Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-282
164 283. országos ülés október 10.1877. nak fog vétethetni a másodfokú bíróságnál, szintén a törvény szerint. (Paczolay tagadólag int.) Én azt hiszem, hogy ez oly természetes, és a bizonyításnak szabad mérlegelése és méltánylása természetéből annyira következik, hogy a nélkül, hogy a törvényt sértené, az egyik biró igaznak fog venni valamely állítást, mert az ő meggyőződésére akként hatott, hogy igaznak veszi ; míg a másik nem követhetvén saját meggyőződését, hanem a bizonyítási szabályok, illetőleg a bizonyítási részletekhez kötve lévén, ugyanazt a tételt bebizonyitottnak a törvény szerint nem fogadhatja el. Az az egész rendszer, hogy a bizonyítási szabályok ujabb időben elejtetnek, abból származik, hogy bizonyos dolgok, a melyek nem valók, a bizonyítási szabályok szerint elegendő bizonyítékkal ellátva lévén, mint valók fogadtatnak el a bíróságok által: tehát a materiális és a formális valóság közti különbség lehető elenyészíetóse végett szüntettetnek meg ujabb időben a bizonyítási szabályok épen azon inconvenientiak következtében, melyek a kettő közt támadtak. Azt méltóztatik mondani, hogy illusoriussá fog válni az egész községi bíráskodás, ha a 25. §-bau megállapított orvoslási mód föníaríatik. En meg azon meggyőződésben vagyok, hogy a kivételes gyors eljárásnak szükséges feltételei csak akkor lesznek meg: ha az ezen §-ban megállapított orvoslási mód fogadtatik el. Mit lehet, mit szabad józanul követelni a sommás gyors eljárástól? Felfogásom szerint csak azt, hogy azon tárgyat vagy jogot, melyet valaki jogosan követelhet, minél elébb birtokába kapja. Ennek elérése végett lehet az eljárás rövidebb, s ha az ügy természete kívánja, lehet hosszabb is. A sommás eljárásnak az a lényege, hogy a követett tárgyak a jogosultnak birtokába minél elébb a lehető legkevesebb procedúra mellett jussanak. Ha ez egyszer eléretett: a másik félnek azon jogát, hogy a netalán príma facie veritas által megsértett igazságát keresse, elvenni tőle nem lehet. Igen gyakran a sommás eljárásban bizonyos bizonyítási módok kizáratnak, mint pl. itt az eskü. De a sommás eljárásban máshol még egyéb módok is ki vannak zárva. Az 1832/6 : 20-ik prirna facie veritast, és in continenti liquid követelést kivánt a sommás eljái ás föltételéül; ez szükségessé tette: hogy ugy bizonyos ellenvetések, valamint bizonyos bizonyítékok ki legyenek szorítva a sommás eljárás keretéből. De azért, mert bizonyos bizonyítások kizáratnak az egyik bíróságnál : ez nem válhatik magának a materiális jognak hátrányára, mert a félnek jogot kell adni, hogy egy másik bíróság előtt, egy másik procedúra szerint, ha az elsőnél nem érvényesíthette jogát, azt minden tekintetben, annak minden viszonyaiban kitüntethesse és követelje. És innen igen gyakran származhatik, hogy a peranyag a második bíróságnál egészen más lesz, mint az, mely az elsőnél az intézés alapját képezte. Eu tehát magának ezen megrövidített eljárás természetének postulatumául tartom azt, hogy nem a fölebbvitel a törvényszékhez, hanem uj per a járásbíróság előtt legyen a per orvoslata. (Helyeslés a középen.) Paczolay János: Megvallom őszintén, hogy az igazságügyi, államtitkár ur után igen bajos nekem felszólalnom, Id vele a jogtudomány terén nem versenyezhetem. De méltóztassék megbocsátani, én az ő álláspontját sem fogadhatom el, s azért, bár csekélyebb okokkal, bátor vagyok ellene észrevételt tenni. A t. államtitkár ur azt méltóztatik mondani, hogy azért nem engedtethetik meg az apelláta, mert a másodbiróság egészen más bizonyító okokból, amire fel van hatalmazva: fogja esetleg megítélni a perben az anyagi igazságot. Én ezen állítást helyesnek el nem fogadhatom, mert a másodbiróság, ha hozzá kerül az apelláta, csak azon bizonyítékokat alkalmazhatja a reális igazság megítélésére, melyeket alkalmazhatott az első fokú. Mert különben, ha más bizonyítékokat is alkalmazhat a felebbviteli bíróság: akkor kár perrendtartást alkotni, kár a bizonyítékok módját, kellékeit megszabni, a másod és harmad bíróság bizonyíték tekintetében egészen önkényüleg jár el. Én ugy fogom fel a dolgot, hogy ha meg is engedtetnék a másodbirósághoz való felebbvitel, a másodbiróság csakis azon bizonyítékok alapján ítélheti meg, a in-Iveket az első bíróság jogosan alkalmazhat. Én tehát az államtitkár urnák ezen pontra vonatkozó előadását nem vagyok hajlandó elfogadni. A mi a másodikat illeti, egy föltétel alatt tökéletesen egyetértek az államtitkár úrral, azon feltétel alatt t. i., ha a községi bíráskodást illusoriussá akarjuk tenni és a perlekedési vágyat és ingert, a mely különben is egész a betegségig terjedt el: még inkább akarjuk előmozdítani és pártolni. Mert hiszen sokkal jobb a mostani eljárás, ahol az alperesnek jogában áll el nem fogadni a községi biiót és felperest a rendes formaszerinti eljárásra kényszeríteni; hanem itt a községi biró megidézi a felet, letárgyalja a pert tetemes időveszteséggel és mikor a biztosítási végrehajtást kell foganatosítani: a vesztes fél bejelenti, hogy nem elégszik meg a községi biró Ítéletével és a pert a járásbiró elé viszi s így a járásbirót mint békebirót kiteszszük ugyanazon temérdek, kisszerű, perek revisiójával való terheltetésnek, a minek
