Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-283
|96 -*3 országos ülés október 11.1877 melési különbséget, a mely közöttünk és Ausztria közt valamint az ipar minden terén, ugy a szeszipar terén is tényleg létezik. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy a kisgazdasági gyárakon helyesen csak is az önálló fogyasztási területek felállítása által lehetne gyökeresen segíteni; végre azon meggyőződésben vagyok, hogy ha a t. többség el is fogja fogad ni a fogyasztási adó törvényt: még akkor sem lehet elfogadni ezen törvényjavaslatot, a mely nemcsak hogy nem emeli, hanem rontani fogja a szeszgyárakat, mert semmi tekintettel nincs arra, hogy kiegyenlittessék azon verseny, a mely a magyar és osztrák szeszgyárak között létezik. Ezen hármas meggyőződésből indulva ki, arra kérem a t. házat, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni ne méltóztassék. (Elénk helyeslés balfelöl.) Tarnóczy Gusztáv: T. ház! Minthogy ezen fontos törvényjavaslat tárgyalásának befejezését sürgősnek tartom, az átalános vitánál nem szólaltam volna fel, ha az előttem szólott t. képviselő ur nem hozott volna fel axiómaként némely tételeket, a melyek a valóságos tényállásnak meg nem felelnek, és a melyeket czáfolat nélkül hagyni nem lehet azon álláspontomnál fogva, a melyet én a részletes tárgyalásnál elfoglalni bátor leszek. Jelenleg az átalános tárgyalásnál három kérdés áll külöriösen előttünk. Az első kérdés : vajon szükséges-e ezen kérdésnek tárgyalása? (Szónok a zajban nem hallható) Eltekintve attól, hogy a ház már régóta van együtt és még keveset végzett a tárgyalandó ügyeknek halmaza, fontossága és sürgőssége az idő rövidségéhez viszonyítva, elegendő volna arra, hogy a tárgyalás továbbra ne halasztassék. Különösen ezen törvényjavaslatra még azon képviselők, akik ellene nyilatkoztak is, annak sürgősségét elismerik. így Berzeviczy képviselő ur a kormánynak még szemrehányást is tett a miatt, és mulasztással vádolja, hogy ezen sürgős, fontos ügyet már novella által ezelőtt el nem intézte. igaz, hogy előadásának második részében azt mondta, hogy miután csak júliusban lép életbe, a tárgyalást még halasztani lehetett volna. Én ezen nézetben nem osztozom : mert szükséges, hogy azok, akiket e kérdés érdekel, kik jövőben szeszt égetni akarnak, elkészülhessenek arra, és előre tudják, milyen lesz e javaslat sorsa. Mert teszem fel, ha egy kérdés kedvezően találna eldőlni, például a gazdasági szeszgyáraknak olyan kedvezmény adatnék, melynek folytán azok jelenlegi száma megnégyszereződnék : szükséges volna, hogy ez újonnan életbe léptetendő vállalatok már lehető legközelebb megtegyék azon előkészületeket, melyek az üzlet felszerelésére és sikeres folytatására szükségesek. A jelen tárgyalást elhalasztani kívánó Simonyi képviselőtársam volt pedig az, ki leginkább meggyőzött arról, I ogy ezen tárgy fölött most kell dönteni. Mert ha háború fenyeget bennünket, ugy a sürgős tárgyat kétszerte gyorsabban kell elvégeznünk; mert ha el nem végezzük, az a most köztünk és a Lajtántuliak közti baráti viszonyt nem fogja erősíteni, ha ezen függő kérdések Damocles kardként felettünk lebegnek; míg helyreállítja a barátságot az, ha méltányos alapokon egyezséget kötünk. Amásodik kérdés az, azon helyzetben vagyunk-e, hogy e javaslatnak jóságát és helyességét most megbírálhassuk. Igaz, hogy kedvezőbb helyzetben lennénk, ha a leendő vámszövetség tervezete most már előttünk állana. De ha az egyezkedési javaslatok közt van olyan, melyre a vámszövetségnek kevés befolyása lehet, ugy ez az, melynél ,a vámszerződés kevés választást eredményezhet. És minthogy meg van ígérve, hogy ezen javashit törvénynyé nem válik addig, mig a vámszövetség általunk tárgyalva és elfogadva nem lesz: biztosítva vagyunk a felől, hogy ezen javaslat elfogadása folytán veszély nem fenyegethet. Én, aki bízom a t. kormány szándékában és belátásában, megnyugvással vagyok az iránt, hogy azon vámszövetség, mely elő fog terjesztetni, ránk nézve nem lesz kedvezőtlen s nem olyan, melyet el nem fogadhatnánk, s ezen meggyőződésben és reményi en kívánom én ezen javaslatot ma tárgyaltatni. A harmadik kérdés az : vajon ezen javaslat jó és czélszerü-e, s megfelel-e viszonyainknak. Előttem szóló képviselőtársaim eddig mind a javaslat ellen nyilatkoztak, azt viszonyainknak meg nem felelőnek s ennélfogva el nem fogadhatónak nyilvánították. Elismerem, hogy a részleteknél szükséges lesz néhány módosítás, melynek fontosságát magam legjobban ösmerem. De ami ezen javaslat alapelvét és kiindulási pontját illeti, azt részemről csak helyeselhetem. Hogy ezt mindnyájan nem tehetjük, az nagyon természetes; mert ezen javaslatba oly sok anyagi érdek ütközik, hogy azoknak kiegyenlítése vóghetfen nehéz s csak méltányos figyelemmel az ellenfél érdekeire eszközölhető. Aki nem szakértő vagy nincs ily méltányos figyelemmel az ellenérdekekre : az e javaslatot jónak, helyesnek nem tarthatja. Mindenütt, hol több ily összeütköző érdek kiegyenlítése forog szóban, csak compromissum lehet elfogadható. Az előttem szóló t. képviselő ur roszalja, hogy ez compromissum, s azt mondja, hogy ha csak Magyarország számára hozatott volna ezen törvény: akkor ily compromissumról nem lenne szó. Ebben igen téved, — inert va-,' lámint a magyar és osztrák viszonyok közt nagy a különbség, épen úgy saját hazánkban is nem kisebb ellentétek állanak szemben.
