Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-250

80 250. országos ülés június 11. 1877. csakis oly esetben, midőn valaki meg van győződve, hogy rajta sérelem történt, fog azon úthoz nyúlni, mely neki ha igazsága volt, orvoslást nyújthat ; de mely sokkal több idejébe és pénzébe kerül, semhogy ily meggyőződés nélkül — miután kötelességének teljesítését ez által el nem halaszthatja, — arra lépni szándékozzék. A mi pedig a ministeri tekintélyt, vagyis a közigazgatási legfelsőbb hatóság tekintélyét illeti, én igen sokszor vádoltattam azzal, — hogy mi alapon, nem tudom, — hogy én a közigazgatást a törvénykezés fölé akarom helyezni. Okot e vádra soha sem szolgáltattam; de viszont szemben e váddal jól esik, hogy most azzal vádoltatom, hogy a közigazgatást, a belügyminister tekintélyét alá akarom vetni a bíróság tekintélyének. En sem az egyiket, sem a másikat nem akarom; de ép ugy, mint másutt a világon igen sok államban, nálunk is bizonyos esetekben szintén fen van tartva, hogy a hol jogi sérelmek merülhetnek fel: a közigazgatási hatóságok ellen-orvoslást bárki a rendes bíróságoknál kereshessen; ép ugy azt tartom, hogy ez a közigazgatás és belügyministerium tekintélyének minden sérelme nélkül eszközölhető ezen ügyekben és azon esetekben, melyeket e törvényjavaslat meghatároz. Egyébiránt, t. ház. én megvallom, azt hiszem, hogy az iránt, hogy a gyámügyek kezelésére ki illetékes, vagyis hogy azon elv, mely ezen törvényjavaslatban befektetve van, helyes-e vagy nem, elfogadható-e vagy nem: a mi viszonyaink között, a t. ház akkor, midőn e törvényjavaslatot átalánosságban elfogadta és magáévá tette, már döntött. A t. képviselő ur által most benyújtott rnódositvány pedig ezen törvényjavaslatnak irányát és szellemét megváltoztatná oly annyira, a menynyire a megváltoztatásnak nézetem szerint helyesen esakis az átalános vitánál lehetett szóba hozatnia és esetleg győzelemre vezettetnie. Én 'tehát a magam részéről kérem a t. házat, hogy ezen módositványt, mely bár igen szerény alakban van beterjesztve, de a törvényjavaslat egész irányzatának felforgatását czélozza: elfogadni ne méltóztassék. Elnök: A módositvány újra föl fog olvastatni. Gulner Gyula jegyző (l jva felolvassa a módositványt.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatnak 4. §-át ezen módositvány ellenében elfogadni? (Elfogadjuk! Nem fogadjuk!) Azok, a kik a 4. §-t elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A 4. §. elfogadtatott, s a módositvány mellőztetett. Gulner Gyula jegyző (olvassa az 5. %-t.) Elnök: Az 5. §. ellen nem lévén észrevétel, a& elfogadtatik. Gulner Gyula jegyző (olvassa a 6. %-t.) Simonfay János: T. képviselőház! Én ezen §-t egészen feleslegesnek tartom, miután a 4. §-ban és az 5. §-ban azon kellékek, melyek a nagykorúság alapját képezik, eléggé benfoglalva vannak ós ha az atya azt akarja, hogy a gyermekei nagykorukká váljanak : már 18 éven túl eszközölheti ezt ezen §-ok mellett; s miután ott is, itt is a gyámhatóság jóváhagyása szükséges: én azt hiszem, hogy ezen §-ra ninesen szükség. Ennélfogva ezen §-t, mint fölöslegest, kihagyatni kérem. Az erre vonatkozó indítványomat van szerencsém benyújtani. Pulay Kornél előadó: T. ház! A t. előttem szólott képviselő ur nézetéhez nem járulhatok, mert a 4. és 5. §-ok dispositiói egészen másról szólanak. Ezekben a 14, 15 és 18 éves kiskorúakról van szó; a 6. g-ban azonkívül a nagykorusitásnak két megkönnyítő módozata van, a szabad rendelkezésre átadott vagyon esetében és Önálló háztartás engedélyezésénél. Ehhez a közigazgatási bizottság a 20 éves életkornak elérését tartotta szükségesnek; holott a másik két esetben ezt sem a 14, sem a 18 évesre kiterjeszteni nem kívánja. Ennélfogva, a képviselő ur által beadott módositványt nem fogadhatom el, mert e §. egy nagy hézagot pótol. Simonyi Ernő: A 4. §. első pontjában azt mondja: „Eletök 18-ik évét betöltött kiskorúak teljeskoruakká válnak, ha a gyámhatóság által nagykorusittatnak;" és a 3. pont pedig igy szól: „Nagykorusitásnak akkor van helye, ha a kiskorú saját ügyeinek vitelére elegendő képességgel és érettséggel bir. " Ekkor azután azt mondani, hogy csak ugy válhatik valaki nagykorúvá: hogyha 20 éves korában atyja átadja a jószágot, vagy külön háztartás vitelére az engedélyt megadja ; részemről én ezt képtelenségnek tartom ; mert nagykorúvá válhatik 18 éves korában valaki minden vagyonátadás nélkül, ha saját ügyeinek vitelére elegendő képességgel ós érettséggel bir, a mi felett a gyámhatóság határoz. Ha ez 18 éves korban mondatik ki: akkor az atya valakit 20 éves korában nagykorúvá a jószág átadása által nem tehet. Megvallom ezen törvényjavaslatra ennek első szakaszai igen furcsa világot vetnek. Az első §. az iránt rendelkezik, hogy 24 éves korában lehet valaki teljeskorú. Ez igy volt a régi időben; de ina egész Európában másképen van, és ha a törvényhozás ezt tartja czélszerünek ; ez ellen nincs kifogázom. Azonban egyszerre átmenni 24 évről a 14-re, vagy 18-ra: ez nézetem szerint nagy ugrás; a 6. §-ban ismét egy visszaugrás történik: mert e szerint nem a 18, hanem a 20 éves kor képesít a teljeskoruságra.