Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-264
QAQ 264 országos ülés egy figyelő hadtestnek két hónapon át való tartása — mert a háború két hónap óta tart, — száz inog száz millióba nem került volna, könnyű bebizonyítani, anélkül, hogy Maróthy számvetési tudományán tul menjünk. Mi nem kívántuk a. háborút és nem kívánjuk, hozzáteszem, a jelen pillanatban sem, nem levén képesek megítélni az ily rendszabálynak és elhatározásnak horderejét, mél- I tányolván azon kényszerhelyzetet, a melyben a j jelen pillanatban vagyunk. Mi kárhoztattuk a kormánynak a keleti kér(lésben követett politikáját, kárhoztattuk egészen a legújabb időkig: de azt, hogy a kormányt Oroszországnak háborúval való megtámadására unszoltak volna: a rainistereluök ur igazságosan nem mondhatja. (Helyeslés a baloldalon.) Mi lett volna következése, kérdi, annak, hogyha a mi politikánkat követi vala a- kormány? Engedje meg a t. minister ur, hogy e kérdésére feleljek. Az, hogy nemcsak mi magunk nem keveredtünk volna háborúba., amint azt a ministerelnök ur ránk fogni akarja; hanem maga Törökország sem táinadtatott volna meg Oroszország által: mert ha nem kötjük meg azon hármas szövetséget, melynek vontató kötelén fokról-fokra kénytelenek vagyunk az orosz érdekek tengerére úszni, ha mindjárt elejétől fogva szilárdan megmaradtunk volna azon állásponton, melyet gr. Andrássy Gyula magáénak ismert és az osztrák-magyar monarchia érdekének tartott: akkor azt hiszem t. ház, hogy Oroszország sohasem mert volna annyira menni, hogy a török birodalmat háborúval megtámadja, mert nem talált volna sem a többi hatalmasságokban, melyek a hármas szövetség által elszigetelve lettek. — támaszt, sem azt nem hitte volna, hogy Ausztria-Magyarország hadereje tétlenül fogja nézni, ezen jogtalan és érdekeivel ellenkező támadást. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Tehát azon ezél, melyet a kormány maga elé tűzött t. i. a béke fen tartása: ez utón könnyebben lett volna elérhető. így felállítva a kérdést, én azt elfogadom és bátran merem azt ugy a jelen, mint az utókor közvéleményének ítélőszéke elé állítani. Vajon a t. minister ur ezen helyreigazítássá] elfogadja-e, azt nem tudom V A t. ministerelnök ur nem engedheti meg, hogy azok, a kik a. közös hadsereg szaporítását, illetőleg teljesebb fölszerelését ellenezték és a j kívánt költségek megszavazását megtagadták : most j ezen hadsereg felkészült állapotára hivatkozzanak, j Ha ezt a Deákpárthoz tartozott valamely j minister veti ellen nekünk, vagy a volt Deákpártnak bármely tagja, azon t. ház, részemről nem akadtam volna fenn. De hogy azon minister, a ki velünk együtt 7 éven át ugyanazon elveket I június 30. 1877. vallotta; hogy azon minister, (Halljuk! a szélső balról.) a ki maga is nem egy tételét a közös hadsereg költségeinek megtagádandónak vélte ; hogy azon minister, a ki velünk együtt azt tartja, hogy a magyar és az osztrák hadsereg, bár mindenik önállóan szervezve, a közös veszély ellen hatalmasabb vódgátot képezhet, mint a közös hadsereg, hogy ő tegye — mondom — nekünk ezen ellenvetést: az, megvallom váratlan jött. (Helyeslés a szélső balon.) A í. ministerelnök ur ugyanis igen jól tudja, hogy mi az átalános védkötelezettséget sohasem repudiáltuk ; tudja nagyon jól, hogy mi nemesak Magyarország, hanem Ausztria védképességét óhajtjuk; tudja nagyon jól, hogy mi hajlandók vagyunk mindazon költségek megszavazására, melyek a magyar hadsereg felállítására szükségesek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hátra van, t. ház, hogy-néhány szóval Polyt képviselő ur beszédéről is megemlékezzem. A t. képviselő ur ismételve fenyegetéssel állott elő e házban. Miként már múlt alkalommal, legközelebb is Philippire emlékeztetett, mondván, vigyázzon a kormány, hogy a keleti kérdés megoldásának szinhelve ne hazánkba tétessék át;, nehogy ez esetben Philippinél találkozzunk. Philippinél Macedóniában a római köztársaságnak két pártja, találkozott egymással ugyanazon egy hazának gyermekei egy "szerencsétlen belviszály következtében. De ha a t. képviselő ur által felállított lehetőség beáll: akkor nem ugyanazon egy hazának fiai fognának egymás ellen küzdeni, mert a keleti kérdés megoldását mai napon Oroszország vette kezébe. Ha attól óvja a kormányt, vigyázzon, nehogy a harcztér Magyarországra tétessék át: akkor szeme előtt azon lehetőség lebeg, hogy Oroszország fogja megtámadni Magyarországot, hogy az orosz czár seregével az osztrák császár és a magyar király seregei fognak állani szemben; s ha az esetben Philippire emlékeztet: akkor azon gyanúra szolgáltat okot, hogy a t. képviselő ur a,z orosz hadak szomszédságában tartózkodnék, (Igaz ' Igaz ! a szélső baloldalon) inert Philippi emlegetésének máskép nem lenne értelme. (Ugy van!) A t. képviselő ur és barátai nem egyszer hangoztatták velünk 48-asokkal szemben a dynastia iránti hűségöket. Én t. ház, semmit sem tagadok meg multamból ; nincs miért pirulnom. — Sőt kijelentem, hogy hasonló körülmények közt ma is hasonlóan fognék cselekedni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én csak a hazáuak fogadtam hűséget és azt meg is fogom őrizni síromig. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De hogy önök uraim, kik velünk szemben a dynastia iránti hűséget fitogtatják, annyira megfeledkeznek, hogy készek legyenek nem csak a
