Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-268

268. országos ülés septemoer 15. 1877. 9 nemzetnek kétségbevonhatlan joga van, világos és minden kétségen felül álló tudomást szerezni. Az én kérdésem, melyet a kormányhoz in­tézni akarok, egyenesen az: van-e a kormánynak a keleti kérdésben, vagy az orosz-török háború­ban megállapított politikája, vagy nincs? Mert eddigi magaviseletéből azt következtetni, hogy ha­tározott, politikája volna: egyáltalában nem lehet. Ha van ilyen politikája, azt hiszem, a kormány nem fogja kétségbe vonni ugy a képviselőháznak, mint a nemzetnek azon jogát, hogy már most el­érkezett az idő, midőn követelnünk szabad, és kö­vetelnünk keli azon politikának megismertetését. (ügyvan !) A kormán) 7 , mint az előttem szóló is meg­említette, eleinte azt mondotta: az ő politikája a béke fentartása. No ez nem sikerült. És, hogy a mi kormá­nyunk annak fentartására nagyon sokat tett volna, az egyátalában nem tűnik ki a diplomatiai tár­gyalásokból , a mennyire azok előttünk tudva vannak. Miután pedig az nem sikerült, akkor azt mondták, looalisálni kell a háborút. Háború vol­takép Török- és Oroszország közt volt. — Mal­most benne van Eománia, benne Montenegró, és most Szerbia is készül bele menni,'s mindent el­követnek, hogy Görögország is be menjen. — Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a hadat izenő, a támadó fél az orosz czár, Európában a oonservativismusnak, a legitimismusnak egyik leg­főbb képviselője ; ő tőle talán legkevésbé lehetett volna várni, hogy valamely fejedelemnek saját alattvalóit ő ellenében fegyverfogásra, forradalomra izgassa, s íme, ott vagyunk, hogy az orosz czár, a legitimitás ezen eminens képviselője a románo­kat, a montenegróiakat, a szerbeket az ő souzerén fejedelmek ellen fegyverforgatásra izgatja és most a különben békében élni akaró Görögországot is minden áron bele akarja keverni a háborúba. S most, midőn ezek szerint már is három hadviselő fél van és valószínűleg néhány nap múlva utánok a negyedik ós talán ötödik is utána következik, hogy akkor mennyire sikerült a localizálási politika: azt taglalni nem kivánom. Mindezek mellett természetesen kiemelték, hogy most miután a háború kitört, mindenesetre szükséges, hogy Magyarország és a monarchia érdekei megóvatassanak, anélkül azonban, hogy valaha azt is nyíltan megmondották volna, hogy mit értenek Magyarország és a monarchia érde­kei alatt. Mert eleinte mindig azt mondották, hogy Oroszország hadüzenetét Törökország ellen meg­akadályozni nem lehet, hanem az állam kötelezve van a párisi szerződés által is, de saját érdekei is parancsolják, hogy a háború közvetlen szom­KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. Xfl KÖTET. szédságába át ne csapjon, hogy tehát abba Románia bele ne avatkozzék. Eománia beavatkozott. Most már azt mond­ták — nem itt a parlamentben, mert itt igen ke­veset mondtak általános frázisokat kivéve, de a nyilvánosság orgánumaiban, a nélkül, hogy meg­czáfoltatott volna — azt mondották, hogy az Olt képezi a határt. De a háború átcsapott az Oltón is. Ekkor azt mondták, jól van, most már Oláhország benne van a háborúban, de már Szer­biát nem engedjük. Azonban minden jel oda mutat, hogy Szer­bia is be fog avatkozni a háborúba, ha ugyan a " törökök vitézsége az oroszokat előbb le nem veri. ily viszonyok közt valóban igen nehéz kiis­merni azt, hogy tehát mi tulajdonkép a kormány politikája, mit tekint az ország érdekének. Azt mondták, hogy a neutralitást kívánja fenn­tartani. Ez ellen igen sok panaszunk van. Én azon­ban nem akarok most ezen panaszok részletezé­sébe bocsátkozni; talán valaki más egy részletes interpellátiót fog ez iránt a t. kormányhoz intéz­ni. De lehetetlen, hogy ez alkalommal mély saj­nálattal fel ne említsem azon valóban sajnos ese­ményt, mely a napokban Kassán történt és mely országszerte oly fájdalmas érzületet gerjesztett. Azt mondják, hogy tévedés volt. Én nem akarom kétségbe vonni, hogy tévedés volt, én szeretem a lehető legjobbat feltenni mindig; hanem azt hi­szem, hogy ha ily fájdalmas következéseket maga után vonó ügyben tévedés történt, hogy szükséges ki­nyomozni a tévedőt —- és hogy ha egyátalában bárminemű hanyagság vagy gondolatlanság kö­vettetett el: példásan meg fogják büntetni. Elvárja ezt az ország annál is inkább, mert különben nagy kételyt táplálnak sokan az iránt, hogy va­lóban tévedés történt-e vagy nem? {Mozgás a középen.,) Én hinni akarom, hogy tévedés történt; de megvárom, hogy a kormány minden befolyását arra fogja fölhasználni, hogy a tévedésnek forrá­sát kikutassa, és ha van valaki, a ki e tévedés elkövetésében akár hanyagság, akár gondatlanság által bűnös volt, hogy az illető meg fog büntet­tetni. T. ház! Ily körülmények közt s ily politika mellett, mint az, melyet kormányunk követett, egyátalán nem lehet látni azt,, hogy volt-e elejétől fogva a mi kormányunknak, már értem a kül­ügyek vezetésével megbízott kormánynak valami meghatározott politikai iránya, valami megállapo­dása. Már pedig ily nagyfontosságú kérdésben, mint a milyen ezen keleti háború, mely Magyar­országot és Austriát oly közelről, oly óletkérdési­leg érdekli, azt hiszem, hogy kormánynak hatá­rozott politika nélkül lennie nem szabad. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom