Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-243
48 243. országos ülés május 14. 187?. Fenségének jubileuma nem az ujabb időben, mint a képviselő ur mondta, más vagy nem tudom miféle okokból, fietieius okokból hozatott szőnyegre ; hanem igen közel esztendeje annak, midőn ezen jubileum megtartása szóba hozatott, s csakis egészségi és más hasonló körülmények miatt haladt el megtartása oly későre, mint a hogy megtörtént; de ismétlem, elhatározva megtartása körülbelül egy esztendővel ezelőtt volt. Áttérve magára az interpellatióra, azt gondolom, leghelyesebb lesz, ha egyszerűen röviden elmondom a Zágrábban történteket, miután azonnal, a mint azok iránt a hir a lapokban elterjedt, kötelességemnek tartottam magamnak ez irányban — itt a magyar korona országairól lévén szó — hivatalos értesítést szerezni. (Halljuk!) 0 fensége fogadtatása iránt igenis a hatóság tudtával állapíttatott meg a program, ós ezen fogadtatásban ugy a polgári, mint az egyházi és katonai hatóságok részt vettek s ezen rósztvétel állott abban, hogy a város feldíszítése programmszerüleg kimondatott s az feldisziltetett egyebeken kivül osztrák, magyar és horvát, de nem muszka zászlókkal. (Fölkiáltások balfelöl: Magyar nem volt!) Határozott hivatalos jelentés szerint magyar zászlók is voltak. (Ellenmondás balfelöl és fölkiáltások : A programban, de nem a valóságban 1) Engedelmet kérek, ón nem tartom lehetőnek, hogy valaki egy ily hivatalos jelentést kétségbe vonjon a nélkül, hogy annak valótlanságát bebizonyítani képes lenne, és bizonylatnak még azt sem fogadhatom el : ha egy vagy más ujságreferens történetesen nem látott volna a magyar zászlót, mert az még mindig ott lehetett, még ha a tudósító bona üde nem is látta. A horvát bán (Halljuk \ Halljuk !) fogadta ő Fenségét a vasútnál egy üdvözlő beszéddel, a melyben — mint az már átalánosan ismeretes — kifejezte örömét a többek közt a fölött, hogy ő fenségének jubileuma folytán most már személyesen is lehet szerencséjük üdvkivánataikat kifejezni. A szállás előtt várták ő fenségét a zágrábi egyetemi tanulók, önkénytes tűzoltók, az ottlevő énekegylet, a veteranegylet zászlókkal és ott várta, — nem mint a lapokban tévesen volt, s a képviselő ur interpellatiójában már nem is vette ezt fel, — nem várta a katonai zenekar, hanem a városi zenekar városi dillettansokkal megerősítve, megbővitve, a mely zenekarnak utasítása volt ő fenségét az ismeretes hymnussal fogadni, azonkívül pedig részint katonai indulókat, részint horvát népdalokat játszani. A fogadás megtörténvén, mialatt ő fensége beszélgetett főleg a kitüntetett veteránokkal, a zenekar ismét megszólalt és akkor kezdé játszani azt, amit a jelenlevők egy része orosz hymnusnak tartott; de a játszást igen hamar félbe kellett hagynia, épen a megtisztelt fenségnek egy kézintésére. Ezután ő Fensége bevonulván szobáiba, a zenekar játszott, a mint kellett, a mint neki meg volt mondva, katonai indulókat. horvát népdalokat. A bán értesíttetvén arról, hogy némelyek szerint az orosz hymnus játszását kezdte a zenekar, magához hivatta felvilágosítás végett a polgármestert. A polgármester kihallgatta a zenekar igazgatóját, a ki azonban tagadta, mintha az orosz hymnust akarta volna játszatni, hanem azt mondta, hogy ő saját maga által componált horvát népdalokat játszatott, (Derültség) a melyek azonban — nem tagadja — némileg hasonlítanak az orosz hymnushoz. [íLlénk derültség és mozgás.) Az egyetemi ifjúság szándékozott ő Fenségének átnyújtani egy folyamodványt, a melyben Horvátország integritásának esetleg Bosniával való kiegészítését is szándékozott kérelmezni. Ennek átnyújtása azonban az egyetem rectoráuak közbelépése folytán elmaradt és csakis az egyetem rectora nyújtott át a fiatalság nevében egy egyszerű üdvözlő és loyalitási iratot. Azonban a fiatalság az ismeretes nyomtatványt, mint saját nézetének kifejezését kinyomatta, s azt egyes egyedül magán utón a közönség között terjesztette. Ez t. ház, a történteknek rövid vázlata. Én részemről azt hiszem, hogy ezekből az, hogy a hatóságok csakis Albrecht főherczeg ő fenségének üdvözlésében és nála tett tisztelkedésben vettek részt; hogy távol állottak minden akármely irányban való tüntetéstől: határozottan kiderül. Hogy történhettek ott, és történtek is — ugy látszik — politikai színezetű tüntetések, azt tagadni nehéz volna; de történtek oly módon, a mint a külügyi politika szempontjából a t. képviselő ur is megengedhetőnek tartja: nem a hatóságok közbejöttével, hanem egyenesen magánúton, sőt — a mennyiben egyes esetek fölmerültek, a mint ez előadásomból kitűnik, — a hatóságok rosszalásának kijelentése mellett. így állván a tények, azt hiszem, hogy a t. képviselő ur kérdéseire ezekkei megfeleltein, ós csak azt teszem hozzá, hogy igenis, ha máskép állanának, ha a hatóságok befolytak volna olyan tüntetésekbe, a melyek a semlegesség tekintetéből helytelenek, vagy veszélyesek volnának : ezt határozottan rosszalnám, és a mennyiben működési körömbe esik, azok ellenében fellépni is kötelességemnek is ismerném. (Helyeslés) Minthogy azonban nem ugy történt a dolog; részemről sajnálom az ottani tüntetéseket, sajnálom ugy, mint egyátalában a mai időben sajnálok minden olyan tüntetést, a mely külpolitikai irányú jelleggel bir; de nem számithatom azok sorába, a melyek miatt hivatalosan fellépni szükséges lenne. Kérem, méltóztassék a t. ház válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés)
