Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-262

322 262. országos ülés június 28. 1877. lálni; hanem e nehézség ép ugy meg van a répa ellenőrzésénél is. Én tehát nem látom át, miután a józan ész szerint azon ozikk fizet fogyasztási adót, mely fo­gyasztatik: miért nem fizettetik a fogyasztási adó a ezukor után, hanem a répa után. Ha a ezukor után fizettetnék: megszűnnék mindazon anomália, melyekről szó van, megszűnnék a magyar gyá­rosnak az osztrák ellenében való tulterheítetése és egyáltalában mindaz, a mi képtelenséggé teszi ez adót. A minister ur azt mondja, hogy a szakértők neki irtak — s ezzel nagy nyomatékot gyakorol törvényjavaslata mellett. — s kérték, hogy fo­gadtassa azt el és azt mondja, azok talán jobban tudják felfogni érdekeiket, mint mi. Ezt megenge­dem és én szakértővel az ő érdekei felett vitat­kozni nem fogok; hanem előttem mint törvényhozó előtt nem a szakértőnek érdeke van a latban, ha­nem az államé s az államérdeke tekintetéből azt mondom, hogy nekem oly adó nem kell, melylye] akár 3 milliót, akár két milliót veszítünk, szóval nem kell oly rnegadóztatási systema, mely mellett nem kap az állam semmi jövedelmet, hanem még ráfizet. Ha arról van szó, hogy ezen anomália meg­szüntettessék. végre is a legegyszerűbb, a mi hasznunkra volna: az, hogy szüntessük meg az egész czukoradot és a restitutiót, akkor nyerünk évenként 3 millió forintot, nem 300.000 frtot, mint a minister ur mondja, akkor a külföld nem fog felháborodni, hogy premiumot adunk, mert nem veszünk tőle adót, és nem adunk restitutiót; az pedig, hogy adóval nem terheljük, a belföldön fogyasztott ezukrot ez mindegy a külföldnek, mert a külföldre vitt ezukrot most sem adóztatjuk meg, azt most is visszakapják a restitutió által. Én is azt mondom, hogy Magyarországnak nin­csenek elég jövedelmei, nem elég gazdag arra, hogy ezen czukoradot nélkülözze és minthogy a ezukor, ha nem is egészen luxusezikk, de ké­nyelmi czikk, tehát lehet adó alá venni, mert az igenis helyes adóztatási alap. Fizessen adót igenis, de ugy, hogy az állampénztárnak jövedelmet hajt­son : de nem ugy, hogy ez által az ország pénz­tára évenként 3—4 millióval károsodjék, mert ez már absurdum. Hogy pedig azon gyökeresen segíteni nem lehet, azt kimutatta maga a t. pónzügyminister ur, mert e törvényjavaslat nem is ezélozza azt, hogy gyökeresen segítsen; mert az, hogy 300.000 írttal akarja emelni a ezukoradó-jövedelmet, mig a restitutiókat nem csökkenti, legfelebb csak ezen 300.000 forinttal; de 3 millióból 300.000 frt csökkenés csak 10°| 0 , tehát a 90°| 0 anomália, ezen képtelenség mégis megmaradt rajtunk. Én tehát azt tartom, hogy ha csak ideiglene­sen is, addig t. i. a mig egy mód feltaláltatik arra nézve, hogy a magyar állampénztár ne ká­rosittassék, szüntettessék be a ezukoradónak sze­dése Ez volna az én meggyőződésem is, mert azt a legczélszerübbnek, a leggyakorlatiabbnak és a legkönnyebben behozhatónak tekintem; és mert ezen törvényjavaslat azt nem fogja eredmé­nyezni : én azért ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogódom. (Helyeslés bal/elől.) Tarnóczy Gusztáv: T. ház! (Málll El­állt) Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon rövid lehetek. (Helyeslés.) Nem is szó­laltain volna fel, ha az előttem szólott t. képviselő ur nem vetette volna az ezen párton ülőknek szemére, hogy ezen törvényjavaslatot csak azért akarjuk megszavazni, mert abból cabinetkórdés csináltatott. En nem csak azért szavazom meg ezen törvényjavaslatot; de megszavazom azért, mert azt szükségesnek tartom. Szükségesnek tar­tom pedig azért, mert ha az nem is szünteti meg a restitutió anomáliáját, a mint a t. képviselő ur magát kifejezte: mégis megszünteti legalább azon anomáliát, hogy nekünk 3 millió frt veszteségünk legyen, mert a 3 millió veszteség helyett ezután csak 2.700,000 frt veszteség lesz. (Derültség.) Ezen eredményre különben ő csak az ő számítása alapján jutott; de ha más eredmény nem is lenne, én ezt is eredménynek tartanám és azért a tör­vényjavaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a középen.) Paczolay János: T, ház! (Halljuk] Hall­juk!) E szakbani avatatlanságomat jól ismerem, de hogy mindamellett felszólalok, azt méltóztassék azon körülménynek tulajdonítani, miszerint én leg­szigorúbb kötelességemnek tartom azt, hogy vala­hányszor oly intézkedések szándékoltatnak beho­zatni, melyek az ország károsítását fokozzák, mon­dom, szigorú kötelességemnek tartom felszólalni. Ezen felszólalásom, talán el is maradhatott volna, ha lett volna alkalmam tapasztalni, és azon sze­rencsében részesültem volna, hogy a kormány azon ígéreteit, melyeknél fogva nekünk jobb anyagi létet, nagyobb fejlődést biztosított, bár csak a legkisebb mérvben képes lett volna teljesíteni; de miután ezen Ígéretek elenyésztek és napról-napra csak azon reménységben élünk, ámbár nem örven­detes reménységben, hogy ezen terhek még job­ban fognak szaporodni: akkor kétszeres köteles­ségnek fogom tartani egy oly intézkedés ellen felszólalni, mely ebbeli kötelességem teljesítését még inkább megköveteli. Soha még parlamentben elő nem fordult tán az, hogy egy minister annyira fölhasználta volna az ország azon szerencsétlen állapotát, hogy ő egy más állammai közösségben élvén, productu­mát kimutatni nem képes, mint az előbb szólott minister ur; mert valóban, ha vakon jöttem volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom