Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-264

264, országos ü!és június 30. 1877. 349 magyar király, hanem az osztrák császár hadai- | val is szembe szállani. . . . Polyt Mihály: Hol áll ez? Irányi Dániel: E t. képvisflő urnák itt tartott beszédéből és Philippi emlegetéséből következik, — Egyébiránt szívesen elfogadom ezen közbe szólást olybá, hogy a t. képviselő ur nem j fontolta meg e szavainak horderejét. (Tetszés.) A t. képviselő ur Philippit emlegeti, ezáltal ! feljogosítana engem, hogy én sz. Tamásra emlékeztessem ; — nem teszem. Á magyarnemzet fátyolt borított a testvér-harezra, és én e fátyolt | nem lebbentem fel, daczára a kihívásnak, a me- | lyet ismételve intézett ellenünk. (Helyeslés) Nem I lebbentem fel: mert nem tekintem Önt azon nemzetiség képviselőjének, azon nemzetiség érzelmei ! tolmácsolójának, a melyhez tartozik. (Átalános élénk helyeslés.) A magyar nemzet baráti jobbot nyújtott a szerbeknek és mindazoknak, a kik a szerencsetlen testvéri háborúban vele szemben állottak, ós én nem vonom vissza e jobbot e pillanatban sem, daczára annak, hogy Ön kezével kardjára ütött. (Helyedéi.) De engedjen meg a t. képviselő ur, hogy emlékezetébe hozzam azt, hogy Philippinél nem csak a köztársasági párt, hanem maga a köztársaság bukott meg; hogy az kevéssel utánna a Caesarok lábaihoz borult és nemsokára, az éjszaki barbároknak esett áldozatul; és engedje meg, hogy emlékeztessem arra, hogy a szomorú testvérharcz után Önök azon képen, mint mi az absolutismus igája alatt nyögtek. — És azért én nem fenyegetem Önt, hanem mindnyájukat testvéri egyetértésre intem, a költő szavaival végezvén beszédemet: „A múlt ám példa legyen most." {Elénk helyeslés.) Egyébiránt elfogadom a kérvényi bizottság véleményét.; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tarnóczy Gusztáv: T. ház! Én elállók a szótól: de ellenállásom indokait röviden kötelességemnek tartom felemlíteni akkor, midőn hazámnak érdekeiről, és ily fontos kérdésről van szó. Indokaimnak elseje az, hogy az előttem szólt t. képviselő ur képviselői jogos önzéssel e ház türelmének utolsó részét kérte ki, és azt ki is mentette. Második indokom az, hogy a t. képviselő ur elmondta azt, a mit én épen Polyt képviselő úrral szemben ugy, mint Kállay Béni képviselő úrral szemben is elmondani kívántam. Egyre van csak észrevételem. Ez az, hogy a mostani kormány külügyi politikájának semlegességét illetőleg az előttem szólt képviselő úrral egyet nem érthetek ; sőt elállásomnak indoka épen az, hogy én kormányunknak eddigi politikájában sikert látok; sikerét látom annak, hogy mostanig hazám nem lett a liarcz szinterévé, de a kormány fentartotta magának azt, hogy kezét szabadon, függetlenül használhassa akkor, a midőn azt szükségesnek és • érdekünkben fekvőnek fogja látni. Hogy pedig érdekeinket jelenleg a magyar kormány épen ugy, mint a külügyi kormány ismeri : arról meg vagyok győződve, valamint arról is, hogy azokat szivében hordja. Hogy pedig a módokra és eszközökre ő helyesebben és tisztábban lát. azt természetesnek tartom, miután előtte állnak azon tények, melyek előttünk ismeretlenek. Én tehát azon indokból sem tartom szükségesnek további felszólalásomat és meg vagyok győződve, hogy ugy jelenlegi külügyi kormányunk, mint belügyi kormányunk ismeri hazánk iránti kötelességót legalább bizonyosan jobban, mint annak idejében az absolut kormány, mely érdekeinket épen mikor szükséges és lehetséges volt megvédeni, nem védte meg. A harmadik indok, hogy elállók szavamtól: az, hogy nincsenek többé oly pikáns tárgyak, kijelentések, a milyenek az előbbi szónokoknak jutottak, így pl. Kállay t, képviselő ur e tekintetben a legnagyobbat használta ki akkor, mikor Törökország életképességét és reformképességét tagadta meg. Hogy az ilyen pikáns dolgok érdekkel hallgattatnak, az természetes. Az én nyilatkozataim nem lehetnek pikánsok, de talán nem is oly tévesek, mint azok. Én csak annak tulajdonítom a t. képviselő urnák nézetem szerint ilyen pikáns kijelentését, hogy nem annyira Törökországban, mint épen Szerbiában tartózkodott. És bár mennyire szeretném e vitának befejezését, egyet mégis szerettem volna tőle hallani. t. i. Szerbia viszonyainak leírását, a mely a keleti kérdéshez tartozik. Szerettem volna ismerni indokát annak, hogy azoa Szerbia, a melylyel barátságos szomszédi viszonyban állunk, a mely iránt kötelességünket minden tekintetben megtettük, és melynek felállításához hozzá járultunk, hogy az mégis irányunkban oly ellenséges indulattal viseltetik, hogy Szt.-István palástjából egyegy darabot folyton kitépni akar. Szerettem volna hallani indokát, hogy midőn ez így áll : hogyan reméli a képviselő ur, hogy azon fölszabadítandó nemzetiségek több barátsággal fognak viseltetni irántunk, mint Szerbia, Elfogadom a kérvényi bizottság véleményét. Cosma Pártén: T. ház! Sokkal jobban tudom méltányolni azon türelmetlenséget, melylyel a t. ház a vita végét várja és sokkal inkább ismerem erőm csekélységét, semhogy azt arrogáljam magamnak, hogy a vitának jelen stádiumában az én felszólalásomra is szükség volna, és azért nem is akartam egyátalában hozzá szólani az egész dologhoz; csak az utolsó perczben Írattam fel magamat azért, inert a tegnapi vita alatt egy oly állítás hangzott fel e házban, a melyet reflexió nél-