Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-283
182 2S3. országos ülés október 11. 1877. eredő vám visszatérítés kérdésével tértek el a nézetek annyira, hogy kiegyenlíthetők nem voltak. Már most t. ház. ha mi most ezen törvényjavaslatot elfogadjuk, virtualiter határozunk ezen kérdésben, a melyet a két országos bizottság oly fontosnak nyilvánított, hogy annak megoldása iránt az egyezség létrejövetelét valószínűnek nem találta. Oly fontosnak tartotta ezen kérdést, hogy ezért az alkudozásokat félbeszakítani tartotta kötelességének ós el nem fogadni oly egyezséget, mely a viszonyokat nem fogná jobb és méltányosabb alapon rendezni, mint az eddigi voltak. Mi itt a nélkül, hogy ezen kérdést elvileg tüzetesen megvitatnék: már elfogadnék és eldöntenők mellékesen azon kérdést, mely egyrészt még a ház vámügyi-bizottsága által sem tárgy altatott s a mely másrészt a quota megállapítására kiküldött országos bizottság által tárgyaltatott ugyan, de eddigelé eredménytelenül Én azt hiszem t. ház, hogy ily körülmények közt nem sok kilátás van arra, hogy ezen kérdések még ez évben elintéztethessenek és szentesítés alá terjeszthetők legyenek. De t. ház, ha szentesítés alá terjeszthetők lennének is, én azt hiszem, hogy a jelen viszonyok közt ez nem volna kívánatos. Ha tekintetbe veszszük Európának jelen helyzetét és különösen, ha tekintetbe veszszük a hazánk délkeleti határain dúló háborút: lehetetlen tagadnunk azt, hogy ez oly állapot, mely minden pillanatban megkívánhatja azt, hogy Magyarország és Ausztria háborúba keveredjék. Ha ez megfogna történni, senki sem fogná kétségbe vonni, hogy igen lényeges és a legnagyobb fontosságú kérdés az, hogy ily háború esetében Magyarország és Ausztria népei közt teljes egyetértés és barátságos viszony létezzék. De ha ezt szükségesnek tartjuk, —• amint hiszem senki sem találkozik, aki szükségesnek ne tartaná, — hogy ily háború esetén két állam népei közt teljes egyetértés és jó, barátságos viszony létezzék, akkor igyekeznünk kell eltávolítani minden oly kérdést, mely ezen jó egyetértést megbonthatná, mely a barátságos viszonyt megszakíthatná. Már t. ház. a most szőnyegen lévő és különösen az ezzel összefüggésben lévő törvényjavaslatoknál több oly kérdés van, nem szükség azok részletezésébe belebocsátkoznom, amelyek a két állam népeinek közgazdasági érdekeit nemcsak eltérőleg, de sokszor ellentétesen érintik ; sok oly kérdés van, a melyek alkalmasak egymás ellen ingerelni azokat, kik hivatva vannak egymással jó barátságban és jó szomszédi viszonyban élni Ha ezen kérdések jogos és méltányos kiegyenlítése czéloztatik, azt hiszem, hogy el lehet érni azt, hogy sem az egyik, sem a másik fél elégületlen nem lesz. Hanem az eddigi előzmények után ítélve : vajon szabad-e azt remélnünk, hogy jogos és méltányos feltételek alatt történjék meg a kiegyezés ? Mikor az egyik fél azt mondja, én nem bocsátkozom a tárgyalások részleteibe, hanem azt óhajtom, bármi történjék is „nur keine Mehrbelastung"; a másik pedig azt mondja, én bebizonyítom, hogy sokkal nagyobb terhet viselek, mint aminőt elbírok, ós a mennyi engem jogosan megillet: akkor jogos és méltányos kiegyenlítésre alig van kilátás. Már pedig, ha jogos és méltányos kiegyenlítés nem történik, akkor lehetetlen elérni azt, hogy a két állam népei közt a jó egyetértés és a jó barátság fentartassók. Senkisem fogja kétségbe vonni azt, hogyha Magyarország és Ausztria népei közt ingerült, mondhatnám, ellenséges állapotok léteznek, ha ily viszonyok közt kénytelen volna Magyarország és Ausztria egy európai háborúba belekeveredni: ez sokkal nagyobb calamitas volna, mint maga azon háború, melybe, hogy belekeveredjék-e, vagy nem ? nem egészen saját elhatározásától függ. Ily viszonyok közt én, mint mondám, azt hiszem, hogy nemcsak nem valószínű, hogy az idő rövidsége miatt e törvényjavaslatokat letárgyalhatjuk, de ha volna is elég idő azok letárgyalására, tekintve a mostani európai viszonyokra, nem kívánatos, hogy azok letárgyaltassanak, különösen akkor, midőn alig érhető el e kérdések oly megoldása, mely kisebb-nagyobb fokú ingerültséget a két állam népei közt nem idézne elő, s azon pillanatban, midőn nem tudjuk meghatározni a napot, melyen kénytelenek lennénk a két állam összes erejével egy nagy európai háborúba belemenni. Ily körülmények közt, azt hiszem, csak egy expediens van. A kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy az alkotmányos élet meg ne szakasztassék. De meg fog szakasztatni, ha január l-ig e kérdések megoldva, vagy e kérdések megoldásáig ideiglenes törvényhozási intézkedések nem történnek. Megoldása e kérdéseknek, mint mondám, sem nem valószínű, sem nem kívánatos. De lehetséges, és nem is ütközik valami nagy nehézségbe, hogy találtassák mód, melynek folytán a törvényhozás hozzájárulásával ideiglenes rendelkezés történvén, e kérdések most a napirendről levéve elhalasztatnának és tárgyalás alá csak a keleti háború befejezése után kerülnének, amikor, ha volna is valami ingerültség a két állam népei közt, ha nem lehetne is az érdekeket mindkét tél megelégedésére megoldani: a következmények nem fognának oly nagy horderejűek és oly szomorúak lenni, mint amilyenek lehetnek most, ha a jelen viszonyok közt oldatnak meg oly módon e kérdések, hogy ingerültséget hagynak hátra s hogy a két állam népei közt az egyetértést, a jó barátsági viszonyt megbénítják. E szempontból indulva ki, bátor vagyok egy hatáiozaíi javaslatot előterjeszteni a t. háznak, mely igy hangzik : (olvassa.)
