Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-283

"283. országos Ülés október 11.1877. 197 Az alföld érdeke a felföld érdekétől ép úgy különbözik, sőt talán még inkább, mint a magyar az osztráktól, és különösen ma, a hogy a mi körülményeink fejlődtek t. ház, ma nemcsak az alföld érdeke a felföldével, de még inkább néhány szeszgyár érdeke küzd a gazdasági szeszgyárak ellen. Ezeket figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ezeket kiegyenlíteni csak conipromissum utján lehet; de ezen conipromissum csak akkor lehet kieégitö mindkét félre nézve, ha egymással szem­ben igazságosak vagyunk s nem állítunk fel axió­mául oly tételt, mint a minőket Ghorin képviselő ur állított fel, melyek bár meggyőztek nagy tehet­ségéről; de arról is, hogy épen a szeszégetésbez nem- ért. {Derültség) Mert ha a t. képviselő ur a szeszégetéshez értene, nem állította volna azt, hogy 1 mázsa tengeri annyi szeszt ád mint 2'/ a mázsa burgonya. Tudnia kellett volna, hogy a helyes arány 1 mázsa tengeri 4 mázsa burgonyához. Ez oly tétel, melyet mindenki ismer, a ki szeszégetéssel foglalkozik E számítás mellett figyelembe veendő, hogy a bur­gonya ősszel valamivel többet, tavasszal keveseb­bet ád; de minthogy nemcsak ősszel lehet főzni, sőt a gazdasági szeszgyáraknak feladata épen tavasszal látni el a marhát a szükséges moslékkal, tehát tavasszal is kell főzni a burgonyát, midőn az sokkal kevesebb szeszt ád. az átlag eredmény tehát nagyon távol áll attól, a mit Ghorin felállí­tott. Ezen tétel alapján minden burgonya szeszipart agyon lehetne ütni. Nemcsak az osztrák, de min­den magyar burgenyaszeszgyáH meg kellene szün­tetni : ha a felállított arányban adóztattatnék meg, — Ha ez állana, úgy nem szűnt volna meg a fel­földi 3000 krumpligyár működni, de felvirult volna és elnyomta volna mind a tengeri gyárt. A t. képviselő ur második axiómául azt állí­totta fel, hogy egyenlő adórendszer mellett a magyar szesztermelés nem versenyképes az osztrák termeléssel. Ez ismét oly tétel, mely a tényekkel ellenkezik. Ami szesztermelésünk 18;>0-beu lett az osztrákkal egyenlő adó alá véve ós a mi termelé­sünk ezen egyenlő bánásmód daczára nemcsak nem hanyatlott, de 1850—1860-ig folyvást emel­kedett 4000 gyárig, úgy hogy csak a, burgonya­szesztermelésből befolyó adó elérte a ö milliót. Ezen szesztermelés a tengeri-szeszgyárak felállítása óta nem emelkedett, ma is azon állásponton van, hol akkor volt, hová 1850—60-ig egyenlő elbánás mellett emelkedett; sőt 1860. óta hanyatlott azért, mivel az akkor behozott rendszer és törvény, mely­nek alapján máig is termelnek és árulnak: ártal­mára volt a mi terményeinknek, annyira, hogy az utolsó években már a 6 millió akót sem éri el, hanem leszállott talán á l j i millióra. De ez nem az egyenlő elbánás következménye, hanem azon h lytelen adórendszernek, melyet ma akarunk meg­szüntetni. A t. képviselő ur axiómaként állítja tovább azt, hogy a gazdasági szeszfőzdéknek adandó juta­lom csak az osztrák szeszfőzdéknek fog javára válni. Ebben végtelenül téved, mert javára fog válni azoknak, melyek azelőtt nálunk egyenlő elbánás mellett virágoztak, s melyeket csupán csak a rendszer, mely a nagy gyáraknak kedvezett, ölt meg. Uj adóforrásokról is szólt a t. képviselő ur, most midőn ott vagyunk, hogy ép egy uj adófor­rás nyittassák az által, hogy az adó némileg emel­tetik; pedig ha valahol, ugy ezen adónál nem fog az emelés az osztrák adó javára válni, hanem a mi pénztárunkba fog befolyni. Ha valahol, ugy itt a restitutió kérdése reánk nézve nem káros, és ez adóemelés ha emelendi talán az ő jövedelműket, a miénket is emelendi, különösen akkor, ha a gaz­dasági szeszfőzdéknek megadatik az engedmény, a mely nélkül ők az osztrák főzelékkel a versenyt kiállani nem képesek. A gazdasági szeszfőzdék ellen a t. képviselő ur szives volt felhozni argumentumként az expor­tot s hivatkozott arra, hogy az itteni nagy szesz­gyárak űzetik az adónak legnagyobb részét. Igaz, hogy ha 6 millió jő be, a gazdasági szeszfőzdék csak egy milliót fizetnek, a nagy gyárak pedig 5 milliót: de ez csak akkor bizonyítana a nagy gyárak mellett, ha a productiót vagy az adót lételük által emelték volna; pedig azt látjuk, hogy midőn csupán gazdasági szeszfőzdék versenyeztek, 6 millió volt az adó. s mióta a nagy gyárak ver­senyeznek : az adó 4 1 /* millióra szállt alá; történt pedig ez akkor, midőn oly kedvező adórendszer mellett működtek, mely Európában hallatlan volt, Tehát e körülmény a nagy gyárak mellett nem bizonyít. A mi az exportot illeti, az valóban oly csekély volt eddig, körülbelül 7%, a melyekre a nagy gyárak oly büszkék voltak. Mit várhatunk jelenben, midőn egy uj rendszer által az adót emelni vagyunk kénytelenek. Talán nagyobb lesz az export'? Ök magok bevallják, hogy az export kevesebbre száll alá. Hol van a nagy érdek? melyre oly büszkék? Hisz e 7°/ 0 létezett, mielőtt e nagy gyárak felállíttattak, ezt a kis gazdasági szeszfőzdék is képesek voltak létesíteni. Ez tehát nem oly tekintet, mely'a gazdasági szeszfőzdéknek nyújtandó kedvezménytől elijeszthetne. Azt hiszem t. ház, hogy ennyi az áíalános vitánál elegendő volt. (Elégi Halljuk!) A részleteknél bátor leszek néhány módosít­ványt ajánlani, mert meggyőződésem szerint ezen törvényjavaslat czélszerű módosításokkal oda mó­dosítható , hogy a mi viszonyainknak meg íog felelni, ós azon kár, mely a nemzetgazdaságilag

Next

/
Oldalképek
Tartalom