Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-280
280. országos ülés október 8 1877 127 hatósági közeg nem rendelte meg, hanem másrészt a minister ur tagadásba hozta és a hirlapokban is azon különféle versiók körül, melyek mindenképen tréfást és nevetségest ügyekeztek a dologban találni, egyik sem vonja kétségbe azt, hogy Helfy Ignácz képviselő ur házi szentélye csakugyan megsértetett ;• megsértetett pedig azáltal, hogy több hordár rendőr ezime alatt és állítólag rendőri utasítás folytán bement házához és őt rendőri felügyelet alatt levőnek nyilvánította. A minister ur jelentésében ezen tényt nem vonja kétségbe, csak azt mondja, hogy a hordárok részegek voltak. Akár képviselőn, akár más honpolgáron történjék ily sérelem, a legkevesebb, amit a hatóságtól várni lehet: az, hogy neki elégtételt szolgáltasson, meri, a sérelem megkívánja a megtorlást és elégtételt; de a minister ur jelentésében, ahelyett hogy elégtételt szolgáltatna, azt igyekszik kimutatni, hogy Helfy Ignácz képviselő ur nem járt el helyesen, midőn az embereket boroztatta, mert ki kellett volna őket kergetni. Ezt a kivetési kérdést többen az előttem szólottak közül, különösen Pulszky Ágoston képviselő ur is hangsúlyozta. Én Pulszky Ágoston képviselő urnák e tekintetben! mondását természetesen csak, mint magánegyén mondását vévén tekintetbe, nem tulajdonitok neki nagy fontosságot, azt azonban tudomásul vettem, hogy adandó alkalommal kellő esetben ahoz alkalmazkodjam, hogy a ministerelnök, mint belügyminister azt mondotta, hogy a rendőri közeget, ha a házba jön, ki kell dobni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mondom, ha azon helyzetbe jönnék, azon eszközzel élni fogok és ha azon ember nem akar jó módjával elmenni: akkor kénytelen leszek ón is erőszakhoz nyúlni, s meglehet, hogy más módon elküldeni, és pedig talán sokkal messzebbre, mint azt egyelőre akartam, mert a más világra fogom küldeni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) És ezt tenni fogom a ministerelnök urnák mint belügyministernek felelősségére, mert hiszen ő javasolta az erőszakos eljárást. (Ménk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja Pulszky Ágost képviselő ur, hogy nem történt a képviselői immunitásnak megsértése, mert Helfy Ignácz képviselő ur nem volt akadályozva semmiféle politikai functióban ugy eljárni, amint kívánta. Megengedem, hogy azon hordárok, akik odajöttek, nem parancsoltak rá. hogy politikailag igy keli cselekedni, igy gondolkozni vagy írni, avagy beszélni, ős e szerint, szó szerint véve a dolgot, csakugyan nem volt akadályozva semmiben. Hanem más, engedelmet kérek, ha én, mint családos ember az én házaimat oly embereknek őrizete alatt tudom, akik erőszakot gyakorolnak rajtam, — mert aki az én házamba az én tudtom és akaratom nélkül jön : az erőszakot gyakorol, — mondom ha én ily embereknek birtokában tudom házamat, akkor azt kívánni, hogy én higgadtan és összefüggőleg gondolkodhassam, politikai dolgokról, engedelmet kérek, nem lehet. Lehetnek olyan egyének, kik erre képesek ; de én megvallom, hogy én magamat ezen emberek kategóriájába nem számithatom, mert az én eszem mindig visszamenne az én házamra és az én családomra, amely a rendőri közegek erőszakos birtokában van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tehát ezen hordárok nem is kívánták Helfy Ignácz képviselő úrtól, hogy ezen vagy ama törvényjavaslat vagy indítvány ügyében, ilyen vagy amolyan szavazatot adjon: mégis azt hiszem, hogy az egyéni szabadságnak ilyen meggátolása megsértette egyúttal a képviselőnek immunitását is, mert az egyiket a másiktól elválasztani nem lehet. A ministerelnök ur a;d mondja, hogy a kormánynak kötelessége sokszor fölügyelni egyes egyénekre és ezt illustrálja bizonyos példák által Olaszországra vonatkozólag, ahol azt mondja, bizonyos fegyverszállitókat így vagy amúgy letartóztattak vagy megbüntettek. Én megvallom, az esetet magát nem tudom, melyre a ministerelnök ur czélzott; de nekem ugy tetszik ezen czélzásból, hogy Helfy Ignácz képviselő ur esetét bizonyos összeköttetésbe akarja hozni azzal, ami most Erdélyben történik. No már t. képviselőház, én megvallom, hogy ámbár ez a kérdés itt eddig több körülménynél fogva, szóba nem hozatott, én arról azt mondom, hogy azok, a mik most Erdélyben történnek, a képviselőháznak ép oly komoly figyelmét igénylik, mint az, ami most a ház egyik tagja immunitásának megsértéseként tárgyaitatik. Én értem azt, ha valamely országban bűntény követtetik el, ós constatálva van a bün, de nem tudjuk, hogy ki a bűnös s hogy akkor a rendőrség előáll s a körülmények szerint, melyek kisebb vagy nagyobb valószínűség alapján, hol az egyikre, hol a másikra borítják a gyanút, a bünrészessóg iránt, azon embereket felügyelet vagy szükség esetében őrizet alá veszem. Azonban ott, a hol bün nincs, a rendőrségnek bűnöst keresni nem szabad. Mindenütt, még a legrendezettebb államokban is megtörténik, hogy előadják magukat az életben oly esetek, melyekről a törvényekben intézkedések nincsenek. Meglehet, hogy nálunk is történt olyasmi, a miről törvényeink nem intézkednek ; azonban ezért még nem lehet a kormánynak feladata a törvényt pótolni, törvényt alkotni és a szerint eljárni, hanem ha nincs törvény, ezen hiányát a törvényes intézkedésnek annak javára kell fordítani, a kit törvényes intézkedéseknek létezése esetében büntetés érhetett volna; de mert nincs törvény, valakit nem létező törvény megtartására kötelezni nem lehet.
