Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-280
126 280. orszrígos Ülés oitóber 8. 1877. azokat azonnal vissza nem hivta, ezáltal ugyan azonosította magát azokkal, s oly sérelmet követett el, mi büntetés nélkül nem maradhat. Én tehát kérem Apponyi gróf indítványát elfogadtatni, s a vizsgálatot e körülményre is kiterjeszteni. (Helyeslés.) Pulszky Ágost: T. ház! Én azt hiszem, hogy a mentelmi jog komoly jog, s hogy azok, a kik ez esetben a mentelmi jog sértését látják, azok kik e kérdést a mentelmi joggal benső öszeköttetésben látják, nem tesznek a mentelmi jognak s a képviselőház tekintélyének hasznos szolgálatot. Részemről azt hiszem, hogy ez ügynek a mentelmi bizottság elé utasítása, s a mentelmi bizottság eventualis jelentése folytán való újra diseutiálása nem idézhet elő oly eredményt, mely a ház tekintélyének és a mentelmi jognak kedvező legyen. Vonatkozik ugyanis a mentelem a képviselő politikai tökéletes szabadságára. Kérdem : Helfy képviselő ur szabadsága akadályoztatott-e, komoly jogsértés történt-e akkor, midőn a kormány részéről határozottan bárminő tekintetben való sértésnek szándéka tökéletesen megtagadtatik, amidőn másodszor minden tény hiányzik, amely arra mutathatna, hogy akár micsoda képviselő ur bármily jog gyakorlásában bármikor is akadályozva lett volna, mikor nincsen kiderítve egyáltalában az. hogy bárminemű intézkedés vagy lépés történt volna bármily részről, melyet a képviselő ur, ha közönséges polgári jogait gyakorolta, egyáltalán vissza nem utasíthatott volna. Azt kereken tagadja ministerelnök ur, és kiderül a vizsgálatból is, hogy azon tagadás alapja kétségtelen, hogy hatósági rendelet arra vonatkozólag, hogy az illetők Helfy képviselő ur lakására behatoljanak, nem történt, hogy a mennyiben a lakásra való behatolás által Helfy képviselő ur jogai megsértettek, a jogok ezen sértése nem hatósági intézkedés folytán és nem a hatóság közegei gyanánt eljárók által és ily minőségben lett volna elkövetve. Mindez kétségtelen. Már most kérdés: vajon egy helytelen eljárás a legalsóbbrendü közegeknek kétségtelen túllépése hatáskörükön, vagy egy oly hatáskör arrogálása általuk, mely őket egyáltalán nem illeti, megkeresztelhető-e a mentelmi jog megsértésének? Kérdem, hogy ha Helfy képviselő ur polgári jogával élve az illetőket öntudatosan kiutasította volna, s azok a sértésnek engedve távoznak, kérdem minő sértése történt itt akárkinek ? kérdem, hogyha ezen utasításnak eleget nem téve, rendőri közegekért folyamodott volna, s ezek az illetőket kiutasítják, minő sértése lett volna akkor a mentelmi jognak? Igenis sértés történt volna, ha a rendőrséghez fordul segélyért s a rendőrség tőle ezen segélyt megtagadja? (Zaj a szélső baloldalon) De éhez a legegyszerűbb kéznél fekvő eszközhöz ő egyáltalán nem nyúlt, hogy azután politikai martyrium képében tüntesse fel az ügyet. (jbllenmondás és zaj a szélső baloldalon.) Jogosítva vagyok azt mondani, hogy politikai martyrium képében kívánta feltüntetni a dolgot és komoly dolog, a ház tekintélyét sértő dolog gyanánt kivan feltüntetni oly ügyet, amely, ha bárkinek tekintélyét sértette, bizonyára azét, ki azt saját tekintélyére vonatkozólag oly igen éles sértésnek vette. (Helyeslés a középen.) Gróf Apponyi Albert, midőn indítványát .beadta, annak indokolásában előadta, hogy a dolog igen sok port vert fel s ép azért szükséges és érdemes annak alapos megvitatásába bocsátkozni és azt a mentelmi bizottsághoz utasítani. Bocsánatot kérek, az, hogy igen sok port vert fel az ügy : ez nem ok arra, s az ügy nern érdemli meg, hogy még jövőben is sok port verjen fel. Ha a ház meggyőződött arról, hogy a dolog nem volt érdemes arra, hogy az annyi port verjen fel: bizonyára saját méltóságának fog leginkább megfelelni, ha akként jár el, hogy az ügy jövőre se verjen fel sok port. Én tehát arról vagyok meggyőződve, hogy ezen ügy nem azért komoly, mert komolyak az elkövetett tények és azoknak belső természete; hanem komoly legfeljebb csak ugy lehet, ha nagy lárma üttetik oly tények alapján, melyek lényegükben nem komolyak. Én tehát az ügynek komoly színezetet adni nem kívánok, és ép azért, minthogy félek, hogy a magyar képviselőház tekintélye a külföld előtt compromittáltatik épen azon eljárás által, a melylyel a képviselő ur ezen compromissumot kikerülni kívánja: én részemről anélkül, hogy ez ügyet a mentelmi bizottsághoz utasíttatni kívánnám, a napirendre térést indítványozom (Helyeslés a középen.) Simonyi Ernő: T. ház! A jelentés, melyet a, belügyminister ur a ház határozata folytán beadott, meg kell vallanom, hogy nagyon jellemző. Épen olyan, mint a minőt a minister ur e házban gyakorolni szokott modora remélni engedett; egyes csekély körülményekbe és szavakba belefogódzik, és azok nevetségessé tételének igyekezete által véli ez ügy komoly oldalát elüthetőnek. Arra alapítja a fősúlyt a belügyminister ur, hogy semmi hatósági közeg által nern volt megrendelve Helfy Ignácz képviselő ur házi szentélyének megsértése. Megengedem, hogy igy van, anélkül, hogy elfogadjam a megejtett vizsgálatot olyannak, mint a mely megfelelne a törvényes vizsgálatok kellékének, mivel a vizsgálók és vádlottak ugyanazok voltak, és a másik fél meg sem hallgattatott s azért egy ily vizsgálatra következtetést épitni nézetem szerint nem lehet, mondom daczára ezeknek, én hajlandó vagyok elhinni, hogy azt
