Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-264

346 264. ovszágoB ülés június 30. W7'. tát a latin költőnek eme szavai fejezvén ki legjobban; „Liceat sperare timenti." De akár legyen a török birodalom reformképes, akár nem, akár még hosszú legyen annak élete, akár rövidre legyenek szabva napjai : az mindenesetre kétséget nem szenved, hogy miután a törököknél nekünk őszintébb, hálásabb barátaink, szövetségeseink nincsenek, a török birodalom épségben való fenntartása a mi legvitálisabb életérdekeinkkel esik össze, {Helyeslés a baloldalon) s ennélfogva mindazt, a mi Törökország felbomlását akár közvetlenül, akár közvetve előidézheti, elhárítani kötelességünk; kötelességünk a lehetőség határain belül s anélkül, hogy saját magunk állami lételét, saját életérdekeinket e miatt feláldozzuk. Mert ha nem fogadom is el a t. képviselő urnák azon tanát, mely szerint a politikában az egyedüli erkölcsi erő a legridegebb önzés: azt mindazon által én is elismerem, hogy egy állam sincs feljogosítva arra, hogy más mint saját maga életéért az állam életét koczkárá tegye. Egyes embernek igenis van joga. másoknak, felebarátjának javáért saját életét is koczkáztatni. Egyes ember csak maga magának felelős. A nemzetnek élő nemzedéke azonban nemcsak magának, hanem a jövő nemzedékeknek is felelős az államéletéért. (Helyeslés.) De, midőn e részben egyetértek a t. képviselő úrral, bocsásson meg, ha tanának oly merev felállítását el nem fogadom, sőt határozottan viszszautasitom. Valamint az egyes emberek, ugy a nemzetek közti viszonyokban is nem az önzés, hanem a jog mérvadó, az a szabály, melyet követni kell. (Helyeslés.) Kétféle erkölcstan nem létezik. Az erkölcstan törvénye egy, akár egyesekre, akár nemzetekre vonatkozzék. (Helyeslés.) Ezen törvény pedig nem engedi azt, hogy saját érdekünket, mások jogainak feláldozásával mozdítsuk elő és érvényesítsük. Nisard, a hires franczia tanár, ezelőtt talán 10 évvel ugyanazt a tant állította fel, melyet a t. képviselő ur minapi beszédjében hirdetett. —• A franczia ifjúság felháborodván e tannak hallatára, tanárát többé hallgatni nem akarta s az absolut kormány nem volt képes őt a Sorbonne tanszékén fentartani, hanem kénytelen volt őt egy sokkal nyugalmasabb tanszékre tenni át. A politikában, — megengedem — e tant sokan, kormányok és fejedelmek követték és követik a jelenben is; de azért, hogy azt kormányok és fejedelmek követik: nem szűnt az meg erkölcstelen lenni, hah ár a nemzetek a kormányoknak ily erkölcstelen tetteit is utólag néha tapssal fogadják". (Helyeslés a baloldalon) De e tan véleményem szerint nemcsak az erkölcsiséggel, hanem az állameszélylyel is ellenkezik. Avagy, mely kormány, moly nemzet fog oly kormánynyal, oly állammal bizalmasan érinti kezni. vele szövetséget, szerződést kötni, a mely | nem ismer más törvényt, más szabályt a legri| elegebb önzésnél? a mely tehát, mihelyt önérdeke j azt követeli, hogy a megkötött szerződést, a megi kötött szövetséget feláldozza, ettől vissza nem riad. Ep oly kevéssé írhatom a.l & a t. képviselő urnák ama másik tételét, hogy a politikát egyedük a siker igazolja Ezen tan sem egyezik meg akár az igazsággal, akár pedig magával az erkölcsiséggel Nem az igazsággal, mert ha valamely államférfiú jó, helyes czélt tüz maga elé, s azt helyes, ügyes' alkalmas eszközökkel ügyekszik elérni, azonban tőle nem függő körül menyek miatt nem érheti el: vajon lehet-e őt igazságosan elitélni? Másfelől, habár jó, helyes és erkölcsös czélt tűzött maga elé, de helytelen, erkölcstelen eszközökkel ügyekszik elérni: vajon lehet-e azt igazoltnak tartani? E tan t. képviselő. ur, a jezsuitáknak tulajdoníttatik — nem tudom mennyiben jogosan, mennyiben jogtalanul — de hogy azt az emberiség lólekismerete visszautasítja, azt Ön, t. képviselő ur, ép ugy tudja, mint magam. (Helyeslés balfelöl.) A t. képviselő ur beszédének második része a kormány politikájának nemcsak igazolására, hanem mondhatni dicsőítésére volt irányozva. A t. képviselő ur a kormány politikáját sikeresnek és érdekeinkkel teljesen megegyezőnek tartja Lássuk mi joggal; lássuk, mi igaz van a t, képviselő ur dicsőítésében? A keleti kérdésben a diplomatiai actió az úgynevezett deczemberi körjegyzőkkel indult meg; ezen kör jegyzékben, mint ezt már más alkalommal előadni szerencséin volt, Andrássy Gyula gróf egyrészt Bosznia és Herczegovina számára bizonyos reformokat, másrészt a többi keresztények számára is engedményeket és jogegyenlőséget kívánt a nélkül azonban, hogy a török birodalom| nak nemcsak integritását, hanem a szultánnak | souverainitását is a legkisebb mértékben érintette volna. És íme hová vezetett, vagy hol végződött ezen actió ? Végződött a konstantinápolyi értekezlet határozatainál, végződött a londoni jegyzőkönyvnél, a melyek által pedig ha nem is integritása, de souverainitása, függetlensége a török birodalomnak igen-igen lényeges csorbát szenvedett. Gróf Andrássy Gyula igen helyes pontból indult ki; de a hová eljutott: az Magyarország és Ausztria érdekeivel homlokegyenest ellenkezik. Ha ez siker: akkor nem tudom, mi a vereség? A magyar-osztrák kormány a béke fenntartását tűzte volt ki czéljául: ós ime az orosz nemcsak a Pruthon, hanem immár a Dunán is átkelt. Ha ez í siker: akkor nem tudom, mit nevezzek vereség-