Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-242

36 242. országos ülés májas 12. 1877. sem volt annyi hatalma, befolyása, hogy ezen ügynek kellő elintézését kieszközölhette volán. Fájdalom, azt látjuk, hogy daczára a jó igyekezetnek, jó akaratnak, tehetetlen még oly ügyekben is, melyek kizárólag Magyarország kormányzatát illetik és melyekben senki másnak rajta kivül intézkedési joga nincsen — ós ez fájdalom, nem más, mint következése azon sajnos eljárásnak, hogy ne nevezzem gyengeségnek, melyet kormányunk egy más ügynél, t. i. Bécsben most lefolyt alkudozások, egyezségek alkalmával követett (Derültség a középen. Felkiáltások: Hát ez is Összefüggésben van a tárgygyall) Nagyon természetes, t. ház, hogy a mely kormány ily állást foglal el ott, ahol legvitálisabb érdekei forognak fenn, a mely kormány odáig megy, hogy kész feláldozni összes annyagi és legvitálisabb érdekeit, hogy az ily kormány szavának azután más dolgokban nagy nyomatéka nem lehet; nagyon természetes, hogy egy oly nemzettel, a melynek kormánya eként viseli magát: szabad paczkázni boldog boldogtalannak. . Én, t ház! mindezen dolgokat, e szőnyegen forgó ügyben oly fontosoknak látom, hogy valóban érdemes volna tüzetesen megvitatni először azt, hogy van-e magyar állam? vagy pedig az egész dualismus nem egyéb e humbugnál; szükséges volna egyszer megtudni: mit jelentenek a jelenségek, melyek külpolitikánkra vonatkoznak. Szükséges volna, hogy e tekintetben határozottan nyilatkoznék a t. ház; szükséges volna tisztába jönnünk arra nézve: mire van hatalma a magyar kormánynak, mire nincs? s miután én mindezek szellőztetésére és megvitatására nézve kellő alkalmat látnék abban, ha ez interpellatió ügyét a t. ház napirendre kitűzné: bátor vagyok annak napirendre kitűzését kérni. (Helyeslés balfelöl) Elnök: Azt hiszem t. ház, hogy minden interpellatióra külön külön kell szavazni a t. háznak. (Helyeslés) Tisza Kálmán ministerelnök: Azt gondoltam, hogy Eemete Géza képviselő ur is előbb nyilatkozni fog. Ha nem nyilatkozik előbb, kénytelen leszek most szólani. (Fölkiáltások : Halljuk Remetét!) Remete Géza: T. ház! Én az interpellatiómra adott választ illetőleg, igen röviden fogok nyilatkozni. A t. ministerelnök urnák interpeilatióm 1. 2. 4. és 5. pontjára adott válaszát tudomásul veszem ; hanem a 3: pontra adott választ, melyet most már legfontosabbnak tartok : nem vehetem tudomásul, mert világosan nem tetszett rá nyilatkozni, csak annyit méltóztatott mondani, hogy Tahir bey a török kormány utasítása folytán nem jött le Budapestre. Én nem ezt kérdeztem: mert ugy is tudom, hogy az utasitást onnan vette; hanem azt kérdeztem, hogy a török kormány ez utasítására nem volt-e befolyása a mi külügyi kormányunknak; ezt pedig fontos kérdésnek tartom: mert ugy hiszem a magyar nemzet méltóságával és tekintélyével Tahyr bey visszatartása — össze egyeztehető nem lett volna s ha ez mégis megtörtént, ugy külügyi kormányunk a magyar nemzetet érdemetlenül, rútul megsértette. Én tehát t. ház, a diplomatia tekervényes szokásait nem ismerve, a t. ministerelnök urnák e tekintetben kifejezett nézeteit irányadókúl el kell fogadnom, ugyanezért a többi pontokra adott válaszszal, mint már emlitém, meg vagyok elégedve. Engedje meg a t. ház, hogy a 5. pontra adott válaszra nézve is koczkáztathassak egy pár szót; nevezetesen első tekintetre némi jogosultsággal bir a t. ministerelnök urnák sértő kifakadása, a mennyiben a török vendégekkel szemben elismerem, igen loyaíisan viselte magát; hanem mikor én intéztem interpellatiómat — a szofták még nem voltak Budapesten, és méltóztassék a t. ministerelnök urnák megengedni, hegy a Konstantinápolyból visszatérő iíjak, meg azután a czeglédi küldöttség fogadtatásakor történtek oly rendőri rendszabályok, a melyek az én vélekedésem szerént. ha nem is tartom magamat oly érett embernek, mint az igen t. ministerelnök ur, mindenesetre sértik e nemzetnek kipróbált s legközelebb is kimutatott politikai érettségét. Én tehát — mondom — megnyugodva a ti ministerelnök ur válaszában, kivéve a harmadik pontra adott választ, — csak azt óhajtom, hogy a t. ministerelnök ur politikája, soha se legyen éretlen ; hanem érett legyen és a nemzet érdekének megfelelő. Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) A mit a közvetlen előttem szólott képviselő ur mondott, még pedig ugy azt, hogy kérdéseire adott feleletem nagy részét tudomásul vette, mint kifejezett jó kivánatat köszönettel fogadom, s magam is azt kívánom, hogy érett legyen mindaz, a mit akár mint minister, akár azonkívül tenni fogok. Osak azokra, a miket Mocsáry képviselő ur ur mondott, érzem magamat kötelezve, de itt is csak egy két pontra illetőleg válaszolni; mert megvallom, ez alkolommal sem Bomániának feladata iránt leczkét tartani nem szándékozom, sem egyátalában az összes felmerülhető bel- és külpolitikai kérdéseket nyilatkozatomba belevonni nem kívánom. Az első, a mire fel kell szólalnom, az 1867. évi XH-ik törvényczikk magyarázata, mert a t. képviselő ur azt mondta, hogy magával azon törvénynyel ellenkezik az, hogy a Corvinák a külügyi hivatalnak adassanak át. Itt csak mellékesen jegyzem meg azt, hogy én sohasem mondtam azt, hogy a Corvinákat Bécsben kell I átadni; hanem mondtam azt, hogy azoknak a küi-