Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-264
264. országos Ulcs június 30. 1877. 347 nek. Az osztrák-magyar kormány a monarchia érdekeinek mindenképen! megóvását tűzte volt ki feladatának és ime azon esetre, ha Oroszország a Balkán félszigeten győz : a legjobb esetben a londoni jegyzőkönyv mindenesetre foganatosíttatni fog, nem is említve azt, hogy a levert Törökországra valószínűleg oly sarcz fog vettetni, a mely alatt az a nélkül is görnyedező fináncziái össze fognak roskadni. Már pedig, hogy ez érdekeinknek nem felel meg : ezt, ugy hiszem, nem szükség bizonyítanom. Ha ez is siker: akkor nem tudom, mi a vereség? Ugyanezen a téren mozgott a tegnapi napon Márkus István képviselő ur. 0 is helyeselte, magáévá tette a kormánynak a keleti kérdésben követett politikáját. Ámbár elismerte azt, hogy érdekünk Törökország integritásának fentartásával némileg kapcsolatos, mindamellett, minthogy attól, a mint állította, Európa akarata által elüttettünk, beéri azzal, hogy egyéb érdekeink megóvására forditsuk figyelmünket. Én t. ház, mindenek előtt megjegyzem, hogy Törökország integritása Európa által véleményem szerint feladva még nincsen. Souverainitása meg van támadva, meg van támadva a berlini memorandum óta létrejött minden közokmányban; de integritása — legalább diplomatice — még megtámadva nincsen. Hogy azonban abban, ha Earópa Törökország-integritását feláldozni hajlandó, magunknak is részünk van: ezt nézetem szerint könnyű bebizonyítani. A t. képviselő ur azt mondja, hogy Európa a kettős^ czélt: egyfelől a török birodalom integritásának fentartását és ha ez nem sikerül, a többi európai érdekek megóvását, ketté választotta, Én azt állítom, hogy nem Európa választotta ketté e czélokat, hanem a mi diplomatiánk választotta kétfelé Európát és ezen ketté választásból következtek azután azon hibák, melyeket diplomatiánk a keleti kérdésben szükségkép elkövetett. Mi az az Európa? Európa mai nap két táborra van osztva, Az egyikben az úgynevezett hármas szövetség áll, a másik tábort a többi isolált államok képezik. Ha tehát azt mondja a t. képviselő ur, hogy Európa kényszeritette ránk azon politikát, melyet követtünk, azt, mely minket arra kényszeritett, hogy érdekeinket csakis ily mérvben óvjuk meg : én részemről azt állítom, hogy ennek nagyrészt magunk vagyunk okai az által, hogy a hármas szövetséget megkötöttük, hogy ezen hármas szövetség által a többi Európát elidegenítettük, Európa többi tagjait isoláltuk. Mert miként hiheti a t. képviselő ur azt, hogy akár Anglia, akár Francziaország, akár Olaszország elszigetelten szembeszálljanak azon hatalmatokkal, melyeket e három nagyhatalmasság a legközelebbről érdekelt hatalmasságok hoztak és elébe terjesztettek. Nem Európára kell tehát csupán hárítani a felelősséget; a felelősség súlya azon kormányt is illeti, mely a hármas szövetséget vagy initiálta vágyba nem initiálta is: abba legalább beleegyezett. Hogy ki initiálta a hármas szövetséget ? azt én nem tudom. Valószínű, hogy az, a ki vissza akarta fizetni Oroszországnak azon szolgálatot, melyet az neki a porosz-franezia háborúban nyújtott; de azt, hogy ezen szolgálatnak árát nemcsak Törökország, hanem magunk is megfizetjük: ezt igenis tudom és látom; látom hogy azt az osztrák-magyar diplomatia meggörnyedt hátán visszafizeti Bismarck herczeg Goresakoffnak. A t. ministerelnök ur, mert immár az ő beszédének taglalására megyek át, midőn ismételve elvállalta a külügyi kormány politikájáért a felelősséget, s azt nemcsak a jelen, hanem az utókor előtt is hajlandó igazolni, hivatkozik a közvéleményre egy feltétel alatt, lévén kész azt bíróul elfogadni, ha szembe állíttatik egyfelől azon politika, melyet a kormány követett, másfelől azt, melyet én és barátaim ajánlunk. A t. ministerelnök ur — ezek saját szavai — csak. egy feltételt köt ki, és e feltétel az, hogy midőn különféle politikáról van szó, midőn a kormány megtámadtatok , midőn a kormány más politika követésére unszoltatok : akkor elkerülhetlenül szükséges, hogy állittassék fel biróul a közvélemény az iránt, hogy mi eredménye van a kormány politikájának eddig, és mi eredménye lett volna azon politikának, melynek követelésére a kormány anynyi idő óta unszoltatik? Hozzá teszi, hogy mi a kormányt háború indítására unszoltuk és kérdi: mi lett volna következése annak, ha a mi tanácsunkra hallgatva, 600 ezer emberrel támadja meg az oroszt és nem tudom, hány száz milliót fecsérel el a két állam kincstárából? Úgyde, t. ház, én nem fogadom el a kérdésnek ilyetén felállítását, nem fogadom pedig el azért, mert az a tényeknek nem felel meg. Mi nem unszoltuk a kormányt háború indítására, A mit én és velem két barátom e házban a háború kitörése óta mondott, mindössze abból áll, hogy én különösen fenakadtam azon, hogy az osztrák-magyar kormány nem tartotta szükségesnek akkor, midőn az orosz a Pruthot átlépte és Bomániát hadaival megszállotta: ez ellen csak egyetlen szót is emelni, .(Helyeslés a széh'ö baloldalon.) felhozván Anglia példáját, mely a nélkül, hogy semlegességéből kilépett volna, — azon a nemzetközi joggal és a párisi szerződéssel ellenkező tette ellen Oroszországnak felszólalt. Másodszor óhajtottam volna azt, hogy miután a háború színhelye közvetlenül határainkra tétetett át, Erdélyben figyelő hadtest állittassék fel. Figyelő hadtest, tehát nem is hadsereg, inert hogy a figyelő hadtest különbözik a hadseregtől, azt a ministerelnök ur is igen jól tudja, Hogy pedig 44*
