Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-281

146 281. országos ülés október 9. 1877. e kérdést, oly kérdés ez, melyet nyitva lehetne hagyni még 2 évtizeden át. Azt is tudjuk továbbá, hogy igen sokan, akik a legjobb tisztviselők voltak és ma is azok még az életben, nem voltak sok esetben oly tökéletesek az iskolában, mint most az életben. Mivel tehát én lehetővé akarom tenni azt, hogy ezen törvényjavaslat intentiója az életben keresztülvihető legyen: ezért a szolgabiráknál a qualiíicatiot kihagyatni kívánnám. De a másik ok t. ház, az, hogy mi eddig nem eléggé gondoskodtunk arról, hogy jövőre jó közigazgatási tisztviselők legyenek a fiatal emberekből, ha azok elvégzik a jogi tanulmányokat, mert a közigazgatási tanulmánynyal nem foglalkoznak, tehát nem bírnak semmi közigazgatási gyakorlattal, de ez nekik nem is számíttatik be a praxisba; eziránt tehát gondoskodnunk kell jövőben, hogy jó közigazgatási tisztviselőink legyenek. Most már ha e qualificatió szigorlatának alávetjük ezen 2-ik §. értelme szerint a szolgabirákat, lehet hogy ezek közül eshetőleg a legjobbak is el fognak esni, nem lesznek megválaszthatok. Mindezeknél fogva ajánlom a 2. §.-hoz módositványomat, mely szerint a második sorban c szavak: „ha az illető elméleti, birói vagy jogtudományi államvizsgát tett, vagy már birói hivatalt viselt" kihagyassanak. (Helyeslés.) Somssich Pál: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Nem fogom a t. házat fárasztani sem elméleti fejtegetésekkel, sem ezáfolatokkal, hanem egyszerűen a tárgyról szólva njdlvánitom, hogy elfoglalom azon álláspontot, melyet több oldalról hangoztattak, hogy t. i. e törvényjavaslat compromissum szüleménye. Azon t. barátaimnak, akik azt kérdik, hogy kik közt való compromissum ez: azt felelem, hogy ez két nagy elvnek és nem pártoknak a compromissuma, (Helyeslés) mert minden pártban voltak ugy az egyik, mint a másik elvnek hivei. Egyik elv, mely az uj iskola szerint azt állítja, hogy a bíráskodást teljesen el kell választani a politikai administratiótól; a másik elv, amely éhez nem ragaszkodik oly mereven, sőt azt állítja, hogy ez a gyakorlati életben kivihetetlen, és legalább az alsó rétegekben e két elvnek kezet fogva kell érvényesülnie. Két elvnek compromissuma ez, és mint compromissum haladás e téren; a czélra nézve mindkét fél megegyezik Mi a czél ? A czél az, hogy gyorsan ós olcsóbban intéztessenek el a kisebb polgári peres ügyek. Ezt mindkét rész akarja. Az egyik elv barátai ezt azzal kívánják elérni, hogy a bíráskodást felmentik a perrendtartás formalitásaitól és sommás eljárással ruházzák fel. A másik elv hivei azt mondják, hogy ez nem volna elegendő, mert a távolság is meg lesz, meg lesz a költség is, és egy egyén annyira el lesz halmozva teendőkkel, hogy nem végezheti el feladatát. Engedett tehát ezen fél a eompromissumban annyiban, hogy nem csak a járásbíróság, hanem a .szolgabirák is városokban, valamint nagy községekben és a közjegyzői szövetkezetekben más egyéneket is felruházni kíván azon hatalommal, hogy a kisebb polgári ügyekben Ítéljenek. Ezeket azonban qualifíeatióhoz köti. No már én azokhoz tartozom, kik nézetem szerint elegendőnek tartják, ha e qualificatió következőleg iratik körül: „Az illető kerület ajánlatára a közigazgatási bizottság felterjesztésére a ministerium nevezi ki." De akkor nem volnék a compromissum terén, hanem mereven ragaszkodnám a magam nézetéhez. Mint e téren álló azonban kívánok a másik féltői concessiót nyerni, és azt mondom, hogy a qualifícatió, melyet ők kikötöttek, oly szoros és oly szigora, hogy az eredmény veszélyeztetve van. Ugyanis vajmi kevés szolgabíró és más egyén találkozik, ki egyzzersmind birói vizsgát vagy a jogtudományi államvizsgát tett, tehát nem szaporiitathatnék a munkaerő, s ennélfogva nem éretnék el a gyorsaság, mely pedig mindkét félnek czélja. Ha tehát a t. ház belenyugszik abba, hogy elfogadtassák azon qualificatió, melyet Szüllő Gróza t. képviselő ur ajánlott: nekem nincs ellene kifogásom ; de amennyiben ez nem fogadtatnék el, kérem tágítani a qualiíicatiot. Nem kívánom a birói vizsgát, nem kívánom a jogtudományi államvizsgát, hanem mondassék ki: legyen „jogvégzett egyén". Ennek következtében bátor vagyok a következő módositványt beterjeszteni: Az I. fejezet 2-dik §-ának első kikezdése 2-dik sorában levő e szavak után „ha az illető" tótessék: „jogot végzett, vagy", s e szerint a tétel igy szólana „ha az illető jogot végzett, vagy elméleti birói, vagy jogtudományi államvizsgát tett, vagy már birói hivatalt viselt." A „vagy" azért szükséges, mert vannak a múltból oly egyének, kik jogot nem végeztek ; de ministeri engedély mellett vizsgákat tettek. Ezeket nem lehet kizárni. Ha a t. ház ezen indítványt elfogadná: akkor ezen tételnek a 3-dik §-ban is ugy kellene hangzani, mint módositványomban felvettem. Ajánlom módositványom elfogadását. (Ménk helyeslés.) Gulner Gyula jegyző (olvassa Somssich Pál módo díványát.) Horánszky Nándor előadó: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy azon indítványra és kétrendü módositványra vonatkozólag, mely a ház különböző oldalairól benyujtatott, az igazságügyi bizotteág álláspontját jelezhessem. A mi az első indítványt illeti, hogy t. i. a javaslat 2-dik §-& hagyassék ki, bátor vagyok hivatkozni azon álláspontra, melyet e törvényjavaslattal szemben az igazságügyi bizottság elfoglalt akkor, midőn a