Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-261

288 261. országos íilos jiuiius 27. JS77. tudom, hogy az előttem szólt képviselő ur szereti I magát a bukó és reménytelen ügyek rokonszen- | ves és nagy érdeket keltő lovagjának szere­pében bemutatni. Megengedem tehát neki ezen kedvtelést; mert egyébnek nem is tekinthetem azt, hogy ha valaki azon politikát, melyet Metternich és tfentz egész Európával szemben 30 éven át hiába folytatott : most egész Európái-ól szűkebb körre vonulva, a Visztulától a görög arehipelagus legdélibb szigetéig kívánja érvényesíteni ós annak életbeléptetését részünkre, mint valami hasznost és kellemest ajánlja. Engedje meg tehát a t. ház, hogy az előttem szólt képviselő ur által elmondottaktól eltekinthes­sek ós azon különbséget a felfogásban igyekezzem megvilágítani, azon alapkülönbséget, mely örven­detes, hogy nem az actióra vonatkozik, melyet a ház kíván; mert bárminő nagy legyen is a néze­tek közti eltérés : constatálható ezen disoussió folytán az, hogy teljes egyetértés van, hogy ugy mondjam, az ösztönökben azon eljárás iránt, mely j a képviselőház részéről jelenleg követendő. A kü­lönbség inkább azon jelentőség méltatását illeti, i melylyel a török birodalom integritásának sértet- j len fentartása nem vágyaink eszményeit, hanem létérdekeinek valódiságát illeti. A különbség nem is a múlt iránti felfogást | illeti; az iránt eltérés nincs, hogy addig, inig a törökbirodalom épsége természetszerűleg önma- j gátol feuállhat : ez leginkább megfelel érdekeink- i nek; de a kórdós az, hogy annak mesterséges fentartása általában lehető-e, és ha lehető, megéri-e azon áldozatokat, a melyekbe okvetlenül kerülni \ fogna? Itt arról, hogyfentartható-e valamely álla- j pot, vagy nem"? bárkinek is határozott véleményt ! mozdani, igen nehéz és én annyival inkább tar­tózkodnám ettől, a mennyivelkevésbbé érzem ma­gamat competensnek a viszonyok minden rész- ] letes és ott helyben szerzett tanulmányozása nél­kül Ítéletet mondani: de impressiom az, hogy Kállay t. képviselőtársam irányzata mindenesetre inkább megfelel a valóságnak, inkább megfelel azon adatoknak, a melyekre építenünk kell poli­tikai mágunktartását. (Mozgat halfdili.) Láttuk ugyan az utolsó 10 év óta a történetnek számos meglepő fordulatait: de valljuk meg, oly ugrását, oly rögtöni szökését a természetnek, mint a minő előállana ott, hol százados hagyományokkal sza­kítva a belső élet teljes átalakulásával kellene uj külkövetelményeknek megfelelni: olyanok példáját nem láttuk. Jókai Mór (közbeszól:) Hát 1848'/ Pulszky Ágost: Ha igaz az, a mit a tör- ; ténelem tanúsít; ha igaz az, hogy azok, kik hir- j telén átmenetet eszközölnek, ezt mindég saját ve- I szélyökre. sőt vesztökre eszközlik: ha igaz az ; hogy ; a legnagyobb rázkódás nem akkor következik be, l midőn az uj institutiók meghozattak, hanem akkor mikor azok működni kezdenek és az uj eszmék és a meggyökerezett szokások és hagyományok közt harcz fejlődik ki: akkor kétségtelen, hogy Törökországra vonatkozólag nem akkor ütött a veszély órája, mikor az alkotmányt kihirdette, és nem akkor lett legyőzve, a mikor egy, v-^gy más államférfi uj eszmék megalapításának lehe­tőségéről gondolkodott; hanem akkor üt és fog ütni, mikor azok valósítása komolyan megkisérel­tetik ós akkor legalább is az integritásnak oly ér­telemben! fentartása. a minőhez egyedül volt ér­telme : ennek becse reánk nézve igen problema­tikus, igen kétes kérdés. Mert nem a név teszi a dolgot, nem azon szó. hogy a török hatalom sértetlenül áll fenn: adja itt a megoldás lényegót. Sértetlen volt a török hatalom akkor, mikor Szerbia felszabadult ós csak névleg volt alávetve; — sér­tetlen volt akkor, midőn a román állam még min­dég mint török felsőségnek alávetett független ál­lam nem szerepelt. De kérdem: használt e tekin­tetben az ilynemű sértetlenség V és ha a körülmé­nyek tényleg veszélyesek nem voltak, nem inkább ezen látszat daczára, mint ezen látszat alapján ál­lottak fen megnyugtatólag, ugy, hogy politikánk békés fejleményét lehetővé tennék ? Valóban cso­dának kellene történni, ha a félszázad előtt a szerb, görög és oláh függetlenséggel megkezdett folya­mat ma egyszerűen elmetszetnék. Csodának kel­lene történnie: ha azt várhatnék, hogy a török nép egész felfogása, ezredéves múlt, vallási mély meggyőződós, hirtelen, teljesen átalakulhasson, hogy az uralkodó nép leszállhasson az egyenjogúság színvonalára, nem csak a politikában, hanem azon polgári életben, azon polgári intézményekben, me­lyek mindig sokkal mélyebb gyökeret vernek az emberek szivében. Ezen érzelmek nem is öntu­datosak, de annál erősebbek, mivel szálaik nem­zedékeken keresztül állandóan lettek az élet min­den nyilatkozatába beleszőve, s második termé­szetté váltak. Ép oly csodának kellene történnie, hogy ily mély átalakulás bekövetkezzék, a mint kellene tör­ténnie akkor, ha a századok óta elnyomott és barbárságban élő népek rögtön európai civiliza­tióra, a modern constitutionalis theoria színvonalára emelkedjenek és oly eivilisatió erejét fejtsék ki, melyek minden körülmények közt azon színvona­lon való fenntartására még a nyugat legkedvezőbb viszonyai sem mutathatnak kivétel nélkül példát. De ha mi azon meggyőződósben osztozkodunk, hogy állandóan a jelen viszonyok fenntartása le­hetetlen : oly kérdés, tolul elénk, hogy mily ala­kulatok foglalhatják el azok helyét, ós mennyiben és miért veszedelmesek ezen uj alakulatok. Igen helyesen jegyezte meg tegnap Éber kép­viselő ur, hogy az érdekek szoros körvonalozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom