Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-250

86 250. országos ülés június 14. 1877. jön, daczára annak, hogy a kiskorúság meghoszszabitása iránt kérvény adatott be, mindenesetre veszélyes. Pulszky képviselő urnák indítványa sem czélozza azt, hogy időköz szabadon hagyassék ; hanem azt, hogy bizonyos óvatos intézkedések meghozatala által vétessék annak eleje, hogy csak a kérvény beadásától tétetik függővé a meghosszabbítás s ebben én elvileg nem látok olyan dolgot, a mi engem elvi ellenkezésre vezethetne. Csak azt vagyok még bátor figyelembe ajánlani, hogy a nagykorúsítás elvonása egészen más, mint az előbbi szakaszokban foglalt idő előtti nagykorúsítás ; mert itt már jogelvételről van szó a cselekvési képességnek megszüntetéséről, oly időköz után, melyben a cselekvési képességnek bekövetkezni kell. Én tehát nem tartanám helyesnek, hogy ezen már csakugyan határozottan jogi kérdés felett a gyámhatóság rendelkezhessék s ezen szempontból nem vagyok hajlandó azon expedienst elfogadni, a mely az indítványban ugyan nincs, de a melyet én máskép még sem képzelhetek. Nem marad tehát egyóbb hátra, mint a mit részletes vita után a közigazgatási bizottság is megállapított, t. i. daczára annak, hogy ebből némely inconvenientiák kétségkívül bekövetkezhetnek : mégis a kiskorúság meghosszabbítása iránti kórelemnek felfüggesztő hatást kell tulajdonítani s e szempontból bátor vagyok e törvényjavaslatnak ezen intézkedését a t. ház figyelmébe ajánlani. Hosztinszky János: T. ház! Én a törvényjavaslat 33-ik g-át olvasván, abban ezeket falálom : „A. 28-dik §. a) b) és c) esetében a bíróság által a gondnokság alá helyezés a hivatalos hírlapban a gondnok kirendelésének bevárása nélkül közzéteendő. Tehát a törvényjavaslat szükségét találta annak, a minek szüksége valóban fen is forog, hogy valahányszor gondnokság rendeltetik el: az a hivatalos lapban közzé tétessék, azonban a 9-ik §. azt mondja, hogy ha a kiskorúság meghosszabbittatik, vagy ha a nagykorúsítás megtagadtatik: akkor mit kell tenni. A meghosszabbításnak vagy megtagadásnak jogi következményei ugyanazok, melyek a gondnokság alá helyezésnél vagy a gondnokság meghosszabbításánál beálíanak. Ha a kiskorúság meghosszabbittatik, az illető nem bir önálló rendelkezési tehetséggel, a mint nem bir az, ki gondnokság alá helyeztetik, ugy szintén, ha a kiskorúság meghosszabbittatik: akkor szabadrendelkezés alá nem esik a vagyon. Itt tehát a 9-ik §-ból kimaradt azon elővigyázat, a mi a 33-ik g-ban követeltetik, az t. i. hogy : „a kiskorúság meghosszabbítását, vagy a nagykorusitást megtagadó bírói határozat a hivatalos lapban közzéteendő." Miután tehát az okvetlenül szükséges, mert a nélkül gyakorlati értelme a szakasznak nem lenne s ha ez kimaradna, akkor sok jóhiszemű hitelező megkárosittatnók, mert fnem tudja, meghosszabbittatott-e a kiskorúság, vagy nem? ennélfogva a következő módositványt vagyok bátor indítványozni: „A kiskorúság meghosszabbítását elrendelő vagy megtagadó bírói határozat a hivatalos lapban közzéteendő. Horváth Gyula jegyző: (Olvassa a módositványt.) Szilágyi Dezső: Én azon nézetben vagyok t. ház, hogy a ház a 9-ik §-nak azon értelemben való módosítását, hogy biztosítás szereztessék az iránt, hogy valakinek egyszerű kérelme ne bírhasson azon jogi hatálylyal, hogy egy emberre nézve a nagykorúság bekövetkezését meggátolja, hogy erre nézve biztosíték szereztessék: ezt a t. ház meg nem tagadhatja. Miről van itt szó ? Arról, hogy a ki 24-ik évéhez közeledik, és azokra nézve ezen időpont belépésével a nagykorúság minden jogai előállnak: az e jogaiba ne lépjen be, még pedig ne egy hatósági előleges vizsgálat folytán, ne objectiv, a viszonyok felismerésére állapított ismerete alapján; de azért, mert valakinek egyszerűen kérelmezni tetszett, hogy e jogaiból zárassék ki; már ezen hatályt tulajdonítani egy egyszerű kérelemnek még sem lehet, melyről nem lehet tudni, hogy alapos-e és helyes-e, nincs-e magánérdek által sugallva? vajon nem azért történt-e a gyám részéről, hogy a számadások megvizsgálása a teljes koruság beállásával elhuzassék ? azt hiszem, hogy a t. ház érzi, hogy itt biztosítékokat kell szerezni. De megvallom, hogy a garantiát nem láthatom a 8-ik §. elfogadása után, miután a kiskorúság r meghosszabbításának intézményét elfogadjuk. Én garantiát nem láthatok egyébben, mint ha egy hatóság előleges határozatban kimondja azt, hogy itt igenis ezen kórvény beadásának legyen felfüggesztő hatálya. Csak a hatóságban van garantia arra nézve, hogy a kérvény egyszerű beadásával visszaélés nem történik. Hanem ha épen ennél állapodnánk meg, talán egyszerű módositvány által ki lehetne még javítani a §-t., Talán mondani lehetne, hogy ha beadunk egy kérelmet, és a gyámhatóság helyesnek találja: az a nagykorúságot a bírói elintézésig ideiglenesen függeszsze fel. Ez hatósági actus volna, mely előleges vizsgálat után következik be, mely ellen megvolnának a jogorvoslatok. Ebben több garantia volna, mint a magán személy egyszerű kérelmében. De bátor vagyok felemlíteni, hogy mint minden ilyen dolognál, itt is sok megfontolandó apróság van. Méltóztassanak ezen §. alapján meggondolni, kit illet ezen kérelem emelésének joga? Ki van jogosítva arra, hogy ily joghatálylyaí kérelmezhesse a kiskorúság meghosszabbítását. Ezt meg kell határozni, ezt meg kell-e adni a szülőnek, a gyámnak és némely közel rokonoknak. Ezt meg kell fontolni.