Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-250
7s 250. országos ülés junius 14. 1877, 24. §. szerint a szülőket és nagyszülőket vagy az apát illető tartási jog fölött, tehát oly esetekben, midőn a felmenő ágnak van keresete a gyermekek ellenében, már a közigazgatási forumok határoznak. Otí van továbbá, például a törvényjavaslat 30-ik §-a. Az a) pont esetében, ha a gyám és gondnok érdekei ellentétbe jönnének a gyámolt vagy a gondnokolt érdekével: az árvaszék határoz; ellenben, ha a méhmagzat érdeke, ha világrajövetele után apai hatalom alá kerülne, az apa érdekével összeütköznék : ezen esetben már a rendes biróság van hivatva intézkedni. Mindkét esetben az eljárás indokát az érdekellentét képezi; és mégis az egyik esetben a közigazgatási fórum, a másik esetben pedig a rendes biróság dönt, Lehetetlennek tartom t. ház, hogy az illetékesség ilynemű szabályozása, a mely semmi elven nem alapszik, a melyen semmi vezéreszme nem vonul keresztül: a gyakorlati életben tömérdek zavarra, összeütközésre és illetékességi vitára ne adna alkalmat; kivált az oly esetekben, midőn valamely ügyben oly momentumok is merülnek fel, a melyek fölött már más fórum van hivatva ítélni. Ilyenkor vagy az illetékességi vita, vagy pedig a két külömböző fórum ellenkező eljárása oly anomális jelenségeket idézhetne elő, a melyek sem a felek érdekében, sem pedig intézményeink erkölcsi hitelének szempontjából nem kívánatosak. Még egy körülményre vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét. Felsoroltam azon eseteket, a melyekben a közigazgatási forumok vannak hivatva intézkedni; de ugy hogy intézkedésök ellen, a meg nem nyugodó felek a rendes bíróságnál kereshessenek orvoslást. Nem vagyok oly merev theoretikus, vagy dogmaticus, hogy feltétlenül pálezát törjek ezen intéz- i kedés fölött. Elvem ugyan az, hogy az árvaszék j tulajdonkép nem más, mint az árvák érdekeinek | őre és képviselője, a mely önbíráskodást nem gyakorolhat. De ha meg is engedjük azt, hogy a gyámhatóság vagyis az árvaszék oly kérdésekben is intézkedhessek, a melyek tulajdonképen nem tartoznak hatásköréhez; ha mégis engedjük ezt azon feltevésből és azon érvelés alapján, hogy hiszen a meg nem nyugvó félnek szabadságában áll remediumot keresni a rendes bíróságnál, ha pedig ezt nem teszi, akkor ugy tekintendő, mint a ki a gyámhatóságnak különben illetéktelen intézkedését magára nézve érvényesnek és kötelezőnek elfogadja ; ha mondom, ezt megengedjük is, de legalább azt megkövetelhetjük, hogy ezen intézkedés, a melyet csak az opportunitás, csak a gyorsabb eljárás szempontjai indokolhatnak, ez eljárást ne tegye hosszadalmassabbá, mintha azt a maga rendes, törvényes kerékvágásában meghagytuk volna. A törvényjavaslat azonban az eljárást koszszadalmásabbá teszi; mert a gyámhatóság fölött van egy felsőbb gyámhatóság ós a felsőbb gyámhatóság fölött ismét van egy felsőbb gyámhatóság. Ha tehát a fél a gyámhatóság valamely intézkedésében nem nyugszik meg: kénytelen előbb végig menni a gyámhatóságok hierarchiájának egész létráján, ós csak akkor nyílik meg előtte a kilátás arra, hogy most ismét végig járhassa a rendes bíróságok minden instantiáját. Teremt tehát e törvényjavaslat a rendes bíróságok eddigi három instantiája helyett, még egyszer annyit, t. i. hatot. És még egy körülmény igényli éppen e pontnál a tiszteit ház kiválóbb figyelmét. Vannak esetek, melyekben a legfőbb gyámhatóságot maga a belügyminister gyakorolja; ha már most, a fél megtámadja a gyámhatóság valamely végzetét, a melyet esetleg a legfőbb gyámhatóság, a ministeriuni is helybenhagyott: mi történik? — Megtörténhetik az, hogy az első folyamodásu járásbíróság megsemmisíti a legfőbb gyámhatóságnak a ministernek eljárását. Tisztelt ház! Nekem nem vethetni szememre, hogy kellő méltánylattal és tisztelettel nem viseltetném a bírói hatalom iránt; de mégis azt, hogy a legfelsőbb gyámhatóság intézkedését a legalsóbb fórum megsemmisíthesse: nem tartom az intézmény tekintélyével megegyeztethetőnek . Igaz ugyan, hogy ugyanezt teheti a Verwaltungs-Gferiehtshof Austriában a ministernek valamely intézkedése ellenében ; de nem szabad felednünk, hogy ezen intézmény egy színvonalon áll a legfelsőbb hatóságokkal, egy színvonalon áll magával a ministeriummal. Ausztriában viseltettek annyi érzékkel a deeoram iránt, hogy nem akarták a minisíert, mint legfelsőbb hatóságot a legalsóbb fórum sorompói elé idézni. Ugy hiszem ezen okok eléggé meggyőzők arra nézve, hogy azon rendszer, mely a törvényjavaslatban conternplálva van, vagyis az a rendszerhiány, melyet benne észlelek: semmi tekintetben sem volna előnyös ,az országra nézve. Én, mint volt szerencsém kijelenteni, elfogadom a törvényjavaslatban felvett árvaszéki intézményt, noha a mai nyomott közgazdasági viszonyok némi aggodalmat keltenek fel bennem. Elfogadom azt; de csak mint az árvák és gondnokoltak magasabb, biztosabb, megnyugtatóbb képviseletét. Elfogadom az árvaszéki intézményt, de csak oly hatáskörrel, hogy a jogi kérdések felett a rendes hatóságok legyenek hivatva ítélni, ellenben az árvaszékek a gyámságnak csak administrativ részét vegyék át. Ennélfogva a 4. §-hoz a következő módositványt vagyok bátor beadni: „az első bekezdés e kifejezése helyébe „gyámhatóság" tótessék „gyám-
