Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-262

262 országos ülés jnnius 28. 1877. 321 segítség. Mi az, a mit a minister ur ajánl ? Ő azt ajánlja, hogy ezentúl a jövedelem szaporittassék körülbelül 300,000 frttal, a restitutió pedig ma­radván körülbelül az, a mi eddig volt, •— feltéve, hogy a termelés csökkeni nem fog, ^— a restitu­tióra ezzel a 300,000 frttal kevesebbet kell kiad­nunk, tehát csak 2.700,000 frtot fogunk annak fe­jében fizetni. Ez azonban az anomáliát nem szünteti meg. Én is azt mondom, hogy ezen állapot föl nem tartható és fogyasztási adónak más értelme a világon nem is lehet, mint az, hogy az állam abból jövedelmet húzzon. De a jövedelem legyen valóságos tiszta jövedelem. Ha az állam nem huz jövedelmet az adóból: akkor miért adóztatjuk meg a ozukrot vagy bármely más fogyasztási czikket? hacsak nem büntetéséül azoknak, kik czukrot használnak, kik nem iszszák keserűen azt a ká­vét, a mit a minister ur felszámolt, hogy mennyi hozatik be. És pedig ez történik a nélkül, hogy a büntetésből valakinek haszna volna. Azaz, kétség­telen, hogy valakinek van belőle haszna ; de az a valaki sem nem magyar ember, sem nem Ma­gyarország. Nem tudom, lehetnek közgazdasági, lehetnek pénzügyi, politikai tekintetek; de én a politikában oly tekinteteket nem isinerek, melyek engem arra bírnának, hogy Magyarország más országok lako­sainak érdekében hozzon áldozatot. — S ha már áldozatok hozataláról van szó: hát mondja meg a minister ur ; indokolja : miért hozzunk mi áldo­zatot Ausztria számára ? hiszen, ha szükséges, utoljára mi is belátjuk, készen vagyunk áldozatot hozni, ha másként nem lehet; hanem ne méltóz­tassék ez országgyűlést, ugy oda állítani, mint egy oly testületet, a kire rá lehet tukmálni akár­mit : mert elhiszi, akár igaz az, a mit előadnak, akár nem. Itt gyökeres orvoslásról szó sincs, itt nem arról van szó, hogy a czukoradó valamit jövedel­mezzen, hanem csak arról, hogy a czukoradó fel­emeltetvén , a vesztesség a ,melyet szenvedünk valamicskével, de csak is valamicskével keve­sebb legyen, mint előbb volt. És az eredmény reánk nézve milyen? igen természetesen, hogyha a ezukorgyárak adója, a mely fontos kérdés, mert ezen fogyasztási adó igen nagy, 40—60 n | 0-al fel­emeltetik, bizony fel fog emeltetni a czukor ára is, különben a mi czukorgyárosaink nem lesznek ké­pesek azt kiállani. Igen ám, de miután Ausztriá­ban ugyanazon emelés nem oly nagy fokban történik, mert ott az áztatási gyárak igen nagy többségben vannak a sajtolási gyárak fölött, te­hát az osztrák iparos már képes lesz ugyanazon áron termelni, mint eddig és olcsóbban kínálni az ő áruját, mint a magyar iparos; és akkor kér­dem : hogy vajon áll-e a minister urnák azon KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XI. KÖTET. állítása, hogy mi nem az osztrák iparos előnyére és a magyar iparos hátrányára alkotunk törvé­nyeket, hanem mind az egyik, mind a másik javára? Azt mondja a minister ur, hogy nem az adó öli meg a czukoripart, mert hisz nem fizet; de a minister ur nem mutatta ki azt, hogy mennyi esik ezen nem fizetésből Magyarországra és meny­nyi Ausztriára. Mert hát olyannyira közös­ügyesek vagyunk, hogy nem vagyunk képesek kimutatni, hogy Magyarország terményei micso­dák és micsodák Ausztriáé. Ha a minister ur ki­mutatná azt, hogy a magyar czukoripar mennyi adót fizet, vagy tulajdonkép mennyit nyer a res­titutióból : akkor igenis képesek lennénk megha­tározni azt, vajon Magyarországban fizettetett-e czukoradó vagy nem ? mert eddigelé nem vagyunk képesek. Hanem azt mondja a magyar minister ur, hogy megölik a czukorgyártást Magyarországban a climaticus viszonyok, mert azok nem kedvezők. Én megengedem, hogy talán nem oly kedvezők mint Csehországban ; de hogy egyátalában nem lennének kedvezők, azt nem fogadhatom el. Mert én azt találom, hogy valahányszor a pénzügyi viszonyok csak kissé kedvezők voltak: mindig akadtak pénzemberek, kik czukorgyárakat alapí­tottak Magyarországon. Már pedig azt azok nem tették volna, ha nem találták volna az égalji vi­szonyokat olyanoknak, melyek szerint a czukor­gyártást igenis lehet folytatni; sőt mutatja az is, hogy daczára minden hátránynak, pénzügyi ne­hézségnek, ezen 17 czukorgyár fenntartja magát Magyarországon. Tehát nem az égalji viszonyok egyedül az oka. Ha pedig az égalji viszonyok rosz­szabbak nálunk, mint Ausztriában : az egy okkal több arra, hogy a mi adónk ne legyen egyforma az osztrákkal, hanem legyen az égalji viszonyok­hoz arányosítva, csekélyebb annyival, a mennyi hátrányban részesülnek a mi gyáraink. Azt mondja a minister ur, hogy a répa jó­ságának arányát pontosan meghatározni igen ne­héz dolog volna s minden megyében külön meg­adóztatási kulcsot kellene követni, mert a répa jósága megyénként változik. Megengedem; de áta­lában el van isinerve mindenki által, hogy Ma­gyarországban a répa 15 egész 20°j 0 kevesebb czukortartalommal bír, mint Ausztriában. Ha ez igy van: mi ennek legegyszerűbb segítsége? az, hogy nem a répát keli megadóztatni, — hisz nem répaadónak hívják — mert a bortermelőnél sem a sajtót adóztatjuk meg, hanem azt mondjuk: ennyi bort termeltél, ennyi adót fizetsz, itt is igy kellene tenni. Hogy az ellenőrzés nehézségekkel van összekötve, azt elhiszem ; de az minden ellen­őrzésnél igy van, s a kormány oly ellenőrzést, hogy soha meg ne csalják : soha sem fog kita­41

Next

/
Oldalképek
Tartalom