Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-263

340 •2BS. országos ülés jtiuius 29. 1877. keresztyén népének. A török egyedül képes ott a Balkán félszigeten ez időszerűit az állam alko­tásra; azon keresztyén népek — melyek mellett ;i képviselő ur oly elszántan tört lándzsát — csak az anarchiát és rendetlenséget honosítanák meg, a mint arról Belgrádban is szerezhetett volna némi meggyőződést magának. Nekem igen feltűnt Kállay képviselő ur be­szédében az, hogy a midőn török ördögöt festett itt előttünk a falra: akkor egyetlen szóval sem reflectált a muszka uralom iszonyaira, melyek még az isten-imádást is a kancsuka ütemei szerint szabályozzák. Kállay képviselő ur szerint a török biroda­lom semmi biztosítékot nem nyújt az alkotmá­nyos életbe való átmeneteire. De hát kérdem, hogy Muszkaország kegyetlen zsarnokságában ta­lálhat-e biztosítékot arra, hogy ama keresztyén népek jobb elbánásban fognak részesülni? avagy megbízhatónak találja-e a czár, illetőleg Gorcsakov azon igéretét, hogy a muszka nem egyébért mint ama népek felszabadításáért fogott fegyvert, s hogy semminemű hódítási vágy nem vezeti actióját? Ne ámítsa magát a képviselő ur ily köny­nyenhivőséggel. A muszka történelem a szósze­gésnek, a népek rászedésének egész sorozatát mu­tatja fel; hiszen Finországban, Lengyelországban, a Erimben, Kaukasusban, Georgiában is mindig mint szabadító jelent meg; de mint hódító benn ma­radt. Itt is^-ugy fog történni, s" ha a szerencse — mitől óvjon az ég — kedvezne fegyvereinek s ha Európa gyáván elnézné idétlen fészkelődését, akkor bizonynyal a románra, szerbre, bulgárra, görögre csak egy közös sors: a muszka kényuralom alatti meggörnyedés vár; s a török alkotmány helyett fogják a kancsuka és Szibéria ólombányáinak iszonyait nyerni. lm, tisztelt képviselő ur, itt van az éremnek másik oldala, melyet diplomaticai fo­gással eltakart a ház előtt. És most a t. ház, kegyes engedelmével át­térek Polit képviselőtársam Kállay Béni beszéd­jének sok tekintetben visszhangját képező felszól­lalására. Én készségesen elismerem, hogy Polit képvi­selőtársamnak volt alkalma a Balkán félsziget né­peinek ethnografiai viszonyait tanulmányozni, és hogy mint görögből lett szerb ama viszonyokat két oldali világításban szemlélhette ; de épen kép­viselő urnák ezen átalakulása, mely szerint a muszka propaganda képes volt a nemes hetién vért szlávvá alakított szívbe átömleszteni: győz­heti meg a szabadság minden őszinte barátját az orosz hódítás és terjeszkedés veszélyességéről. A muszka ilyen hódításait leginkább az egy­vallásuság által foganatosítja. Az emberi kebel drága kincse a hit, eszköz az ő kezében, a mely­lyel Kelet-Európa keresztyénéit előbb szlávvá, utóbb rabszolgáivá igyekszik tenni. Legyen elég ennek bizonyításául hivatkoznom a volgamenti 10 mil­liónyi bolgárra, kik nyomtalanul eltűntek a föld színéről s bele fúltak a muszka kényuralom ten­gerébe, mig a Duna és balkántáji bolgárok édes anyanyelvüknek s nemzeti lételiiknek még emlé­két is elfeledve, a vallás szent köteléke által van • nak befogva a zsarnokság azon diadal kocsijába, a mely legelőbb őket fogná elgázolni. (Tetszés a baloldalon.) A. polgárosodás utain haladó szabadságnak nálamnál őszintébb barátja nem létezik, a népek szabadsági törekvéseit én mindenhol meleg ro­konszenv és érdeklődéssel kisérem; az ily irányban haladó szláv népek iránt is vonzalmat és testvéri szeretetet táplálok lelkemben; de ezekkel nem té­veszthetem össze azon szláv népecskéket, a melyek muszka zsoldban, muszka vezényszóra törnek a polgárosodás és szabadság vívmányainak megsem­misítésére, lépcsőül használtatván fel magukat a muszka nagyravágyás által. Megengedjen a képviselő ur, ha én az ily át­alakulást természet- és szabadságellenesnek te­kintem s közönyösen nem nézhetem, a midőn a római eredetre '* hivatkozó oláhokat; a finn-uráli fajból származó bolgárt, a szabad szerbet, és a kellenék dicső utódait a görögöket a muszkává létei vészes lejtőjére látom tereltetni; mert a musz­kává-létel egyértelmű a szabadság ellenségévé létellel; már pedig én a Balkán félsziget népei­nek magasztosabb hivatásában hiszek; én bennök nem észak barbarismusának vak eszközeit, ha­nem nyugot polgárosodásának közvetítőit kere­sem és vélem feltalálni. Polyt képviselő ur a keleti keresztyének sor­sát szánalmasnak, a törököt megbizhatlannak, ke­gyetlennek mondja; én ellenben azt mondom, hogy a török szelid erkölcsök nem hogy az ember, de még az állatok kínzását sem engedi meg; a bot büntetés már régóta el van ott törölve ; a mi a keresztyén népek sorsát illeti, az sok tekintetben kedvezőbb némely nyugati népekénél, ők kevés adót, véradót pedig semmit se fizettek, teljes val­lási és egyéni szabadságot élveznek, a jogegyen­lőség nagy elve decretálva van, szóval az alkot­mányosság talaja előkészítve, a democraticus sza­badság magva elvetve és dúsan kicsirázva; és ép ez indította a muszka zsarnokságot a gyors közbe lépésre, hogy a szabadság áldásos sarjait már csirájában elfojtsa; mert a muszka uralom nem­csak otthon zsarnok, hanem közelében se tűri meg a szabadságot, félve, nehogy saját alattvalóiban is feléledjen annak vágya. Ezért pusztitá ki a finn és lengyel szabadságot, ezért tiporta el a Kauká­zust és Georgiát, ezért tőrt reánk 1849-ben, s azért ront most keletre, hogy az ottani népeknek az alkotmányosság általi újjá születését meggá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom