Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-280
132 280. országos ülés október 8. 1877. tapintatos rendőrség kétségkívül az állami létnek legjobb biztositéka. (Tetszés.) Nem csak theoretice mondom, t. ház, jó és tapintatos rendőrséget, hanem a t. ház engedelmével ép a jelen esetben különös súlyt fektetek e kis szóra „tapintatosság" ; mert a rendőrség ügykezelését nem igen szokták az emberek szeretni és van is valami abban, hogy ezen, a magánéletnek minden viszonyába beavatkozó ügyködést némi ellenszenvvel fogadja .az emberek legnagyobb része, s igy csak is a tapintatosság az, mely megmenti attól, hogy ellenszenvet vagy gyűlölséget ne gerjesszen. Hogy a jelen esetben tapintatos eljárás követtetett volna akár a legalantosabb, akár a legmagasabb közegek által: azt senki sem állította; sőt épen a t. minister ur volt az, ki legelőször elismerte, bogy nem volt helyes az eljárás; csakhogy ha egyszer constatálva van, a mi constatáltatott, hogy rendőrségünk még nem jó, akkor, ha bizonyos missióra tapintatos egyéneket választanak és ezek kötelességükben nem járnak el a mint kellene: akkor ezért már nem ezeket illeti a íelelősség, hanem azokat, kik tudva és ismerve e hiányokat, ezen embereket a legpontosabb utasítással ellátni elmulasztották. Én ezzel nem fordulok a ministerelnök úrhoz, mert felteszem, hogy ő ily dolgokkal nem foglalkozik ; de közte és a hordárok közt csak létezik más közeg, a ki ezzel foglalkozik s én a mint nem vádolom a t. minister urat, a mint nem találom hibásoknak — kivéve a tapintatlanságot, mely talán a műveltség hiányából ered — a hordárokat, minden esetre nem tudom, hogy lehet-e felmenteni a tapintatlanság, a meggondolatlanság vádja alól azon többi közeget, mely e két végpont között létezik. (Helyeslés.) Hogy ismét visszatérjek Szlávy József ur t. képviselőtársam felszólalására, ő a többek közt azt mondta, hogy itt nincs szó a mentelmi jog megsértéséről. Meglehet. De ép ezt kell kideríteni, mert ha nagy port vert ez ügy, — megengedem, hogy talán sokkal nagyobbat, mint megérdemelné — ha ezen port az egyszerű napirendretérés által még sűrűbbé és homályosabbá tesszük: nem lógjuk azt elérni, a mire czólzunk. Hogy pedig itt valóban kiderítésre nagy szükség van, azt a következő körülmény által igyekszem bebizonyítani. A legtávolabbról sem kételkedhetem abban, a mit a t. ministerelnök ur mond s bármit állítson, kötelességemnek tartom azt, mint valóságot elfogadni. 0 azt mondja, hogy ő és a közegek, a mennyire értesülve van, nem rendelték el ezen eljárást Igen, de ha én bizalommal és feltétlen elismeréssel viseltetem a mélyen tisztelt ministerelnök szavai iránt: nem szabad ós nincs jogomban Helfy Ignácz t. képviselő ur szavaiban kételkedni, ki pedig azt állítja: hogy ez másképen történt, neki más tudomása van. S itt tehát két állítás áll egymással szemben. E mellett, t. ház, a közvetlenül vádolt közeg, t. i. a hordárok, ellenkező vallomást tesznek, Helfy Ignácz t. képviselő urnák kikallgatott szolgája pedig szintén ellenkezőleg vall; igy tehát ellentétes állitások állanak szemben. Én csak azért emiitettem fel ezeket, hogy ón ez által az ügyet kiderítve ós oly tisztán nem látom, hogy mi azt mondhassuk, hogy itt a mentelmi jognak megsértése nem forog fen és ón azért csatlakozom gróf Apponyi Albert t. barátom indítványához, mert csak ez nyújthat nekünk alkalmat arra, hogy az ügyet tökéletesen kiderítsük. Én már most, bármiképen álljon a dolog, azt mondom, hogy ha a háznak egy része — és pedig az, mely számra nézve talán csekélyebb, — azt hiszi, hogy itt a mentelmi jog megsértetett: épen a többség részéről nem volna méltányos dolog, hogy ezen, talán téves nézetben hagyják, (Derültség a szélső balon), hanem engedjék meg a kisebbségnek, hogy meggyőződést szerezzen arra nézve, hogy csakugyan tévedett. (Élénk helyeslés -a bah oldalon és a szélső jobb oldalon) Szilágyi Dezső: T ház! (Halljuk!) Azok után, miket Szlávy József képviselő ur mondott, akinek véleményéhez én teljesen csatlakozom, csak azokra kell megjegyzést tennem, amiket Kállay Béni képviselőtársam felhozott; ós különösen azon utolsó érvére, hogy nem azon okból, mintha az ügy érdemét nem tartaná helyesnek; de mert a háznak bizonyos jelentékeny töredéke (Kállay Béni közbeszól: Töredéke is) is kívánja, csak azon okból küldessék vissza az ügy a mentelmi bizottsághoz Apponyi Albert t. képviselő ur indítványa értelmében. Én azt hiszem, hogy mindenekelőtt kötelességünk ezen ügyet saját igazi érdeme alapján megbírálni, és azután ha az ügy érdeme alapján azon meggyőződésre jutunk, hogy a mentelmi jog megsértése nem foroghat fenn: — kötelességünk e meggyőződés alapján határozni. Igenis lehetnek ellentmondások a vallomásokban, de ha ezek nem olyanok, hogy a főkérdósre a hatósági megbízásra vonatkoznak; hanem mellékkörülményekre: akkor én, a ki szintén komolyan akarom venni e dolgot, engedje meg, arra figyelmeztetem az előttem szólott képviselő urat, hogy én nem látok elegendő okot arra, hogy a ház olyan kíváncsi legyen arra, hogy a jelentésben előforduló lényegtelen ellenkező állitások közöl melyik igaz, például arra, hogy a hordárok részegek voltak-e, amint ők vallják, vagy pedig teljesen józanok "voltak, amint azt Helfy Ignácz képviselő ur inasa vallja. Ily körülmények miatt az ügyet csakugyan nem lehet a mentelmi bizottsághoz küldeni. (Helyeslés a középen.)