Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-281
281. országos üíés október 9. 1877. 145 óhajtom, és ha komolyan óhajtják önök is, hogy a szolgabirák is legyenek megbízva a bagetelle ügyekben való bíráskodással, akkor lehetetlen, hogy elzárják magukat a szolgabirák mostani létszámának szaporítása elől, mert különben teljesen illusoriussá lesz megbízatásuk. Ez egyébiránt t. képviselőház elkerülhetlenül szükséges más szempontból is. Méltóztassék már egyszer a közigazgatást is pártolás alá venni; mert jelenleg valósággal ugy áll a dolog, hogy az ország nem administráltatik, hanem administrá ódik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Oly kev és a szolgabíró a mostani teendők halmazához kép est, hogy a szolgabíró azon egyik legfontosabb feladatának, hogy járja be a községeket és felügyeljen a községi teendőkre : egyátalában nem képes megfelelni. A szolgabíró jó formán feléje sem megy a községnek, kivéve azon speciális esetekben, melyekre nézve a törvény világosan rendelkezik, p. o. a bírák vagy a bizottsági tagok választása alkalmával, mert egyebet tennie teljes lehetetlen. l)e hogy rendes administratió felügyeletet gyakoroljon, hogy a falukat bejárja : ez, a mint gyakorlatból tudjuk, egyátalában nem történhetik meg, épen meri túlságosan el vannak halmozva teendőkkel Ezért szükséges, hogy szaporíttassék a szolgabirák száma, és ha ez megtörténik, akkor nem fog állani azon ellenvetés, hogy nem lehet kizárólag rajok bízni a bagatelleügyeket (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt méltóztatott mondani az igen tisztelt igazságügyim nister ur, hogy hát ez uj költségszaporitással járna, és nj terhet róna az adózó népre. Én ezt egyátalában nem látom át; inert ha a szolgabirák veszik át a bagatell-ügyek elintézését, akkor természetes, hogy a járásbirák teendője kevesbedni fog, minek következtében annak egy kis részével, amit itt meglehet takarítani . fedezhetők azon költségek, melyek a szolgabirák létszámának szaporítására szükségesek. Ezeknél fogva bátor vagyok indítványozni, hogy a 2. §. hagyassák ki. Orbán Balázs jegyző (olvassa) .• Módositvány. Beadja Mocsáry Lajos képviselő. .,A 2. §. kihagyatik". Szüllő Géza: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy elvet állit fel, a mely még igen sokszor meg lesz vitatva s a melynek átalános elfogadását mindazok részéről, kik részint, vagy a járásbirákat, vagy pedig csak a szolgabírókat akarják békebiráknak, soha megegyezni nem fognak, hanem ez mindig nyílt kérdés lesz Nézetem szerint e törvényjavaslat 2-ik szakasza úgy a mint az szövegezve van, el nem fogadható, tehát hogy létesíttessék az, és helyes legyen a fogalmazása, a mi ennek főkelléke, én a második §-hoz egy módositványt kívánok benyújKÉPV. H. NAPLÓ 1875—78 XII KÖTET. tani. Azonban már most megjegyzendőnek tartom azt, hogy én is még ina is azon nézetben vagyok, a melyben voltam; és hogy még ma is az a meggyőződésein, ami akkor volt, mikor indítványképen a t ház elé egy törvényjavaslatot terjesztettem, a melynek némely §§-ait az igazságügyi bizottság szorul szóra átvette ; de mivel ez éppen nem hátráltatja azt, hogy én a ház nézetét elfogadva, már most azzal a kívánsággal lépjek fel, hogy ezen törvényjavaslat jó, tökéletes és practicus is legyen, tehát ezt a szerint alkalmazni akarom. Hogy pedig ez gyakorlati lehessen, szükségesnek tartom a mai körülmények közt, hogy a 2. g-ban a szolgabirákat illetőleg megkívánt cpialifieatió hagyassák egészen ki. Megmondom az okát is miért V (Halljuk [) Először is azon kérdés örökké vitás lesz és soha be nem fog bizonyittatni, hogy mi jobb, a választott, vagy a kinevezett biró-e? mert mindakét esetben történhetnek hibák és támadhatnak előnyök. De én attól félek t, ház, hogyha ezen törvényjavaslat törvényerőre emeltetik, ugy amint az van : a mai viszonyok közt czélra nem vezetne, inert a mai viszonyok közt sok kitűnő férfi van, aki utólag tanulta meg mind azt szorgalommal, amit azelőtt elméletileg az iskolában meg nem tanúit, mert iskoláit be nem végezte. Ennek pedig az oka különösen a mi speciális magyar viszonyainkban rejlik. Méltóztassék csak emiékezetökbe venni az 1848. után bekövetkező viszonyokat, midőn azok, akik 48-ban végezték, vagy megkezdték a jogot, tanulmányaikat abban hagyták, és többé újra meg sem kezdették, mert azt hitték az 50-es években, hogy Magyarország talán évtizedek vagy évszázadok múlva sem fog felemelkedni leveretéséből azon pontra, a melyen ma áll és már tovább fejlődik. Ezek a férfiak későbben, midőn látták, hogy ismét megnyílt a tér, a melyen hazájoknak észbeli tehetségökkel szolgálhatnak, igyekeztek azt. a mit elmulasztottak, gyakorlati tanulmányozások által valamiképen pótolni. De különben én a qualitícatió mérlegelését oly kérdésnek tanom, a mire nem szeretek nagy súlyt és nagy nyomatékot fektetni, itt nálunk a mint már emlittem speciális viszonyainknál fogva, mert a legfőbb itólőszéknél és a ministeriumban voltak és vannak egyének, kik a jogot a mai iskoláztatás fogalma szerint sohasem végezték be. (Átalános derültség) ezt bebizonyíthatom, — csak méltóztassék megengedni, az 1860. és 61.-i időszakban, midőn a ccnsura ismét életbe léptettetett, akkor sokan oly férfiak, a kik három, négy latin iskolát végeztek csak, mégis censura alá bocsáttattak, erre a kormány adott engedélyt már; ezek már mégsem oly alaposan jártasok a jogitanulmányokba, mint a kik négy évi jogot végeztek és a doctoratust is letették. Hagyjuk egyébiránt 19