Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-242

212. országos ülés májas 12. 1877. 35 föld előtt? — és ez képezi a kérdés egyik legfontosabb oldalát is, melynólfogva előre bocsánatot kértem a t. háztól, hogy ezen ügyet szőnyegre hoztam. Konstantinápolyban azt hitték, hogy van még most is egy önálló magyar nemzet, magyar állam és ennek fővárosa, rezidentiája ezen állam fejedelmének, és azért nem is kételkedtek, hogy ezen nemzeti ajándékot csakis ezen állam fővárosába küldhetik. A közös külügyminister ur magára vállalta azon feladatot, hogy a török kormányt erre nézve tévedésétől megszabadítsa; mert az ő eljárása tanította meg a török kormányt arra, hogy daczára mindannak, hogy a diplomatában meg van a dualismusnak megfelelő Ausztria-Magyarország és ki van fejezve Magyarország államisága a lobogó által is; de valósággal itt a valóságban nincs egyébb, mint Ausztria, ausztriai birodalom, melybe Magyarország mindenestől, tán történelmével együtt bele olvadt, hogy ezen Ausztriának egyetlen egy fővárosa van és ez Bécs, a hol egyedül lehet ily nemzetközi actusokat elvégezni, Budapest pedig semmi egyéb, mint afféle provintiális város, mint akár Lincz, vagy más ilyen város. Ezt jelentette a Corvináknak ezen módon történt átadása. Második kérdésemre, hogy tehát, ha már nem történt az átvétel Magyarországon : miért nem történt Bécsben más módon, az igen t. ministerelnök ur azzal méltóztatott válaszolni, hogy hiszen elég tétetett a kivánalmakuak, jelen volt egy cultusministeri hivatalnok is, és egyébiránt a képviselőház már köszönetet szavazott a török császár ő Felségének és így egyátalában nem lehet azt mondani, hogy a Corvinák megfelelő módon nem vétettek volna át. Bocsánatot kérek. az. hogy a képviselőház utólagosan mintegy ki akarta pótolni azon mulasztást, melyet a kormány elkövetett: nem ide tartozik; itt csak arról van szó, hogy azok részéről, kik közbenjártak ezen ügyben, miért történt, a dolog ugy, a mint történt, és nem ugy, a mint azt a dolog természete megkívánta. Tény az, hogy a szultánnak küldöttje, Tahir bey nem fogadtatott hivatalosan senki által; tény az, hogy oly bánásmódban részesült, mintha csak alkalmatlan személy volna, kitől jobb lesz minél előbb megszabadulni, és valósággal kevésbe múlt, hogy Corvinástul, ajándékostul ki nem tolatott az ajtón. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez, t. ház! nézetem szerint valóságos sértést foglalt magában, affrontot Törökország és közvetve a török nemzet irányában, és ez elkövettetett részünkről azért, hogy a muszkáknak kedvezzünk. Ez képezi t. ház! ezen egész ügy legaggályosabb oldalát: mert világosan mutatta azt, hogy a mi külügyi politikánk egyenesen az orosz szövetség felé tereltetik; mutatta, hogy monarchiánk külügyi kormánya még most sincs áthatva azon nagy veszedelem érzetétől, mely a muszka invázióból nemcsak Magyarországot, de az egész birodalmat fenyegeti, fenyegeti magukat azon szláv népségeket, melyek most jónak látják a muszka mellett demonstrálni; mert kétségtelen, hogy ha sikere lesz ezen inváziónak: akkor az ő szabadságukat ép ugy el fogja tiporni, mint egy más szláv nemzetnek, a lengyelnek szabadságát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.') Elnök: Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, de a szláv nemzetiségekről nyilatkozni ez alkalommal, nem tartozik a tárgyhoz. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: Tisztelettel fogadom a t. elnök ár észrevételét és rendre utasítását; de bátor voltam megjegyezni előadásom elején, hogy igen fontos symptomák, jelenségek mutatkoznak ezen ügynél ós ezekre kívánom a t. ház figyelmét kikérni, így van az, a mit most mondtam, össze függésben magával a tárgygyal. Mondom, t. ház, hogy mi szemben ezen, most már világosan nyilatkozó politikával, itt ülünk most is védtelenül, egy milliónyi fegyveres erővel, melyet szivünk vérével táplálunk, melyet szánktól elfogva a falatot, anyagi gyarapodásunk, előmenetelünk hátrányára azért ápolunk, hogy szükség esetén támaszkodhassunk ezen hadseregre. És most nem teszünk semmit és nézzük mint nagyobbodik a veszély mindig inkább és inkább. Látjuk ennek első következményét abban, hogy Bománia, melynek rendeltetése velünk együtt az volna: ellent állani az éjszaki colossus tulhatalmaskodásának, mert ép oly szigetet képez a szláv tenger közepette, mint mi magyarok: kénytelen volt a mi, és a saját legveszélyesebb ellenségének karjaiba vetni magát. Ezt a politikát látjuk a Corvina ügyében, (Derültség) ennek symptomái mutatkoznak itt is. Harmadik kérdésem, — amelyre még csak néhány szóval kívánok reflectálni: — az volt! mit tett és mit szándékozik tenni a Corvina ügyében a t. kormány ? Erre nézve azt méltóztatott kijelenteni a t. ministerelnök ur, hogy a Corvinák az egyetemi könyvtárban tétettek le, hogy ott azokat bár ki is megtekinthesse, hogy hozzáférhetők legyenek. Egyébiránt a mi igen tisztelt kormányunk ez ügy közül való magatartását illeti, nekem az ellen a kormány által tanúsított és nyilvánított intentiót illetőleg kifogásom nincs. Tudvalevő dolog, hogy mindjárt kezdetben ugy a ministerelnök mint a cultusminister ur az ügy fontosságát teljesen elismerte, és ugy nyilatkozott, hogy a fogadtatásban részt fog venni és azon fogadtatást, melyet a kormány rendezni fog, a magyar nemzet szégyenleni nem fogja. De ha ez igy van: annál sajnosabb, hogy az igen t. kormánynak daczára annak még 5*