Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-263

268 országos Ülés június 29. 187". S37 érdekükben — s a döntő pillanatban aztán saját integritásukat sem voltak képesek megvédeni. Ez okokból, t. ház, azon nézetben vagyok, hogy helyzetünkben— a mint már beszédem elején említeni bátorkodtam, — a legezelszerübb dolog érdekeink körét némileg szűkebbre vonni, oly térre, melyen tán szövetségesekre és mindenesetre kevesebb ellenségre számithatunk. S itt, t. ház, engedje meg, hogy én, ki egész, s talán túlságos nyíltsággal nyilatkoztam igényeink minden tulfeszitése ellen ; hasonló nyíltsággal mondjam meg nézetemet azon valódi életérdekünk felől, melyért Magyarország és a monarchia egész súlyát, és ha kell kardját is a mérlegbe vetendőnek tartom. Eletérdekünk, t. ház, hogy az orosz hatalom a Balkán félszigeten lábát meg ne vethesse, sem ugy, mint közvetlen hódító, sem mint egy uj állam-alakulás protectora A párisi szerződés többször tétetett szó tárgyává e házban; kívánták. hogy a monarchia kormánya a jogból, mely mint a szerződés egyik aláíróját megilleti, magára nézve kötelességet alkotva, megtegye azt, a mit a -szerződés többi aláírói közül egyik sem akart megtenni, és síkra szálljon Eomania ez idő szerinti occupaciója, vagy a Duna eljárása miatt. En, t. ház, a párisi szerződésnek reánk nézve leglényegesebb pontját azon intézkedésben találom fel, mely kizárta Oroszországot mind az egyesült fejedelemségek, mind a törökországi keresztények felett követelt protektorátusból. A párisi szerződés ezen intézkedésének fentartása, vagy tán helyesebben megvalósítása az, a mi feladhatlan érdekünket képezi. Fölösleges tán ezt a t. házban bizonyítani. A mivé a balkán félszigeti népek maguktól soha nem lennének, panszlavokká őket csak orosz hódítás teheti. S ezért, a mint nem akadályozhatták azt, hogy az orosz felszabadító útjára induljon; ugy viszont őrködnünk kell a felett, hogy sem lépései, sem sikerei a kitűzött határokon tul ne menjenek, s az orosz hatalom, nagy befolyás megállapítására ne vezessenek. Az orosznak, a hogy átment, ugy vissza is kell vonulnia a Dunán, a hogy bement, ki is kell menni Komániából. A Duna feladata, hogy kereskedelmünk szabad csatornája, Románia saját érdekében is az északi és déli szlávság elszigetelő közege maradjon. Orosz kézben, orosz védnökség alatt egyiket sem hagyhatjuk. Ha lehetetlen t. ház, az orosz befolyást a félszigettel teljesen kizárni, a mire a krimi háború sikerei, s a párisi szerződés sem voltak képesek: legalább gondoskodnunk kell arról, hogy első sorban a mi parallel befolyásunk, és másod sorban a többi Európa befolyása is megóvassék. Ep ezért t. ház, nem szabad engednünk azt sem, hogy a háború ne tani eredményei tisztán orosz adomány gyanánt hulljanak a keresztény népek ölébe. Ha Oroszország Európa megbízás nélküli végrehajtójának áll be, s ugyKÉPV. H NAPLÓ 1875-78. XI. KÖTET. szólván Európa nevében háborút indít; Európa méltán fogja megkövetelni a jogot, hogy a béke feltételeibe beleszóljon. És azt hiszem t. ház, hogy ez eredmény kivívására- elég erős is monarchiánk. Mentül mélyebben hatoí az orosz a Balkán félszigetre: annál gyengébb lesz ellenünk, s annál közelebb jut egy hatalmas ellenségéhez, s nekünk esetleges szövetségünkhöz, Angliához. Konstantinápolyt és a tengerszorosokat Anglia érdeke védi, ós kell is, hogy védje első sorban. De ez angol érdek találkozik a mienkkel nemcsak Konstantinápolyban, hanem az egész Balkán féiszigeten, mert egy protectoratus a félszigeten alig volna egyéb, mint a közbeeső állomás Konstantinapolyba; és viszont a félszigeten uralkodni, azt szervezni, s átalakítani nem Szt.-Pétervárról, hanem Konstantinápolyból lehet, két hatalmas érdek fogja tehát az oroszt a Dunán visszavinni; hozzájárul még egy harmadik nagy érdek, a félsziget népeinek érdeke, a melynek szüksége volt az orosz szabaditóra, de nem lesz szüksége az orosz elnyomóra. De t. ház a mi a béke feltételeit illeti, van még egy másik ép oly feladhatlan érdekünk, s ez az, hogy határainkon semmi oly uj szláv állam ne keletkezzék, mely a mi bel viszonyainkra is vissza hatással volna. Nem tartózkodom kimondani t. ház, hogy én ily veszedelmet csak oly alakulásban látnók, melynek magvát esetleg Szerbia képezhetné az által, hogy kezét Boszniára ós Herczegovinára kiterjesztené: inert különben, ha déli határainkon fenyeget valami bennünket, bajunk inkább az, hogy a mi horvátaink gyakorolnak attractiót a török horvátországi népekre, mintsem hogy. ők kívánnának maguknak oda utat törni. Nem tartózkodom kimondani azon reményemet, hogy az ilyetén szerb nagy hatalmi aspirátiókat lesz éleslátásakülügyi kormányunknak felismerni, és lesz hatalma monarchiánknak elfojtani. íme t. ház, ezekben látom én a jelen krisissel szemben feladhatlan ós elengedhetlen érdekeinket helyesen és egyszersmind kivihetőleg is formulázva- Nem tartom lehetetlennek t, ház, hogy ez érdekeinket a béke eszközeivel is megóvhatjuk ; s ha ez sikerül, akkor a külügyi kormányunk élén álló férfiútól még ellenfelei sem fogják megtagadhatni a „bene meritus de patria" melléknevét. Oroszország eleget tehetett nemzeti és katonai becsületének, melyet igazán, vagy hamisan engagirozottnak proklamált; azontúl már nagyon fontos érdekei fogják követelni, hogy kitűzött feptdatát teljesítve, teljesítse egyszersmind Európának adott szavát is. De ha ezt nem tenné ; nem lesz semmi okunk visszarettenni a legvégsőtől. Mi előnyös stratégiai helyzetben, érintetlen hadsereggel, erőteljes szövetségesekkel, belső ellenségek nélkül; cllénfe43