Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-280

280. országos ülés október 8 1877 127 hatósági közeg nem rendelte meg, hanem másrészt a minister ur tagadásba hozta és a hirlapokban is azon különféle versiók körül, melyek minden­képen tréfást és nevetségest ügyekeztek a dolog­ban találni, egyik sem vonja kétségbe azt, hogy Helfy Ignácz képviselő ur házi szentélye csak­ugyan megsértetett ;• megsértetett pedig azáltal, hogy több hordár rendőr ezime alatt és állítólag rendőri utasítás folytán bement házához és őt rendőri felügyelet alatt levőnek nyilvánította. A minister ur jelentésében ezen tényt nem vonja kétségbe, csak azt mondja, hogy a hordá­rok részegek voltak. Akár képviselőn, akár más honpolgáron történjék ily sérelem, a legkevesebb, amit a hatóságtól várni lehet: az, hogy neki elég­tételt szolgáltasson, meri, a sérelem megkívánja a megtorlást és elégtételt; de a minister ur jelenté­sében, ahelyett hogy elégtételt szolgáltatna, azt igyekszik kimutatni, hogy Helfy Ignácz képviselő ur nem járt el helyesen, midőn az embereket boroztatta, mert ki kellett volna őket kergetni. Ezt a kivetési kérdést többen az előttem szó­lottak közül, különösen Pulszky Ágoston képviselő ur is hangsúlyozta. Én Pulszky Ágoston képviselő urnák e tekin­tetben! mondását természetesen csak, mint magán­egyén mondását vévén tekintetbe, nem tulajdoni­tok neki nagy fontosságot, azt azonban tudomásul vettem, hogy adandó alkalommal kellő esetben ahoz alkalmazkodjam, hogy a ministerelnök, mint belügyminister azt mondotta, hogy a rendőri kö­zeget, ha a házba jön, ki kell dobni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mondom, ha azon helyzetbe jönnék, azon eszközzel élni fogok és ha azon em­ber nem akar jó módjával elmenni: akkor kény­telen leszek ón is erőszakhoz nyúlni, s meglehet, hogy más módon elküldeni, és pedig talán sokkal messzebbre, mint azt egyelőre akartam, mert a más világra fogom küldeni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) És ezt tenni fogom a minister­elnök urnák mint belügyministernek felelősségére, mert hiszen ő javasolta az erőszakos eljárást. (Ménk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja Pulszky Ágost képviselő ur, hogy nem történt a képviselői immunitásnak megsér­tése, mert Helfy Ignácz képviselő ur nem volt akadályozva semmiféle politikai functióban ugy eljárni, amint kívánta. Megengedem, hogy azon hordárok, akik oda­jöttek, nem parancsoltak rá. hogy politikailag igy keli cselekedni, igy gondolkozni vagy írni, avagy beszélni, ős e szerint, szó szerint véve a dolgot, csakugyan nem volt akadályozva semmiben. Ha­nem más, engedelmet kérek, ha én, mint csalá­dos ember az én házaimat oly embereknek őrizete alatt tudom, akik erőszakot gyakorolnak rajtam, — mert aki az én házamba az én tudtom és akaratom nélkül jön : az erőszakot gyakorol, — mondom ha én ily embereknek birtokában tudom házamat, akkor azt kívánni, hogy én higgadtan és összefüggőleg gondolkodhassam, politikai dol­gokról, engedelmet kérek, nem lehet. Lehetnek olyan egyének, kik erre képesek ; de én megval­lom, hogy én magamat ezen emberek kategóriá­jába nem számithatom, mert az én eszem min­dig visszamenne az én házamra és az én csalá­domra, amely a rendőri közegek erőszakos bir­tokában van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tehát ezen hordárok nem is kívánták Helfy Ignácz képviselő úrtól, hogy ezen vagy ama törvényja­vaslat vagy indítvány ügyében, ilyen vagy amo­lyan szavazatot adjon: mégis azt hiszem, hogy az egyéni szabadságnak ilyen meggátolása meg­sértette egyúttal a képviselőnek immunitását is, mert az egyiket a másiktól elválasztani nem lehet. A ministerelnök ur a;d mondja, hogy a kor­mánynak kötelessége sokszor fölügyelni egyes egyénekre és ezt illustrálja bizonyos példák ál­tal Olaszországra vonatkozólag, ahol azt mondja, bizonyos fegyverszállitókat így vagy amúgy le­tartóztattak vagy megbüntettek. Én megvallom, az esetet magát nem tudom, melyre a ministerelnök ur czélzott; de nekem ugy tetszik ezen czélzásból, hogy Helfy Ignácz kép­viselő ur esetét bizonyos összeköttetésbe akarja hozni azzal, ami most Erdélyben történik. No már t. képviselőház, én megvallom, hogy ámbár ez a kérdés itt eddig több körülménynél fogva, szóba nem hozatott, én arról azt mondom, hogy azok, a mik most Erdélyben történnek, a képvi­selőháznak ép oly komoly figyelmét igénylik, mint az, ami most a ház egyik tagja immunitásának megsértéseként tárgyaitatik. Én értem azt, ha va­lamely országban bűntény követtetik el, ós con­statálva van a bün, de nem tudjuk, hogy ki a bűnös s hogy akkor a rendőrség előáll s a kö­rülmények szerint, melyek kisebb vagy nagyobb valószínűség alapján, hol az egyikre, hol a má­sikra borítják a gyanút, a bünrészessóg iránt, azon embereket felügyelet vagy szükség esetében őrizet alá veszem. Azonban ott, a hol bün nincs, a rendőrségnek bűnöst keresni nem szabad. Min­denütt, még a legrendezettebb államokban is meg­történik, hogy előadják magukat az életben oly esetek, melyekről a törvényekben intézkedések nincsenek. Meglehet, hogy nálunk is történt olyasmi, a miről törvényeink nem intézkednek ; azonban ezért még nem lehet a kormánynak feladata a törvényt pótolni, törvényt alkotni és a szerint el­járni, hanem ha nincs törvény, ezen hiányát a törvényes intézkedésnek annak javára kell fordí­tani, a kit törvényes intézkedéseknek létezése ese­tében büntetés érhetett volna; de mert nincs tör­vény, valakit nem létező törvény megtartására kötelezni nem lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom