Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-261

282 281. orszáaros üléi s június 27. 1877. orosz hódítási ozélokból: akkor igen is a törté­nelem a t. képviselő ur jóslatát meg fogja czá­folni és a t. képviselő úron is meg fog esni az, a mi megesett már annyi diplomatán, hogy roszul itélte meg a helyzetet, ő is kénytelen lesz beval­lani, hogy csalódott. Azt mondja a képviselő ur, hogy Törökor­szág gyenge és nekünk támaszul nem szolgálhat, másutt kell tehát keresnünk a biztosítékokat; azt is mondja, miszerint nem akarja, hogy Török­ország integritása monarchiánk dogmájává legyen Tökéletesen igazsága van a t, képviselő ur­nák, tökéletesen egyetértek vele abban, ha ezt ugy értelmezi, miszerint e monarchia végczélja semmi esetre sem lehet az, hogy Törökország integritását fentartsa; mert egyedüli végczélja csak az lehet, hogy a monarchia létérdekeit min­den viszonyok közt fentartsa ; de kettőnk közti különbség csak az, hogy mig a t. képviselő már teljesen leszámolt Törökországgal, ós azt számba nem vehető államnak tekinti, addig én, és azt hiszem a ház ezen oldalán többen, Törökországot számba vehető államnak s oly vódpaizsnak tekint­jük, mely Oroszország ellen a mi érdekeinket is védelmezi, és nem nézhetjük oly közöny­nyel, mint a t. képviselő ur, hogy Oroszország monarchiánk eme védpajzsát kétfelé törhesse. (Elénk helyeslés bal/dől.) Legyen szabad ezek után a ministerelnök ur nyilatkozatára áttérni és itt elsőbben is köszöne­temet ós elismerésemet kell kijelentenem az iránt, hogy a t. miniserelnök ur tegnap, ugy a mint nyilatkozott, mert legalább tegnapi nyilatkozatában felfogásom szerint a t. ministerelnök ur bepillan­tást engedett a folytatott és folytatandó politika irányelveibe. De midőn ezt elismerem, nem te­hetem, hogy a ministerelnök ur egy-két kijelen­tésére észrevételt ne tegyek. Elsőbben is azt mondj & a ministerelnök ur, hogy hová vezette volna a viszonyokat és országot az, ha a kormány hallgatott volna azon számos szünet nélküli un­szolásokra, a melyek az actiót folyvást sürgették, a melyek azt kívánták a ház ezen oldaláról, hogy a monarchiát háborúba keverhessék, sőt azt mondja a t. ministerelnök ur. hogy akkor a kor­mány hasonlított volna azon ember eljárásához, a ki megijedvén, hogy a szomszéd háza megtalál gyúlni í saját háza fedelére dobja az üszköt. Én nem tudom, hogy a t. ministerelnök ur és a t. kormány miként fogta fel azon nyilatko­zatok értelmét, melyek a ház ezen oldaláról történtek. En csak kettőtt tudok: az egyik az, hogy miután a keleti kérdés minden phasisai­ban a lehető legközelebb, legkomolyabban ér­dekel bennünket, nagyon természetesnek kell, hogy találja a t. ministerelnök ur is, de fogja találni bárki is, hogy az események minden mo­mentumában igyekeztünk magunknak tájékozást szerezni; a másik pedig az, — és ezt őszintén nyíltsággal vagyok kénytelen megmondani, —• hogy miután ezen oldalon mi nem viseltethetünk épen politikai pártállásunknál fogva bizalommal, még kevésbé pedig oly feltétlen bizalommal a kormány iránt, mint a t. túloldal: nagyon természetes, hogy a ministerelnök urnák átalános és épen azért sem­mit nem mondó nyilatkozataiban, eddig legalább, megnyugvást nem találtunk. De a t ministerelnök ur aligha fog felmutatni a ház ezen oldaláról háborúba vagy actióba lépésre nyilt, egyenes fölhívást. Nem is lehet, mert hiszen a t. ministerelnök urnák minden nyilatkozata eddig oly homályosan, elburkoltan és átalánosságban volt tartva, hogy nem találtunk benne semmit, A másik észrevételem, a mit tenni akarok a ministerelnök ur nyilatkozatára, arra vonatkozik, hogy a t. ministerelnök ur mintegy zokon látszik venni azt, hogy mi bizonyos, — szerinte nem létező, — veszélyt hangoztatunk folyton. Ez is igen természetes ós a t. ministerelnök ur könnyen segíthetett volna ezen; mert ha szíves lett volna kimutatni és meggyőzni bennünket,, hogy azon veszélyek nem léteznek: akkor legyen meggyő­ződve, hogy mi megnyugvással vettük volna az ő nyilatkozatát; de annak hiányában engedje meg. azt hittük és azt hisszük, hogy az ország iránt kötelességet teljesítünk, midőn éber szemmel résen állunk é,s őrködünk az ország sorsa és jövője iránt. (Élénk helyeslés halról.) Már jeleztem, hogy a t. ministerelnök ur teg­napi nyilatkozata eltér eddigi nyilatkozataitól ; mondtam azt is, hogy tegnapi nyilatkozatában — felfogásom szerint — az eddig folytatott ós jövő­ben folytatandó politika irányelvét én részemről kijelöve találom, és én teljes készséggel consta­tálom azt. hogy a ministerelnök ur e tekintetbeni nyilatkozata reám nézve tökéletesen megnyugtató ; mert eddig csak azt hallottuk a ministerelnök ur nyilatkozataiban, hogy a monarchia és igy hazánk érdekeit is meg fogják oltalmazni; de hogy miben látja a monarchia és igy hazánk érdekeit és miben látja azokat a veszélyeket, a melyeket meggátolni szándékoznak : nyilatkozataiban hiába kerestük. Most azonban megmondja a t. ministerelnök ur, hogy a monarchia érdekeit abban látja, hogy olyan állam-alakulások, a melyek a monarchia vitális érdekeivel ellenkeznének : megakadályoztas­sanak ; elmondja, hogy teljes szabad keze van a kormánynak az actióra minden irányban; elmondja azt, hogy senkivel sem kötelezettsége, sem szövet­sége nincs és igy cselekvés szabadságát képes volt és képes lesz ezután is megőrizni, és mondja az­után, s ez az, a mire igen nagy súlyt fektetek „biztosithatom a t. házat szemben a fölhozottakkal az iránt, hogy a monarchiának döntésre hivatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom