Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-263

838 263 országos fllci s jnnius 29 1877. lünk elszigetelten, szövetségesek nélkül s mindenesetre megrogyott erővel vau. így fognánk egymással szemben állni a küzdelemben, melynek eredménye kétséges nem lehet. Italában t. ház, azok közé tartozom, kik jelen és jövő politikánkban Oroszországnak nem hajlandók sem diabolikus hatalmat és tehetségegeket, sem diabolikus jellemet tulajdonítani. Az orosz is csak ember, az orosz- állam is csak emberek állama ; és bármi kivételes legyen is, nincsen kivéve az állami fejlődés fő törvényei alól. Tudom jól, hogy a jelenlegi orosz állam és társadalom törekvései kiegyeztethetlenek a mi érdekeinkkel ; de nem^ látom azt, hogy az orosz állam valódi érdekei meg ne férnének a mieinkkel. Majdnem természetes tünemény, hogy egy tisztán sutokrat államnak összes expansiv ereje kifelé, oly utópikus czélokban keres magának érvényesülést, a melyek valódi érdekeivel esa<" távoli öszszefüggésben vannak. De épen nem lehetetlen t. ház, sőt a viszonyok ismerői valószínűnek állítják, hogy Oroszország esetleg — a legközelebbi időben átalakul alkotmányos állammá. Mint egykor a francziák Amerikából, ugy az oroszok a most már alkotmányos Törökországból a szabadság vágyát viszik haza magukkal, s végre az orosz czár is jónak látandja, népeire az alkotmány áldásait árasztani, a miben a török szultán már ugy is megelőzte. (Derültség.) Ki volna képes e valószínű eshetőség következményeit kiszámítani? nem lehetséges-e, hogy az uj politikai élet egészen más vágányba terelik az orosz állam mozdonyát? hogy a támadó uj órdeksurlódások foglalkoztatni fogják tetterejét, tért nyitnak ambitiójának ós tevékenységének? ós egy uj irány meggyőzi a nemzetet a felől, hogy már is elég sőt sok önmaga önmagának, s ez által egészen veszélytelenné teszi szomszédaira nézve, vagy legalább hosszú időre elveszi aggressiójának élét. Ezen akadémikus szempontból tett combinátiók bizonyára nem alkalmasak arra, hogy reájuk egy gyakorlati politikát alapítsunk: de tán nem is oly egészen üresek, hogy távoli politikánk látkörébe be ne vonhatnok. Én sem alapitok rá semmi következtetést. Tudom, hogy ha Oroszország jelenlegi tendencziáit meg nem változtatja, csakugyan be fog következni a végzetes harcz, melyet mindnyájan előre látunk. S ez esetre kell, hogy a nemzet tisztában legyen e harcz jellemével ós horderejóvel; legyünk tisztában azzal, hogy e harezot nem fogja néhány csata eldönteni, hogy e harcz súlyát és áldozatait nem csak mi, de az utánunk következő nemzedék is viselni fogják. Keményünk azonban e harcz végleges befejezésére és diadalmára csak ugy lehet, ha a katonai készültséget, melylyel birunk, képesek leszünk, politikai készültséggel kiegésziteni, ha a harezot képesek leszünk az osztrák-magyar és orosz érdekek küzdelme helyett, a mi most volna, az európai és orosz érdekek küzdelmévé tenni. Ha valahol, itt tartom egy nagy angol államférfiunak, ha jól tudom, Oanningnek egy nyilatkozatát a kikerülhetlen háborúkról alkalmazni: „Ha a háború előbb-utóbb bekövetkezik, én azt kívánom, hogy utóbb következzék be." Tudom t. ház, hogy eddigi felszólalásomban a keleti kérdés megoldását még csak meg sem kisértettem. Éber t. képviselő ur tegnap felállított kategóriái szerint azok közé tartozom, a ki csak néhány hónapot töltvén Törökországban, a keleti kérdés megoldása felől már kételkedni jogosítva vannak, s így kételkedhetnek a megoldás azon elméletileg legkönnyebb, gyakorlatilag legnehezebb módjának lehetőségén is, mely a status quo egyszerű fenntartásában áll; de már elvesztették naivitásukat arra, hogy e kérdés megoldására programmot adjanak Én azt hiszem t. képviselőház, hogy a keleti kérdést nemcsak e vita, hanem e háború sem fogja megoldani. Az orosz hatalom nem fogja a törököt Európából egyszerűen kiseperni, nem fog helyébe tabula rasat csinálni, melyre aztán a diplomatia uj figurákat rajzolhasson. Az eredmény nem igen lehet egyéb egy többó-kevésbbé megváltozott status quonál, mely a keleti kérdés egy uj stádiumát fogja jelölni. A kérdés végleges megoldásától a következő nemzedék sem fog elkésni. Nem szóltam t. képviselőház a török szinpatiáinkról sem, melyekben ugy gondolom a t. ház nagy többségével teljesen értek. Az ügyre nézve sokkal hasznosabbnak tartom, ha azon nézeteinkről beszélünk, melyek netán különböznek, mintsem azon érzelmeinktől, melyekre nézve megegyezünk. Nem szóltam t. ház, a török állam életképességéről sem. Ha nem is hálátlan, de reám nézve kissé fájdalmas tárgy volna beszélnem azon illusiókról, melyeket Törökországba magam is vittem, s ott hagytam, s melyeket hazámíiainál teljes virágzásban feltaláltam De nem beszéltem ez életképességről azért, mert annak kisebb vagy nagyobb fokában épen nem találnék okot az általam körvonalozott érdekpolitika megváltoztatására. Néhány nagy és általánosan ismert tény az, mi e politika irányát megállapítja. Tény az t. képviselőház, hogy Törökország, ha egy külállam elleni támadó háborúra feltótlenül képtelen volna is: elég erős arra, hogy saját területének nehézségeivel szövetkezve az orosz támadás elé nagy akadályokat gördítsen. S ez biztosit bennünket az ellen, hogy egyszerre érdekeink érvényesítését lehetetlenné tevő fait accomplikkel találkozzunk. Egy másik tény, t. ház az, hogy Törökország keresztény alattvalóit sem kielégíteni, sem megsemmisíteni nem tudja, és a mig egy részről