Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-284
202 28 * országos ülés ban" a nagy kiegyezési mű szentélyébe bevonulnunk. (Derültség.) Éti kimondtam mindenkor, mindannyiszor, midőn a hazai iparfejlesztés speciális érdekeiről volt szó, s mindazon iparosokkal szemben is, kik megszoktak osztály érdekeik egyik szószólójának tekinteni, kimondom ez alkalommal is, hogy az önálló vámterületnek annyira feltétlen hive nem vagyok, hogy minden körülmények közt a vámelkülönitést inkább lássam Magyarország nemzetgazdasági és politikai összérdekében fekvőnek, mint egy az ellentétes érdekek lehető méltányos kiegyeztetése mellett továbbra is fenntartandó vámközösséget; én sem védvámos nem vagyok, sem pedig a mi jelenlegi viszonyaink közt még a vámkérdésben kizárólag iparpolitikai kérdést egyátalában nem látok ; sőt a hazai ipar mostani fejlettségi fokával szemben a vámsorompók felállítása esetén is a pénzügyi és átalános gazdasági órdeksphaerára fektetném a fősúlyt. Azért midőn a szőnyrgen levő, s a vámközösségre fektetett törvényjavaslatot el nem fogadom : reám nézve is a döntő indok az, hogy a t ház, de még maga a kormány is egyátalában. nem jölt még arra a helyzetre, hogy a vámközösség kérdését eldöntöttnek tekinthesse, bármennyire legyen különben Móricz Pál t. képviselő társunk quand mérne barátja a közös vámterületnek, a mint ezt tegnap oly jóizüen hangsulyozá. A l. képviselő orral szemben pedig lehetne dicsekednem azzal, hogy a vámterület kérdésére nézve tulajdonképen ugyanazon elvi álláspontot foglalom el, mint maga a kormányelnök ur, ki bizonyára politikájára nézve erkölcsileg kötelezőnek fogja tekinteni azon epochalis prograimnbeszódet, melyet 1874. február hóban mint ellenzéki pártvezér e házban elmondott, s melynek alapján a nemzet oly nagy bizalommal s reményekkel adta csakhamar kezébe a kormány gyeplőjét. Akkor a t. ministerelnök ur világosan kimondta, hogy a vámközösség fenntartása dogmát nem képezhet, hanem: „azon nem várt esetben, ha az országnak jogos és méltányos érdekei máskép kielégíthetők nem volnának, utolsó esetben a vámszövetségről szóló ós az 1867 : XII. t. ez.-ben fenntartott joggal, a vámsorompók felállítása jogával is kellene élni.-' Hasonló elvi nyilatkozatot tett a t. kormányelnök ur azóta ministeri székéből is. Az igaz, mi már a m. e. május hóban előterjesztett kiegyezési alapelveket sem tarthattuk olyanoknak, melyek által Magyarország jogos és méltányos érdekei csak távolról is kielégítettnek volnának tekinthetők, tehát a vámügyi kiegyezésnek már. akkor ismertetett részleteivel szemben igen is: a vámsorompók felállítását Magyarország érdekeinek egyedid megfelelő expediensnek kellett tekintenünk. Be ha egyáltalában, létezik eoneessionknak október 12.1877. és áldozatkészségünknek egy oly határa, melyen tul csakis a vámsorompók felállításának jogával élve lehetünk képesek a teljes gyarmati alárendeltségnek útját állni: akkor lehetetlen, hogy bármely tagja c háznak, aki mást és többet [nem tud, mint a mennyit az előttünk fekvő kiegyezési törvényjavaslatok tartalmaznak, ma már igaz meggyőződésből azt mondhassa : nincs eset reá, hogy mi akár vámsorompókat, akár csak fogyasztási adó határvonalat is állithassunk fel. Alig ha tudná maga a t. kormány ma még megmondani azt, hogy a fogyasztási adók közül ós a vámfelemelésekből eredő károsodásunkért kilátásba helyezett eompensatióknak mily mérve fog tényleg eléretni. Tudjuk, hogy például a 11 millióra tett financz-vámokban 3\' 2 millióig való részesülésünk ; a mezőgazdasági termények, mezőgazdasági iparczikkek ós az állatok vámjának felemelése ; a kemónyitő és zsirvám, az üveg és borvámok felemelése, ellenben bizonyos segédanyagoknak és közönséges fogyasztási és iparczikkek vámjának a belföldi fogyasztás ós termelés érdekében leendő leszállítása helyeztetett kilátásba, és ez iránt részletesebb fejtegetésekbe is bocsátkozik a vámszövetségről szóló törvényjavaslat indokolása. Kérem, a mint ina az alkudozások Németországgal állnak, midőn nemcsak hogy nyers terményeink kivitele érdekében nyerendő előnyökről alig van többé szó, hanem épen e kivitelt legérzékenyebben sújtó repressiv rendszabályok, mint péld. a Bismark által állítólag czélba vett gabonavámok veszélyével állunk szemben: lehet-e ma a kiegyezés sikeres lótesülését escomptirozva, a vámközösséget mint meghaladott álláspontot mint dogmát, oda állítani és ezen az alapon legfontosabb közvetett adóink rendszerét megállapítani ? Ha áll az, a mi az idézett ministeri indokolásának 40. lapján mondatik, hogy t. i. „a két kormány közt megállapított vámtarifa több tótele a Németország (s illetőleg Franczia és Olaszország) részéről elérendő kedvezmények fokához képest a megindulandó tárgyalásoktól függővé tétetett," . (szóról szóra idézek): akkor t. ház, nézetem szerint egy Ausztriával közös szeszadó törvényjavaslatot elfogadni nem lehet annak, a ki a választóitól nyert mandátumát ugy értelmezi, hogy valamely jó törvény megalkotására, nem pedig valami kormány támogatására köteles adni votumát. Azonban — hisz a pénzügyminister ur szerint épen a szesz-termelési viszonyokra nézve gazdasági ós pénzügyi érdek ellentét Ausztria és Magyarország közt fenn nem forog, s igy, ha egy a monarchia mindkét felére nézve azonos törvényt alkotunk : miért ne óvhassa az meg a legteljesebb mértékben Magyarország érdekeit, épen ugy, mintha egészen önálló adórendszert léptet-
