hitel, jobb közlekedési viszonyok, olcsóbb nyersanyagnál fogva a. mi iparunk fölött ez esetben is bír ; de itt is a számok beszélnek legerősebben. A mi mezőgazdaságunknak, mely kétségkívül a szeszfőzés körüli kedvezményekre utalva van, talán, — mondom talán, mert nem akarom ezt most vitatni — nemcsak 20 "U, hanem még nagyobb adó kedvezmény, s nemcsak 34—45 hektoliter, hanem talán 50 vagy még nagyobb erjürmérethez kötött kedvezmény állna érdekében. S hogy áll ez a dolog ma már a 34 hektoliteres szeszfőzdékre nézve, melyekhez a 20% kedvezmény kötve van ? Magyarországban van jelenleg 733 általánozás alapján megadóztatott szeszgyár közt 34 hektoliteren alóli szeszfőzde, Austriában 839 tehát 65%-al több ; ha pedig a kedvezményt kiterjesztjük 50 hektoliterig: Magyarországban e kedvezmény alá esnék 653, Austriában 1139 szeszfőzde; tehát 75°c-el több, ugy hogy Magyarországon ez utóbbi esetben csak 80 szeszgyár nem részesülne kisebb nagyobb kedvezményben, Austriában ellenben ugyan 116, csakhogy Magyarországban az adókedvezményben nem részesülő gyárak az önfermelésnek mintegy 80% -át, Austriában pedig alig 5—10% képviselnék. S mi következik ebből ? az, hogy minden adókedvezmény, melyet a szorosabban vett mezőgazdasági iparüzem czimén kisebb szeszgyárainknak nvu26* a
