Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-262
262 országos ülés június 28. 1877. 323 be a parlamentbe és nem tudtam volna, hogy hol vagyok, ha csak hallás után kellett volna megítélnem : azt kellett volna hinnem, hogy egy közös reichsrathban ülök, melyben az osztrák állam érdekei megtámadtatván, védelmeztettek. Tudom, ismerem én azon nehézségeket, melyek a kormány előtt állanak; de ha azon állapotokat tekintjük, melyeket ezen törvényjavaslat elő akar idézni: akkor azt kell mondanunk, hogy jobb volna, ha egyszerűen kijelentené a minister nr, hogy ennek meg kell történni, szükséges, hogy megszavaztassák, mert e nélkül meg nem élünk. Tudom t. ház, hogy azon abnormis restitutionalis állapot tovább fenn nem állhat; de ennek, ha a mi productiónk mennyiségét tekintjük, nem mi vagyunk okai, hanem okai azok, kik azon czukormennyiséget gyártják, melynek következtében a restitutió annyira megy, hogy még a fogyasztás mennyiségét is túlhaladja. A t. minister ur maga is beismerte, hogy nem producálunk annyit, mint a' mennyit fogyasztunk ; ha tehát nem producálunk annyit: kérdést nem szenved, hogy ezen abnormis állapotoknak nem a mi czukorgyáraink, hanem azok okai, kik velünk közös vámterületen állanak s nem átallják a velünk közös vámterületen álló polgártársaikat annyira megkárosítani, mint valósággal megkárosítják. És e tekintetben nem adhatok hitelt a pénzügyminister ur előterjesztésének, midőn azt mondja, hogy már magok a gyárosok restellik ezen abnormis állapotot; mert ha restellenék, hiszen miután nekik szabadságukban áll bevallani, hogy mennyi répát használnak föl czukorgyártásra és ennek követkoztében mennyi adót kell fizetniök: az őszinte bevallást okvetlen megtennék; de nem restellik, sőt inkább örvendenek az ily állapoton, melyek folytán oly könnyen kijátszhatják az állam iránti kötelességüket. Es kérdem: vajon ezen abnormis állapotok jövőben be fognak-e szüntette tni? Én hajlandó vagyok azt hinni, a mint előttem szólott Simonyi képviselőtársam mondott, hogy a gyárosok kellő ellenőrzés alatt nem állanak, sőt nekik szántszándékkal nyujtatik alkalom és mód, miután a restitutióban nem egyedül az osztrákok vesznek részt, hanem 1 ,' s-ad részben a' restitutió visszatérítésére mi is kötelezve vagyunk, hogy ezen restitutióban nagyobb mérvben részesüljenek, mint a mennyi őket törvény szerint megilleti. Igaz, hogy az osztrák kormányra fiskális szempontból háramlik kár, de tekintetbe véve azokat, miket a minister ur előadott, hogy mennyi haszon háramlik azon vidékekre gazdasági tekintetben, a melyeken ezen czukorgyárak fennállanak: azon kár, melyet az állam fiskális szempontból veszített, nemzetgazdasági szempontból 3—4-szeresen vissza lesz térítve. Ha ez áll: akkor ezáltal sok tekintetben képesebbé lettek azon vidék polgárai és lakói nagyobb költségek viselésére ugy, hogyha szigorúan vennők : kitűnnék, hogy tulajdonkópen nincs is kár. Én tehát azon nézeíben vagyok, hogy miután a restitutióban van az abnormitás, és abban, hogy az adó alól ki lehet bújni, sőt hogy a gyárosok sokkal többét restituáltatnak, mint a mennyi adót fizetnek: a restitutiót kell megszorítani, illetőleg azt kell kivinni, hogy ne lehessen sokkal több ezukrot gyártani, mint a mennyi után adó fizettetik. Mi lesz tehát ezen orvoslásnak következménye? Az. hogy a becsületes és a haza iránti kötelezettségét hűn teljesítő gyáros az adóemeléssel még inkább sujtatik, és ha ez terhére esik, ugy segítsen magán, mint azok, akik adózási kötelességüknek eleget nem tesznek. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy a törvény csak ideiglenes, es csak egy évre terjed ki. Én azonban, a mint a minister ur szavából értettem, azt állítom, hogy az ezután hozandó törvény is, ha a kiegyezés létre jön, miután két évre terjed ki: szintén ideiglenes lesz. Miért ne hozhatnánk tehát most oly törvényt, a mely ami és az osztrákok érdekére nézve is igazságos. Méltóztassék a pénzügyminister urnák megengedni, hogy én a törvényt olyannak tekintem, mint előpénzt az osztrákoknak arra nézve, hogy a ránk nézve annyira hátrányos kiegyezési törvények elfogadtassanak. Ha az osztrákok ki akarnak velünk egyezni: nincs okuk megakadályozni a kiegyezési törvények létrehozatalát ós nem tudom, miért nem egyeztek bele, hogy azok együttesen a nyáron tái'gyaltassanak. Ha mi ezen törvényjavaslatot megszavazzuk : kétséget sem szenved, hogy azon helyzetben leszünk, hogy jövőre sem lehet reményünk, hogy ezen 2—3 évig tartó hátrányos állapot után helyzetünk javuljon. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, mint egy ügyes prókátor, hogy a törvénynek alaposságát nemzetgazdasági szempontból igazolni azért nem tartozik: mert ez nem idevaló, és mert igazolni fogja akkor, midőn ezen törvény véglegesen fog megállapittatni. Én, t. ház, nem tartom Magyarország hivatásának egy napon tul is fentartani oly törvényt, a melynek intézkedései Magyarországra nézve az igazságon, de még a méltányosságon tul is káros hatásnak. Ha szükségesnek látja a t, minister ur, hogy a ezukoradóra nézve egy igazságos és móltányos törvény alkottassák, és abnormitása a restitutiónak megszűnjék: annak nem az a módja, hogy azt még egy évig meghosszabbitsuk és még károsabb következrnénynyel még egy évig életbeléptessük,' hanem az a teendő, hogy mondjuk meg. Ausztriának, hogy 1877. december utolsó napján lejár a törvény, addig alkalmaztassák a most 41*
