Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-250

250. országos ülés június 14. 1877. 87 Én tehát azon nézetben vagyok, hogy ha elfogadjuk Pulszky barátom indítványát, mely általánosságban esak oda terjed, hogy a ház utasítsa a közigazgatási bizottságot, hogy aziránt mily felfüggesztő hatálya legyen a kérvénynek, biztosító feltótelekről gondoskodjék ós a háznak erre nézve javaslatot tegyen, ha elfogadjuk ezen indítványt: szabad kezet engedünk a bizottságnak arra, hogy a külöinböző módozatok közül a legjobbat fogadja el, és egyszersmind azon kérdésre is, megfeleljen, hogy kik legyenek jogosítva a kórelem előterjesztésére. Ezért kérem a t. kormányt is, méltóztassék belenyugodni abba, hogy ezen §. csakis ezen szempontból a bizottsághoz visszautasittassék. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ezen szakasz, a mint ezt Osemegi t. államtitkár ur is elmondotta, a bizottságban ós a bizottság albizottságában, melyben épen többen azok közül, kik a magánjogi rész újjá szerkesztését kívánták, jelen voltak, hosszas tanácskozás után állapíttatott meg. Nem azért mondom ezt, mintha ezen részen már most változtatni nem lehetne ; de megvallom őszintén, hogy a bizottsághoz való visszautasításhoz részemről nem járulhatok. Ezen szakasz czélja csakis az, hogy bíróság döntsön azon kérdés fölött, hogy a kiskorúság meghosszabbittassék-e vagy nem, és ezen czól helyes ; a másik czélja az, hogy miután az is megeshetnék, hogy mig a bírósági határozat létrejön, a 24-ik év elérkezett, legyen dispositió az iránt, hogy ott, a hol a kérelem indokolt volt, - a közbeneső egy pár hónap alatt annak czélja ne váljék fölöslegessé; időközben elvesztegethetvén a vagyon, — azért mondatik ki a felfüggesztő határozat. En, az előttem szólt t. képviselő uraknak észrevételeiből elismerem jogosultságát azon aggálynak, hogy annak alapja van, hogy utoljára gonosz, vagy bármiféle mellékes szándékból adhat be egy oldaírokon vagy gyám egy kérvényt, a melyet a biróság el fog ugyan vetni, de eléri czélját, hogy egy bizonyos ideig a kiskorú nem gyakorolhatja jogát. Ezen félelem jogosultságát elismerem; természetesen e jogosultság igen sok részben súlyát leli abban a félelemben, hogy a bíróságaink eljárása igen lassú; de ha elismerem e félelem jogosultságát: azt hiszem, hogy épen mert a veszély itt van, azon lehet itt a ház kebelében egy módositványnyal segíteni, és nem hiszem, hogy egy oly javaslaton, mely a közigazgatási bizottságot már kétszer megjárta, itt a házban segíteni ne lehessen. {Helyeslés.) Ha tehát, miután ezen aggály jogosultságát elismertem, belenyugodni méltóztatnak: azt hiszem, hogy azt itt mindjárt elhárítani lehet, a mennyiben meghagyván és elfogadván a magam részéről is a végeldöntésót a bíróságnál, a felfüggesztő hatásí nem kellene egy ember tetszésétől függővé tenni, hanem már magát az ideiglenes felfüggesztést is hatósági eljáráshoz kötni, a minek folytán én a 9. §. 3-dik bekezdése helyett hajlandó volnék a következőt felvétetni: „ha a gyámhatóság a kiskorúság meghosszabbítása iránt a jelen §. értelmében beadott kérvényt a 8. §. alapján a maga részről indokoltnak találja: a kiskorúnak teljes korúvá váltát ideiglenesen a biróság határozatának jogerőre emelkedéséig felfüggeszti." Akkor nem egyes ember tetszésétől függ a felfüggesztés, hanem a gyámhatóság mondja ki ideiglenesen.; a vógeldöntés marad, mint mondom, a bíróságnál. Én a jelen szövegezést sem tartom rosznak, de miután a némelyek részéről kifejezett aggodalom jogosultságát kész vagyok elismerni s annak elhárításához hozzájárulok: kész vagyok a szakasz oly módosítását, a mint felolvastam, elfogadni. A mi pedig Hosztinszky képviselő ur módositványát illeti, miután más esetekre nézve ez ki van mondva : nem látok semmi bajt, ha kimondatik, a mi a dolog természetében van, hogy ily végzésnek közzé kell tétetnie. {Helyeslés.) Horváth Gyula jegyző (olvassa a módositványt.) Metzner Gyula: T. ház! Én a magam indítványát, a ministerelnök ur indítványa folytán visszaveszem. Paczolay János: T. ház! A 9. §-nak legnagyobb hibája az, hogy nincs meghatározva, bogy ki jogosult az ilyen kérvények beadására, mint azt Szilágyi Dezső t. képviselőtársam is felemlítette. Azt hiszem, hogy mindenkinek, a ki semmi tekintetben érdekelve nincs, csakhogy azt, hogy valaki másnak kárt tegyen, vagyis jogainak gyakorlatát megakadályozza: e jogot még sem lehet megadni, hogy ő egy ilyen kérvénynyel megakadályozhassa a nagykorúnak nagykorúsága kimondását. Nekem tehát az lenne az eszmém, hogy miután a 4. §-ban meg van határozva, hogy kik vannak jogositva a kiskorúnak nagykorúságát kérni: ugyanazok kérhessék a nagykorúvá leendőnek kiskorúsága további fentartását. És ha ez meg van határozva, az esetben tökéletesen hozzájárulok a ministerelnök azon indítványához, hogy t. i. az elsőfokú gyámhatóság indokolt végzése folytán a kiskorúság, mig a biróság nem határoz a kérvény felett, ideiglenesen fentartható ; hanem mulhatlanul szükségesnek tartom, hogy csak azok kérvényezhessék a kiskorúság további fentartását, a kik jogositva vannak a kiskorúnak nag,ykorusága kimondására nézve a gyámhatóság elé előterjesztést tenni. Teleszky István: T. ház! Tagadhatatlan, hogy jó volna, ha ezen törvénybe a kiskorúság