Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-268
268. országos Illés september 15. 1877. 11 része az országnak, kik a leghatározottabban rokonszenveznek a törökkel. A másik, a kisebb része az országnak, az oroszszal sympathiroz. De van egy kérdés, melyre nézve nézet- és érzetkülönbség Európában nincsen s nem is lehet: és ez azon ambertelen és kegyetlen mód, melylyel Oroszország részéről Törökország ellen ezen háború viseltetik. Az összes európai sajtó feljajdult, heteken át registrálta ezen kegyetlenségeknek vérlázító részleteit, s elvárta Európa minden kormánytól, hogy ha egyébként nem is akar beavatkozni ezen háborúba, legalább ennek hnmanistikus részét iparkodjék, a mennyire lehet, megóvni. Megbotránykozással töltötte tehát el Európát azon első hír, hogy a világ legczivilizáltabb nemzeteinek egyik kormánya a német kormány szándékozik nem az orosz kegyetlenségek ellen, hanem a portánál remonstrálni azon kegyetlenkedések ellen, melyek állítólag a törökök által követtettek el En nem mondom, hogy a törökök részéről nem követtetek e! kegyetlenségek, sőt hajlandó vagyok hinni, hogy igenis, mert ezt természetesnek találom. Az ember ember, az ilyen kegyetlenségek után és az ilyen embertelen mód mellett, mint a minővel az Orosz harczol, és a melyre ő a bolgárokat felhasználja: nem lehet csodálkozni, hogy a törökökben a visszatorlás érzete ébredt fel. (ügy von .') Annál nagyobb volt Magyarországon a megdöbbenés és felháborodás, midőn arról értesült, hogy Németországnak, mely köztudomásúlag határozottan oroszbarát, ezen remonstratiójához a magyar kormány, illetőleg a közös külügyministerium hozzájárult s a maga részéről is jegyzéket intézett a portához, és csakis a portához. Mert ebben fekszik a dolog súlypontja; ha egyidejűleg történik a felszólalás mind a két hadakozó félnél, ez megfelelt volna a humanismus követelményeinek és ez ellen senkinek sem lehetett volna kifogása ; de megtenni azt az egyik oldalon ós a másikon nem : ez a nálunk uralkodó semlegességnek igen szép illustrátiója. Fokozza ezen diplomatiai lépésnek súlyát azon időpont, a melyben e lépés történt. Valójában különös egy helyzetben van ma Magyarország ; mondhatni, hogy az egyik oldalon áll a magyar nemzet és a magyar közvélemény, és a másik oldalon ezzel szemben a magyar kormány. E kettő annyira különböző dolog, mint két ellenséges tábor. Hogy mikor történt e lépés, azt méltóztatnak tudni. A népgyűlések az ország egyik szélétől a másikig megtartattak, megtartattak párt és osztálykülönbség nélkül ; határozataik sok részletben eltértek ugyan egymástól, de egyetlenegy népgyűlés sem volt*— meg az sem, amely tisztán kormánypárti férfiak által rendeztetett, — amely legerólyesebb kifejezést ne adott volna azon felháborodásnak, a melyet ezen kegyetlen hadviselési mód a nemzetben felébresztett. Sőt azon vidékeken, a melyeken a kormánypárt nem látta szívesen e nópgyüléseket, mert tartott tőle, hogy előbb-utóbb alkalmatlanok lehetnek a kormánynak: iparkodtak ezeknek tisztán csak humanistieus jelentőséget tulajdonítani, és elnevezték azokat atrocity meetingeknek. Midőn az egész ország felszólalt, a leghangosabban tiltakozva és felkérve a kormányt, hogy ezen kegyetlenségeknek gátot vetni méltóztassék, kapja magát a külügyminister, és azt mondja: meghallgattam vélemény tekét, és most mégis ellenkezőjét teszem annak, amit kívántatok, Igenis tiltakozni fogok, de nem az orosz, hanem a török kegyetlenségek ellen. Miután csakugyan tiltakozottugy látszik applaudál az orosz kegyetlenségeknek, mondván: jól teszed, csak kegyetlenkedjél. Ilyen a viszony a magyar nemzet, a magyar közvélemény és az őt kormányzó férfiak eljárása közt. Nagy dolog az, t. ház, hogy a jelen században, midőn minden kunyhóban haladásról, civilizátióról, emberiség javulásáról szólanak, hogy Európa szemeláttára ily botrányok történhessenek, hogy ez történhessék épen azon fejedelem részéről, a ki ezen háborút a humanismus, a civilisatiő szent neve alatt indította meg. Nagy tények ezek, a melyekre nézve sokan azt gondolták ott a szintéren, hogy kár volna, hogy a utókorra elveszszenek, hogy szolgáljanak rémítő példájára az utókornak s elmentek fényképészek a hely színére, megnézni azon összevagdalt gyermekeket, megesonkitott asszonyokat s lefényképezték. Épen ma, midőn az ülésbe jöttem, kaptam egy ott lakó barátomtól egy példányt e fényképekből, igen szívesen a ministerelnök ur rendelkezésére bocsátom, nézze meg azon kegyetlenségeket, a melyek ellen a mi külügyministerünknek egyetlen szava sincs. Azt hiszem t. ház, hogy e tárgy mag.iban anynyira ékesen szól, hogy kár volna még csak egy szóval is szaporítani a humanismus ezen arczul csapását; kötelességemnek tartom a kormányé! nök úrhoz a következő interpellátiót intézni: Interpellatió a ministerelnök úrhoz ! Igaz-e a haza és külföldi sajtó által közlött azon bir, moly szerint az osztrák-magyar monarchia közös külügyministere, — szemben azon közfelháborodással, melyet az orosz által török lakój kon, védtelen gyermekeken és asszonyokon eiköve\ tett kegyetlenségek a magyar nemzetben keltettek, I és a melynek oly átalános és hangos kifejezést l adott, — hozzájárult a német birodalmi kormány | által kezdeményezett remonstratiókhoz, az állítólagos török kegyetlenségek ellen, szó nélkül hagyván azokat, melvek orosz részről köz tudom ásilag | elkövetettek? ; Ha e hír igaz, kérdem : a magyar kormány tudta és beleegyezésével történt-e e diplomatiai lépés?
