Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-261

261. országos Hié* jimius 27 1877 285 ten alapuló experimentumokat, meg nem tűrnek. (Helyeslés.) Szerintem Magyarországon is a legkárosabb politika volna, a magyar nemzeti fajérzületre alapítani egy tisztán chauvinistikus politikát. Tekintetbe kell vennünk más ajkú polgártársainknak jogait, gyakorolni kell irányukban méltányosságot, és nem magyar faj érzületére, hanem azokra, miket a magyar állani minden polgárától megkövetelhet, kell fektetni a fősúlyt. (Helyeslés.) Követelményekre, a m'elyeknek jogosultsága históriai tényekből fejlődött ki. Azt hiszem t. ház, hogy épen ugy, a mint ezen országnak sorsát nem szabad fajérzületi experimentumoktól és túlzásoktól függővé tenni: ugy őrt kell államink dél felé, hogy a históriai fejlődésen alapuló szerződések ós szerzett jogok tiszteletben tartása. — s ez az igazi eonservativ külpolitika — legyen a mérvadó. Csak igy képzelhető ott némi stabilitás, mert az ott lakó népfajok egyike sincs oly túlsúlyban, hogy elnyomhassa a többit és ennélfogva egy más irányzat mellett állandóvá válnék a haroz és az anarchia. Ezen veszélyektől tartottunk, midőn déli határunkon megindulni láttuk a fajszenvedélyre és vallási azonosságra alapított forradalmi agitatiókat. Hittük, hogy ezen forradalmi irány alá fog ásni mindent, mit történelmi fejlődésnek, jognak és szerződésnek nevezünk, ugyan az alatt, inig a mozgalom vezetői a legszélsőbb hypocrissel ellenkező humanistilus czélokat hirdettek, folyvást azt állítván, hogy egyedül a keresztények sorsának javítása forog szóban, a midőn pedig uj állami alakulások voltak a valódi czél. És mikor a közvélemény láthatta, hogy egy nagy hatalom ezen törekvéseket védszárnyai alá veszi a másik hatalmas szomszédnak rovására : akkor — természetesnek tartom, hogy a közvélemény instinctive érezte, hogy az ezen területen egyedül képzelhető eonservativ külpolitikát veszély fenyegeti és a legnagyobb aggodalommal és bizalmatlansággal nézett azon események, és azon hatalom felé, a melyről feltette, — hogy azon törekvések az ő oltalma alatt történnek. (Ugy van\ bal felöl.) Kállay Béni t. barátom nagyon helyesen beszélt arról, hogy a közvélemény sokszor ellentétes dolgokat kivan; egyszer kívánja az integritás fentartását, azután meg a bókét oly perezben, midőn a kettő egymással ellentétben áll, és igy tovább. Ez igaz; de épenséggel semmi egyebet nem bizonyít, mint azt, hogy a közvélemény némelykor téved, de korántsem azt, hogy mindig téved és azt hiszem, hogy ezen értelmezés mellett azon aggodalmakkal szemben, melyeknek én voltam bátor szót kölcsönözni, Kállay t. barátom sem foghatná mondani, hogy nem voltak jogosultak és hogy ezen aggodalmak még változtak volna a közel múlt időben. Meg voltak és meg vannak ma is. Ha a t. ház kegyes lesz még egy kis türelemmel megajándékozni, most (Halljuk! Halljuk!) azon kérdés felé kívánok fordulni : vajon a mi külpolitikánk vezetése annak, a mit én — a mint a mondottakból kitűnik, — helyesnek tartok, megfelel-e. Ismétlem t. ház! még egyszer, hogy félreértés ne lehessen, nem dogmának tartom ugy a mint Apponyi gróf t. barátom sem tartja annak Törökország épségének fentartását, de iránynak, mely a mindenféle kevésbé jó közt leginkább kívánatos a mi országunkra nézve. Erre szemben miképen mutatkozik a mi külpolitikánk vezetése? Azt hiszem, t ház, ha a külpolitika vezetéséről beszélünk: akkor mindenekelőtt vissza kell utasítani egy észrevételt, melyet tegnap egy két szónok úrtól hallottam, kiknek nézete szerint nem csak a képviselőháznak, de még egyes képviselőnek nyilatkozatai is veszélyesek lehetnek és pressiót gyakorolhatnak a kormányra és béníthatják actióját. Megengedem, hogy vannak esetek a parlamentekben, mikor ily pressio káros is lehet, például emlékezem GrlacLstone urnák féktelen szenvedélylyel megkezdett agitatiójára; de azon szerény hangon mondott kérdésekkel szemben, minők itt vetettek föl : azt mondani, hogy ez által veszélyeztetjük a közügyet, ez, bocsánatot kérek azon t. szónoktól, — nagyon ideges felfogása a parlamentalismusnak. A ki a parlamentalismus jó oldalait akarja, — annak néhány kevésbé kényelmes oldalát is kell akarnia. Meglehet, — hogy az némelykor nem kényelmes a kormányra nézve, de a kormánynak mindig fennáll és respectáltatik azon joga, mely szerint azt mondhatja, hogy a közügyek veszélyeztetése nélkül nem nyilatkozhatik; s azért ón ebben veszélyt látni egyátalában nem vagyok képes. Atalában, ha a t. ház nekem egy közbevetett megjegyzést kegyes volna elnézni. . . {Halljuk.) itt önkénytelenül eszembe jut, hogy a mi parlamenti szokásainkban van még sok, a mi nélkülözi a czélszerüséget. Nagyon sokszor halljuk, hogy nem kellene annyit beszélni. Ebben van sok igaz ; de némelyek ezt alkalmazni akarják a legfontosabb kérdésekre. A mindennapi kérdések gyorsabban végezhetők: de oly kérdéseket, melyek iránt a tájékozás a keblek nyugalmának követelménye, meg kell beszélni alaposan; vagy egyátalában nem kell parlamentalismus. (Helyedés) Különben az igen t. ministerelnök ur eljárása a tegnapi ülés folyamán legfényesebb bizonyítéka az én állitásom helyességének. Mert én nem hiszem, hogy legyen valaki e házban, a ki ne hallotta volna a legnagyobb örömmel a ministerelnök ur kijelentésének néhány részét, pl. mikor mondta: „és szolgáljon megnyugtatásul , hogy senkivel szemben ós semmi irányban arra nézve, hogy mit fogunk tenni a magunk érdekeinek megóvá-