Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-261

2<3I. országos üle* június 27. 1877. 289 ' nem lehetséges; de nem is kívánatos. Nem lehet- j séges és nem kívánatos azért, mert minden kör- [ vonalozás határozott feltételezésen nyugszik, s a j tények változatossága e feltételezés alapját meg- j ingatja, s az összes következtetéseket demenürozza. Ugyan ez áll azon állami képződésekről is, melyeknek a kelet kisebb-nagyobb mérvben kétségkívül színhelye lett. Defmiálhatlanok, és nem is kívánatos, hogy deíináltassék előre, mennyiben veszélyesek és mennyiben nem. Mert itt sem a név, a külalak az, a mely reánk nézve megnyugtatást, vagy veszélyt foglal magában, hanem az irányzatok, a hatalmi törekvések és azok tényleges elosztása, I a mi ott bennünket érdekel a hatalmi egyensúly. I És valamint tökéletesen képzelhető, hogy számos egymástól mesterségesen elszakított és unitárius erős tendentiával bíró kis állam reánk igen veszedelmes lehet; képzelhetjük azt, hogy nagy, de szótterjengő elemeket magukban foglaló laza alakulatok reánk vonatkozólag semmi veszéiylyel nem lesznek. Egyszersmind állhat ennek ellenkezője is, s bizonyos nagy képződmények versengést, vonzerőt gyakorolnak a mi határainkon tul. — A mi érdekünkben áll, az a hatalmi tényezők jelenlegi egyensúlyának fentartása és azért igen szerencsésnek találtam a ministerelnök ur részéről választott azon kifejezést, miszerint a kormány részéről semmi intentió sem áll fenn arra nézve, hogy a jelenlegi bírtok és hatalmi viszonyok megváltozzanak. Ezen hatalmi és birtokviszonyok alatt nem a látszólagosukat, hanem a valódiakat kell értenünk. azokat, a melyek tényleg működnek, a melyek tényleg szerepelnek. Mert, hogy e keltő közt nagy különbség van, arra nézve kétség nem lehet. Méltóztassanak Szerbia, de méltóztassanak Bolgárország példájára nézni, és összehasonlítani ott az 50 év előtti és a jelenlegi tényezőket. Tagadhatatlan, hogy most azon admüiistratió, a mely 50 év előtt talán tűrhetőnek, kedvezőnek tűnhetett volna fel, akkor; ma, midőn a nép miveltsége magasabb fokon áll ; ma midőn nép tudomással kezd bírni más népek fejlődöttebb állapotáról, de mindenesetre ina, mikor a vagyon bizonyos mennyisége, összegyűlt: egyátalában nem tűrhet meg oly állapotokat, mint a milyenek az előbbi stádiumban tökéletesen kielégítők lehettek, j Tagadhatatlan az, hogy azon administrationá- ! lis állapotokat, a melyek 50 év előtt fennállottak és a ; török birodalom provineziában máig is változatlanul fennállanak: a megváltozott hatalmi viszonyok, az intelligentia ós nagyon megváltozott tényezőihez j képest kell átalakítani. A conservativ politika azt kívánhatja, hogy alkalmazkodjanak a szükségessé vált átváltoztatáshoz. Nem conservativ politika az, a melyet Apponyi Albert gr. ur tegnap követelt, a mely nem a jelenlegi állapotoknak '' KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. II. KÖTET. megfelelő átalakítását és alkalmazását, hanem azon repressiót követeli a külügyekben, a mely a belügyekben számos államban alkalmazva mindig kitörésre, forradalomra, de nem a viszonyok fejlesztésére vezetett; s azt hiszem, Apponyi gróf ur ajánlata kissé visszaijesztő hatást gyakorolhatott legalább azokra, a kik szabadelvűeknek szeretik és akarják magukat vallani a túloldalon, midőn a külügyi conservativismus oly szoros összeköttetésbe helyezte azon belügyi irányzatokkal, a melyekkel a túloldalon ülő képviselő urak bizonyára nem akarnak rokonszenvezni. Es itt valóban nem értem azon ellenvetéseket, a melyeket tegnap és ma még fokozottabb mértékben hallottam Kállay igen tisztelt képviselő ur beszéde ellen, ügy lett feltüntetve e házban e mozzanat, mintha ki azt kimutatja, hogy Oroszországban megvannak a gyengeségnek csirái is, hogy Oroszország nem fólemletes: orosz szövetség mellett szólt volna; pedig egyáltalán orosz sympathiáról, az orosz politika előmozdításáról e házban szó nem lehet. De szó volt egyszerűen oly sympathiáknak a higgadt belátás által való visszaíbjtásáról, a melyek nem alkalmasak, hogy azokon elindulva tényleges védelmet találjunk épen azon iránylat ellen, mely ellen való küzdés, gondolom, a ház minden oldalán és minden tagjával kivétel nélkül közös, de a mely irány félelmeségét az egyik magasabbra, a másik pedig higgadtabban, nyugodtabban talán alacsonyabbra becsüli. Midőn igy tagadhattam hogy a külföld irányában illetőleg a déli ós keleti viszonyok irányában való állásunk mindenekfelett azt követeli, hogy a jogosulatlan ambitióknak ne engedjünk tért, ne engedjünk tért oly kísérletnek, minő tavaly Szerbia által merényeltetett, hogy akkor a jogosult hatalmi befolyásnak nyissunk utat, a mely jogosult hatalmi befolyás sohasem fog meggyökeresedhetni, sohasem fog elterjedhetni, ha annak jogosultságáról ós lehetőségéről meggyőződés nincs azokban, a kik azt gyakorolni leginkább hivatva vannak. De ezen politika, azon politika is, hogy Oroszországgal szemben a nyugott és félelem nélküli várakozás szerepót viselhessük: feltételezi azt, hogy érlelődni hagyjuk a viszonyokat. A kormány eddigi eljárásában részemről azt tartom helyes tapintatnak, épen ezt tartom jövőre megnyugtatónak, hogy a kormány bírt ezen bátorsággal, hogy a viszonyok ezen érlelődését szemlélte. Es hogy ezen politika helyes, annak legjobb bizonyítékát épen a szomszéd Komániában látom. Kétségtelen, hogyha azon politika, követtetik, a mely o házban is ismételve viszhangra talált, egy és más oldalról Románia jelenlegi orosz megszállása ós ellenében talán intézkedés foganatosíttatott volna, mint a minő megtörtónt e monarchia részéről a krimi háborn alatt: mi lett volna annak eredménye? Kétségtelenül ellenszenvek, 37