Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-250
bíróság" ; az utolsó bekezdés végső sorában e kifejezés helyett: „felsőbb gyámhatóság" tétessék „felsőbb gyámbiróság". Hasonló irányban kivánom megtenni indítványaimat az idevonatkozó többi §§-oknál is, de csak ugy, ha ezen indítványom ehelyütt elfogadtatik. Ellenben ha ezen indítványom minoritásban maradna: a t. ház iránti loyalitásom azt parancsolja, hogy további sikernéíküli felszólalásommal ne gátoljam a tárgyalás további folyamát. Ezt azonban tartozom már most kijelenteni, nehogy a többi §§-oknál való esetleges hallgatásom következetlenség színében és ugy tűnjék fel, mintha azokat egyszerűen elfogadni akartam volna. Ajánlom módositványomat. Elnök: A módositvány fel fog olvastatni. Horváth Gyula jegyző (olvassa Horváth Boldizsár indítványát.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk V) Egy pár rövid szóval kívánok a t. képviselő urnák előbbeni beszédére válaszolni. {Halljuk!) Megjegyezvén mindenekelőtt, hogy bárminő rendszer fogadtassák el a gyámügyek rendezését illetőleg és bár ezen törvényjavaslat szerint ne bizassék is a gyámügyek kezelése a bíróságokra: itt a törvénykezés és a közigazgatás elválasztása iránti elv megdöntéséről szó nem lehet; mert igaz, sok helyen van a gyámügyek vezetése a bíróságokra bízva, ott is, hol ez legújabban még nincs is két éve, t. i. Poroszországban történt, nem mint bírósági teendő, hanem mint oly közigazgatási teendő ruháztatott a bíróságokra, melyet az ottani viszonyok közötti czélszerüségi szempontok követeltek. Itt tehát a közigazgatási és a törvénykezés elválasztása iránti elvnek sérelméről meggyődósem szerint szó nem lehet; nem lehet pedig annál is inkább, mert mindenütt, a hol valóságos bírósági teendőről, azaz vitássá vált jogi kérdések eldöntéséről van szó: a bírósági hatáskör teljes épségében megtartatott. Én nem kívánok hosszasabban szólni a költség kérdéséről. Az előttem szólott t. képviselő ur azt hiszi, hogy ha a gyámügyi teendők a bíróságokra bízatnának — mert hiszen igen jól tudjuk, hogy most sincsenek azokra bizva: — akkor ez az országnak, és mint ő mou'dá, a népnek kevesebbe kerül. (Közbeszólás a szélső baloldalon: Tízszer annyiba!) Én részemről az eddig szerzett tapasztalalatokra merek hivatkozni. ítélje meg mindenki, hogy vajon a bírósági teendőknek e szaporítása nem fogna-e sokkal többe kerülni, (Felkiáltások balfelöl és a középen: Ugy van!) mint az, ha a gyámügyek vezetése meghagyatik a közigazgatási hatóságoknál rendeztetve jobban és elkülönítve jobban, hogy a folytonos kételyek az illetőség iránt fen ne álljanak. • J8 < 7- . Id A t. képviselő ur — és ez az, a mire még válaszolni kívánok — megrója azt is, hogy bizonyos esetekben meghagyatik az intézkedés a gyámhatóságnál ; de a meg nem nyugvó félnek regressus adatik a törvény rendes utján. Ez t. képviselőház, két esetben történik. A t. képviselő felhozta például a nagykorúsítás esetét ós felhozta a kiskorúság meghosszabbításának esetét. Az egyikben, — a nagykorúsítás iránti intézkedésre a gyámhatóság van a törvényjavaslat szerint jogosítva, a másikban a bíróság. Én azt tartom, hogy inig ez egyfelől fenálló viszonyainknak is megfelel, másfelől nem megtámadható; mert a hol mások jogsérelme nélkül jogtágitásról van szó, — mások jogsérelme nélkül mondom, mert hiszen ez meghallgatásával és hozzájárulásával történik mindazoknak, kiknek érdekei különben sértethetnének: igenis hittem és hiszem, hogy ott az intézkedés minden aggály nélkül a közigazgatási közegekre bizható: ott pedig, a hol a kiskorúság meghosszabbításáról van szó, ott az illetőnek sérelmével az ő személyes jogainak korlátozásáról levén szó : azt ismét helyesnek találom én is, hogy ez már a bíróságok eldöntésére bizassék. Ezek az egyik fajta esetek; a másik fajta esetek pedig oly természetűek, midőn szükséges ideiglenesen, gyorsabban, mint rendes birói eljárással lehet, intézkedni oly dolgokban, a melyeknél ha ezen gyors, rögtöni intézkedés meg nem történhetik, azután az intézkedés czólja vesztett lesz. Ily esetben, ugy mint az államaiét minden más téren kell, hogy a közigazgatási hatóságnak legyen joga az ideiglenes intézkedés megtételére, a végeldöntésnek azonban bízatni kell a törvénykezésre, a birói, törvényszéki eljárásra. A mi esetek még azonkívül vannak, én abban is semmi veszedelmet a közigazgatásra és a ministeri tekintélyre nézve nem látok, melyet a t. képviselő ur felemiitett; valamint nem látom azt az időveszteséget sem, melyet ő fölhozni szives volt, mert például a számadási esetekben bizonyosan az előforduló esetek egy igen kis százalékját fogják tenni azok, midőn a gyámhatósági intézkedésekkel szemben valaki, a ki sérelmet érzett, a törvénykezés útját veszi igénybe s a legfőbb esetben elintéztetik a dolog- a hatóságok által átalános megnyugvás mellett. De ón magam is elfogadhatónak tartottam, hogy itt valóságos komoly anyagi érdekekről levén szó, az, ki magát anyagi tekintetben károsítva látja: bizonyos szűkre szabott határidő alatt a törvény rendes utján orvoslást kereshessen és én annyival is inkább hiszem, hogy ez eset nem fog gyakran előfordulni, mert miután a javaslat szerint a törvény rendes útjára menetel nem zárja ki azt, hogy az illető azért elmarasztaltatása iránti kötelezettségének legalább annyiban, hogy az biztosittassék, hogy felteszem, a megítélt összeg letétessék, eleget tegyen,
