Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-261

282 281. orszáaros üléi s június 27. 1877. orosz hódítási ozélokból: akkor igen is a történelem a t. képviselő ur jóslatát meg fogja czáfolni és a t. képviselő úron is meg fog esni az, a mi megesett már annyi diplomatán, hogy roszul itélte meg a helyzetet, ő is kénytelen lesz bevallani, hogy csalódott. Azt mondja a képviselő ur, hogy Törökország gyenge és nekünk támaszul nem szolgálhat, másutt kell tehát keresnünk a biztosítékokat; azt is mondja, miszerint nem akarja, hogy Törökország integritása monarchiánk dogmájává legyen Tökéletesen igazsága van a t, képviselő urnák, tökéletesen egyetértek vele abban, ha ezt ugy értelmezi, miszerint e monarchia végczélja semmi esetre sem lehet az, hogy Törökország integritását fentartsa; mert egyedüli végczélja csak az lehet, hogy a monarchia létérdekeit minden viszonyok közt fentartsa ; de kettőnk közti különbség csak az, hogy mig a t. képviselő már teljesen leszámolt Törökországgal, ós azt számba nem vehető államnak tekinti, addig én, és azt hiszem a ház ezen oldalán többen, Törökországot számba vehető államnak s oly vódpaizsnak tekintjük, mely Oroszország ellen a mi érdekeinket is védelmezi, és nem nézhetjük oly közönynyel, mint a t. képviselő ur, hogy Oroszország monarchiánk eme védpajzsát kétfelé törhesse. (Elénk helyeslés bal/dől.) Legyen szabad ezek után a ministerelnök ur nyilatkozatára áttérni és itt elsőbben is köszönetemet ós elismerésemet kell kijelentenem az iránt, hogy a t. miniserelnök ur tegnap, ugy a mint nyilatkozott, mert legalább tegnapi nyilatkozatában felfogásom szerint a t. ministerelnök ur bepillantást engedett a folytatott és folytatandó politika irányelveibe. De midőn ezt elismerem, nem tehetem, hogy a ministerelnök ur egy-két kijelentésére észrevételt ne tegyek. Elsőbben is azt mondj & a ministerelnök ur, hogy hová vezette volna a viszonyokat és országot az, ha a kormány hallgatott volna azon számos szünet nélküli unszolásokra, a melyek az actiót folyvást sürgették, a melyek azt kívánták a ház ezen oldaláról, hogy a monarchiát háborúba keverhessék, sőt azt mondja a t. ministerelnök ur. hogy akkor a kormány hasonlított volna azon ember eljárásához, a ki megijedvén, hogy a szomszéd háza megtalál gyúlni í saját háza fedelére dobja az üszköt. Én nem tudom, hogy a t. ministerelnök ur és a t. kormány miként fogta fel azon nyilatkozatok értelmét, melyek a ház ezen oldaláról történtek. En csak kettőtt tudok: az egyik az, hogy miután a keleti kérdés minden phasisaiban a lehető legközelebb, legkomolyabban érdekel bennünket, nagyon természetesnek kell, hogy találja a t. ministerelnök ur is, de fogja találni bárki is, hogy az események minden momentumában igyekeztünk magunknak tájékozást szerezni; a másik pedig az, — és ezt őszintén nyíltsággal vagyok kénytelen megmondani, —• hogy miután ezen oldalon mi nem viseltethetünk épen politikai pártállásunknál fogva bizalommal, még kevésbé pedig oly feltétlen bizalommal a kormány iránt, mint a t. túloldal: nagyon természetes, hogy a ministerelnök urnák átalános és épen azért semmit nem mondó nyilatkozataiban, eddig legalább, megnyugvást nem találtunk. De a t ministerelnök ur aligha fog felmutatni a ház ezen oldaláról háborúba vagy actióba lépésre nyilt, egyenes fölhívást. Nem is lehet, mert hiszen a t. ministerelnök urnák minden nyilatkozata eddig oly homályosan, elburkoltan és átalánosságban volt tartva, hogy nem találtunk benne semmit, A másik észrevételem, a mit tenni akarok a ministerelnök ur nyilatkozatára, arra vonatkozik, hogy a t. ministerelnök ur mintegy zokon látszik venni azt, hogy mi bizonyos, — szerinte nem létező, — veszélyt hangoztatunk folyton. Ez is igen természetes ós a t. ministerelnök ur könnyen segíthetett volna ezen; mert ha szíves lett volna kimutatni és meggyőzni bennünket,, hogy azon veszélyek nem léteznek: akkor legyen meggyőződve, hogy mi megnyugvással vettük volna az ő nyilatkozatát; de annak hiányában engedje meg. azt hittük és azt hisszük, hogy az ország iránt kötelességet teljesítünk, midőn éber szemmel résen állunk é,s őrködünk az ország sorsa és jövője iránt. (Élénk helyeslés halról.) Már jeleztem, hogy a t. ministerelnök ur tegnapi nyilatkozata eltér eddigi nyilatkozataitól ; mondtam azt is, hogy tegnapi nyilatkozatában — felfogásom szerint — az eddig folytatott ós jövőben folytatandó politika irányelvét én részemről kijelöve találom, és én teljes készséggel constatálom azt. hogy a ministerelnök ur e tekintetbeni nyilatkozata reám nézve tökéletesen megnyugtató ; mert eddig csak azt hallottuk a ministerelnök ur nyilatkozataiban, hogy a monarchia és igy hazánk érdekeit is meg fogják oltalmazni; de hogy miben látja a monarchia és igy hazánk érdekeit és miben látja azokat a veszélyeket, a melyeket meggátolni szándékoznak : nyilatkozataiban hiába kerestük. Most azonban megmondja a t. ministerelnök ur, hogy a monarchia érdekeit abban látja, hogy olyan állam-alakulások, a melyek a monarchia vitális érdekeivel ellenkeznének : megakadályoztassanak ; elmondja, hogy teljes szabad keze van a kormánynak az actióra minden irányban; elmondja azt, hogy senkivel sem kötelezettsége, sem szövetsége nincs és igy cselekvés szabadságát képes volt és képes lesz ezután is megőrizni, és mondja azután, s ez az, a mire igen nagy súlyt fektetek „biztosithatom a t. házat szemben a fölhozottakkal az iránt, hogy a monarchiának döntésre hivatott