Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-281

J44 -^1. országos ülés rónak és jegyzőnek, pedig nagyobb zaklatásnak vannak kitéve a községi birák, mert akárhányszor szabnak ki reá 25 frtnyi büntetést, hogy a szolgabirótól rende'etet kap, hogy 24 óra alatt végezze el az ügyet 25 frtnyi bírság terhe alatt. Nem az a módja a szolgabírói teendők apasztásának, hogy épen ezeket a teendőket vonjuk el tőlük, az ok-só bíráskodásnak egyedüli eszközét; hanem az, hogy elvegyük tőlük az adóvégrehajtási ügyeket, a mi fontos functió : csak időtöltés, mert szavuk semmiben sincsen, egyszerűen megkapják a végzést, a mit teljesíteni kell. Mindezeknél fogva én, miután alig képzelhetem, hogy törvényjavaslat szövegezése mellett a szolgabirák a bagatell-ügyek vitelével felruházhatok lesznek: pártolom a beterjesztett indítványt és a §-nak kihagyását kívánom. Elnök: Fel fog olvastatni a beterjesztett indítvány. Orbán Balázs jegyző (olvassa Komjáthy Béla indítványát.) Elnök: Felteszem a kérdést: elfogadja-e a t. ház a törvényjavaslat 1. §-át a beterjesztett szövegezés szerint. Simonyi Ernő: A kérdéshez kérek szót Minthogy három külön pont van, melyre nézve különböző nézetek lehetnek a ház t. tagjai közt, talán jó lenne a házszabályok értelmében pon tönként szavazni. Elnök: Kivánja-e a t. ház, hogy a kérdés pontonként elkülönittessék ? (Nem kivánjukl) Kérdeni tehát a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a törvényjavaslat 1. §-át ? A kik elfogadják, méltóztassanak felálJani. (Megtörténik.) A többség elfogadja s e szerint Komjáthy Béla t. képviselő ur módositványa mellőztetett. Következik a 2. §. Molnár Aladár jegyző (olvassa a, 2. %-t.) Mocsáry Lajos: T. ház! Nézetem szerint a 2. §. teljesen illusoriussá teszi az 1. §-ban foglalt most már elfogadott azon intézkedést, hogy t. i. a megyékben a szolgabirák is megbízatnak a kisebb peres ügyekben való bíráskodással. Ha megmaradnak mindazon körülírások és feltételek, melyek mellett a szolgabíró felhatalmaztatik a bíráskodásra: akkor ez tökéletesen annyit fog a gyakorlatban tenni, hogy a szolgabíró egyátalában nem fog bíráskodni s megvallom sokkal helyesebb, correctebb, hogy ugy mondjam tiszteletteljescbb eljárásnak tartottam volna: ha inkább ki hagyták volna az 1. §-nak a szolgabirákra vonatkozó rendelkezéseit. Oompromissumról beszélt Móricz Pál t. képviselő ur ; ugy adta elő, mintha az 1. §. compromissuinot képezne a járásbiró és szolgabíró meghatalmazására nézve, Mi is hallottunk valamit sókttfber 0. J87Í. a kormány és a szabadelvű párt közt létrejött oompromissumról s hogy e compromissummal Horváth Lajos t. képviselő ur meg van elégedve, mint előbb emiitette, azt tökéletesen értem. 0 mint az igazságügyi bizottság tagja a mellett volt, hogy csupán a járásbirákra bízassák a kisebb peres ügyekben való bíráskodás, s igy e eompromissum által teljesül az ő óhajtása, a szolgabiráknak nézetein szerint a gyakorlatban teljes kizárásával ; de hogy Móricz Pál t. képviselő ur miként lehet kielégítve e eompromissum által, a ki azt óhajtotta, hogy a szolgabirák is bíráskodjanak, hogy a szegény panaszos ember közvetlenül kapja meg az igazságot: ezt valóban nem értein s én nagyon csodálkozom, hogy éleselmüségét kikerülte az, hogy ő itt nagyon is a rövidebbet húzta. Hogy ezen §. annyi, mint teljes kizárása a szolgabiráknak a kisebb polgári ügyekben való bíráskodásból: az világosan kilátszik abból, hogy az mondatik, hogy a szolgabirák csak azon esetben bízatnak meg a bíráskodással a kisebb polgári peres ügyekben, ha az a közigazgatás hátráltatása nélkül történhetik, ós ha ezen szempontból a belügyminister is beleegyezését adja abba, hogy az illető ezen hatáskörrel megbizassek. Mert t. képviselőház, átalánosan tudva van, hogy a szolgabirák már most is annyira el vannak halmozva munkával, a bureaucratikus teendőkkel, az „Ausweis"-okkal, a katonai ügyekkel, most pedig még inkább az adóvégrehajtások következtében annyira tul van terhelve, hogy okvetlenül az fog bekövetkezni, hogy a szolgabíró nem fogja teendőit teljesíthetni. E felett kételkedni nem lehet. De eonstatálta ugyanezt már a múlt vitában az igazságügyminister is, aki azt méltóztatott mondani, hogy a főispánok jelentése szerint a szolgabirák mostani létszámukban egyátalán nem képesek arra, hogy ők a mostani létszámban a kisebb polgári perekben való bíráskodással megbízassanak. Engem nagyon meglepett ezen nyilatkozata; mert ha ő e szerint biztosan tudja, hogy a szolgabirák nem fognak ráérni a kisebb polgári perekben való bíráskodásra: akkor nagyon csodálkozom, hogy miként fogadta el azon compromissumot, mely szerint az ő eredeti javaslata, melynek lényeges elve az volt, hogy szolgabirák bízassanak meg ezen hatáskörrel, most teljesen ki van zárva a gyakorlatban. En ennen: folytán bátor leszek indítványozni a 2. §-nak teljes kihagyását. Ha kiiiagyatik ezen §., ha elmaradnak e szerint mind azon körülírások, melyek nézetein szerint lehetetlenné teszik a szolgabirák eljárását a bagatelle-ügyekben: akkor megmarad annak lehetősége, hogy a

; mostani szolgabirák létszáma szaporittassék. En igenis azt