Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-264

264.' ursziigos Ölés június 30. 1877. 34 5 tátott meg, mindamellett nem minden mondatott el, nem minden ezaíbitatoH meg, a mit pedig elmondani, a mit megezáfolni nemcsak saját és pártomnak, hanem e képviselőháznak érdeke is kötelességemmé teszi. (Hulljuk.) De mivelhogy feleselni nem akarok, Ígérem, hogy csak a legfontosabb, a leglényegesebb dolgok előadására fogok szorítkozni, a miért is remélem, hogy a t. ház fogyatékon levő türelmének utolsó részével meg fog ajándékozni, {Halljuk\ Halljuk!) T. ház! A vitának úgyszólván kezdetén Kállay Béni t. képviselő ur egy átgondolt és szépen előadott beszéddel lépett fel. Sokkal inkább tisztelem a férfias bátorságot, akár a hareztéren, akár a politikai küzdhomokon nyilatkozzék az, semhogy szemrehányást tegyek neki azért, hogy nem csak e ház, hanem mondhatom az ország közvéleményével ellenkező nézeteket nyilvánított. Virtus et in hoste probatur. De viszont reményiem, hogy ő sem veendi zokon, ha én is ugyanazon nyíltsággal, ugyanazon őszinteséggel fogom elmondani véleményemet, fogom megbírálni az o nézeteit, {Halljuk!) ezzel tettleg bebizonyítván, hogy bár sokak által támadtatott is meg, azért még lefegyvérkezettnek nem tekinteni, bár sok csapásokat állott ki, még ezen csapást is kiállhatja. Far pluribus unus. Nem fogom azonban t. ház hosszasan kiemelni azon ellenmondásokat, a melyek különben jeles beszédében nagy számmal fordulnak elő: nem fogom kiemelni különösen azt, hogy mig ő mindazoktól, a kik hosszabb ideig nem időztek Törökországban, vagy azt épen nem is látogatták meg, a hozzászólás jogát megtagadta, maga nem csak Német és Olaszország, hanem Oroszországnak politikai törekvéseiről is oly kimerítően, oly tüzetesen szólt, mintha mindezen országokban szintól.}' huzamos ideig lakozott volna, mint a Török birodalom területén. Nem fogom kiemelni azt, hogy inig a közvélemény összhangzását a keleti kérdésben tagadta .másrészt elismerte, hogy átalános e hazában a Balkán félszigeten létesülhető uj alakulások iránt táplált aggodalom. Nem fogom kiemelni azon ellenmondást, hogy mig egyfelől megvallja:, hogy az oroszok előbb Bizáncz azután Konstantinápoly ellen százados küzdelmet folytattak, a melyet végkép megakadályozni nem lehet, másrészt b. Kaas Ivor képviselő úrral elismeri azt, hogy hadseregünk mostani állapotánál fogva azoii kedvező helyzetben van, hogy Oroszország terjeszkedését most magunk megakadályozhatjuk. Nem fogom kiemelni azon ellemondást, a mely abban rejlik, hogy mig egyfelől a tétlenség | politikáját ajánlja, másfelől kijelenti, hogy miidán csakugyan ily kedvező helyzetben vagyuiikyóhajtja hogy e küzdelem minél előbb végkép eldöntessék. KÉPV. ii. NAPLÓ l!S75 78. XI. Kt-TET. Nem lógom végre kiemelni azt, hogy midőn int. hogy a kormány politikájára a legcsekélyebb, a leggyöngédebb pressiót se gyakoroljunk, és így annak megbirálásától is tartózkodjunk; ő viszont a kormány politikáját feltétlenül helyesli. Mondom nem fogom ez ellenmondásókat hosszasan fejtegetni. Oly botlások ezek, minőket az, ki a íbezélt tartja szeme előtt, könnyen elkövethet. Hanem áttérek arra. a mi beszédének velejét, lényegét képezi. A t. képviselő ur különbségei tesz a panszlavismus és a panrussismus között; a panszlavismus szerinte — miként már a szó maga is mutatja — aban állván, hogy a szláv fajhoz tartozó népek egyesittessenek; mig a paurussismust akkép határozza meg, hogy az Oroszországnak hódítási vágyát jelenti, amely nem tekinti azt:' vajon 'egyfajta népet vett-e igája alá, vagy pedig más nemzetiséghez tartozókat"? És (mig a panrussismust csakugyan ő is félelmesnek

1 festi, addig a panszlavismust, melyet tagad, természetesen veszélytelennek állítja. Tagadja pedig azért, mert úgymond, sem a lengyelek, sem a csehek, sem a horvátok nincsenek a panszlavismus bün körébe befoglalva. En t. ház elismerem, hogy nemcsak a lengyelek, — hiszen ezeknek oroszellenes és panszlavellenes hajlamaik és törekvéseik közönségesen ismeretesek, — hanem magok a csehek, valamint a horvátok sem akarnak orosz uralom alá kerülni. Sőt tovább megyek. Megengedem azt is, hogy maga Szerbia is inkább óhajtja a maga — bár nem teljes — függetlenségét megőrizni, hogysem orosz uralom alatt legyen kénytelen szenvedni. De midőn ezt megengedem, a t. képviselő ur viszont nem fogja tagadni azt, hogy mindezen népek részint saját, részint fajrokonaik felszabadítása végett csakugyan Oroszország felé tekintenek, és nem fogja tagadni azt. hogyha ezen felszabadítás csakugyan Oroszország által hajtatik végre, ezen népek akár közvetlenül, akár közvetve kerüljenek orosz hatalom alá : mindenesetre Oroszország befolyását fogják sinyleni. — Már pedig, hogy ez magában mily veszélyt rejt, ezt, ugy hiszem, a t. képviselő ur maga is jól tudja. És annál fogva midőn e veszély leginkább déli határainkon, Törökországnak velünk szomszéd részében nyilatkozik: a t. képviselő ur bizonyosan egyet fog érteni velem, ha azt mondom, hogy ezen áramlatnak a mi határainkon való megerősödése vitális érdekeinkkel ellenkezik. Nem fogok a felett vitatkozni a t. képviselő úrral: vajon a török birodalom ínég életre képes szervezet-e vagy nem'? Nem fogok vitatkozni annyival kevésbbé, mert, fájdalommal kell megvallánom, hogy ez iránt az ón lelkemben is kételyek támadnak, e részben az én lelkem állapo-