Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-263

263. országos Wés jiuiiu- 29. 1877. 339 nekünk nagy érdekünkben áll szomszédságunk bókéje , tehát azon keresztények kielégítése, más részről nem szövetkezhetünk Törökországgal azon keresztények megfékezésére. Tény, hogy Oroszország ujabb háborúiban, bármi lett volna is azok titkos czélja, mindig ezen keresztények felszabadítását irta zász'ajára, és hogy Európa, vagy nem volt képes Oroszország háborúit megakadályozni ; — vagy ha, mint a krimi háborúban, —épen Oroszország titkos hatalmi ezéljai miatt útját állta: maga volt kénytelen Oroszország szerepét átvenni, és a keresztények számára engedményeket követelni. Tény végre, hogy Európa egy hatalma sem hajlandó Oroszország útját állani, a mig ez a háború névleges czélján tul nem megy; és hogy mi e kérdésben nagy veszedelem nélkül Európától el nem szakadhatunk, E tények összesége határozza meg politikánkat, mely e pillanatban nem lehet egyéb a teljes semlegességnél. S épen miután nemcsak a ministerelnök ur minapi beszédéből, de külügyi politikánk egész irányából meggyőződtem arról, hogy kormányunknak, a magyarnak és a külügyinek van mérséklete, érdekéink helyes meghatározására van előrelátása a veszélyekkel szemben, melyek felé közeledhetnénk, magának a szabad kezet fenntartani: bizalommal vagyok az iránt, hogy lesz bátorsága a nemzetre apellálni ott, a hol a valódi életérdekeink lesznek veszélyeztetve. Reményiem, hogy a kormány nem fogja magát megingattatni azon különböző irányú zajos kívánságok által, melyek őt nemcsak egy, de — a mit nem szabad felejtenünk — más oldalról is ostromolják, és meg fog emlékezni mindig arról, hogy bárkinek kívánságára hajlik is: a felelősség mindig csak őt fogja terhelni. Ürményi t. képviselő társam minapi idézetének nem ugyan sikere, de példája engem arra indít, hogy én is idézettel fejezzem be szavaimat, a híres angol politikus Bürke szavaival, ki Walpool ministerről, a kit szintén az oppositió lármája — mint Bürke magát kifejezi — hajtott bele egy spanyol háborúba és kit ugyanazon oppositió itélt el a legszigorúbban: „Néhány évvel később szerencsém volt ezen minister ellenesei közül a főbb szereplőkkel beszólni, és azokkal, a kik leginkább részesei voltak azon lárma előidézésének. Senki közülük, egyetlen egy sem védelmezte legkevésbé a rendszabályt, vagy kisértette meg igazolni saját eljárását, melyet ellenkezőleg oly szabadon ítéltek el, mintha csak egy oly történeti tényről beszéltek volna, melyben nekik semmi részük nem volt. így lesz ez mindig. Azok, kik a népet helytelen kívánságokra (improper desires) izgatják, akár a béke, akár a háború tekintetében, nemsokára elitélik önmagukat. Azokat, kik gyengén engednek nekik, elitéli a történelem." Én kívánom, hogy a magyar kormányt és a külügyministert e kérdésben a történelem el ne ítélje. Orbán Balázs: T. ház ! Miután oly sok jeles szónok lépett sorompóba, szerény tel enségnek tartottam volna a vitában főleg annak ily előhaladt stádiumában részt venni, ha Kállay Béni és az őt támogató három szál képviselő beszédei által fölhiva és kötelezve nem érezném magamat néhány rövid észrevétel megtételére. Kállay képviselő ur azon vádja ellen, hogy a törökországi viszonyokat nem ismerem, engem, ki nem 4, hanem 14 évig laktam ott s a török birodalom legnagyobb részét, épen a viszonyok tanulmányozása végett beutaztam, nem érhet; sőt ellenben hivatva érezem magamat épen a képviselő ur tulszigoru bírálatából kifolyólag, fizon szerény észrevétel tételére, hogy képviselő ur ama viszonyokat vagy a diplomatia ferdén mutató szemüvegén s "belgrádi ellenséges informatiók alapján vizsgálta, vagy — a mint előadásából sejtettem — a törökországi viszonyok ismeretét valamely 40 évvel ezelőtt irt munkából tanulmányozta, mert azon állapotok léteztek a múltban ; de mai napság már egészen megváltoztak, mert ma már nem a kádi itél a keresztyén hátrányára, hanem Ítélnek a rendes törvényszékek, melyeknek tagjai fele részben keresztyének. Képviselő ur azon állítása is légből kapott, hogy a Korán a jogegyenlőség és a részrehajlatlan igazságszolgáltatásnak akadályát képezi, mert a Korán mindenekelőtt nem codex, hanem vallástan, de különben is erkölcstana a leggyöngédebb felebaráti szeretetet hirdeti. Az is puszta, be nem bizonyítható állítás, hogy Törökország reformképtelen lenne, mert épen a török birodalom még nem ismeri a született aristocratiát, hol a legelső minister, sőt a szultán fiai is mint egyszerű effendi vagyis polgárok térnek a nép tömegébe vissza. Törökország, a hol urbériség, és jobbágyság soha sem volt, hol a jogegyenlőség nagy elve már régóta valósítva van, hol az egyéni és vallási szabadság legnagyobb mérvben uralkodik, hol a vallási ós nemzetiségi tolerantia egészen példabeszédessé vált; azok közé, tartozik hol a regeneratió minden nagy rázkódtatás nélkül keresztül vihető, s az inaugurált alkotmányosság bizonynyal rövid időn megadandja az ottani keresztyén népeknek mindazt, a mi felvirágzásuk és jóllétük föltételeit képezi. Képviselő ur a törököknek minden — felületes touristák által előtérbe hozott — hibáit egészen a szőrszálhasogatásig bonczolta, a mikor egyetlen felemlitésre méltó érdemet sem talált; pedig higyje el a képviselő ur, hogy azon lerángatott töröknek igen sok szép erényei vannak. Az a becsületességre, cultnrképességre, műveltségre s politikai fejletségre nézve fölötte áll kelet minden 43*