Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-260

272 260. országoh ülés június 26. 18VT. szlavismus érdekében; mert ez uagy különbség — ós itt egészen eltérek a t. képviselő ur véleményétől. 0 azt mondja, hogyha oly panszlavismust látna maga előtt, mely egyöntetüleg egy czél felé törekszik, mint az olasz, a német egység : akkor' veszélyt látna benne; de így nem tart tőle. No hát én egészen nyíltan megvallom és reményiem, hogy e tekintetben Poiit t. képviselő ur tetszését is megnyerem, hogy én magasabb ezélok : a eivüisatio, a szahság felé törekvő egységes szláv államtól nem félnék; mert meggyőződésem az, hogy egy a haladás, a civilisatio felé törekvő nemzet sohasem lehet veszélyes más nemzetekre nézve ; de igen is, amitől én félek, s a mit szerintem minden áron meg kell akadályoznunk : az, hogy ne jöjjön létre egy czári panszlavismus, mely tisztán - absolut kormány felé hajlik, melynek nincs magasabb törekvése, magasabb ezélja, mint az, hogy absorbealjon más nemzeteket, szert tegyen sok földre, nagy uralomra s a népjog helyébe a durva erőt helyezze. Ez az, a mit meg kell akadályoznunk. (Helyeslés balfelöl.) T ház! Érzem a kérdés nagy fontosságát, érzem erőm csekélységét; tudom, hogy én különösen azon rövid idő alatt, mely gondolkozásra engedtetett a körülmények által, nem vagyok képes e nagy horderejű tárgyat, nem mondom kimeríteni, hanem csak némileg mélyebben is megbírálni. Annyit azonban mondhatok, hogy a keleti kórdós, melylyel mi szemben állunk, nem egy uj mese, nem most merül fel először. Ez századunk egyik legnagyobb problémája, mondhatni az európai kérdések gordiusi csomója. Tudok annyit, hogy mióta ezen kérdés izgatottságban tartja Európát: minden politikus, minden hírlapíró tudta, ha életében egyszer foglalkozott is e kérdéssel, hogy ennek megoldásánál a főszerep Austria-Magyarországot illeti. Ebben senkisem kétkedett. Ezt a reményt eddigelé a mi kettős monarchiánk kormányzata meghiúsította és eddigelé ugy van, hogy a nagy kérdés, mely egész- Európát érdekli, de egy államot sem annyira, mint a. mienket: megoldását kizárólag az orosz ezárra bízzák. Azon körülmény, hogy eddig ennek rósz következményét nem láttuk: engem nem nyugtat meg; mert lehetetlen be nem látni, hogyha sikerül az orosz polipnak, osábjaival átkarolni Magyarországot : később az abból való kibonyolódás nehezebb lesz, mint ma. Igaz az, mit Kállay képviselő ur mond, hogy a török birodalom nem olyan szomszéd, a melyre támaszkodni lehetne, ós igy jobb volna, hogy ha ennél egy erősebb szomszédunk volna; azonban megjegyzem, hogy még ma lehet rá támaszkodni, mert létezik és a mint látjuk, képes oly erőt kifejteni, mire tán ellenfele nem tartotta képesnek. De én nem hiszem, hogy czólszerü és okos dolog legyen bevárni azon perczet, midőn ezen gyenge szomszédunk erejét is elvesztjük. Mindezeket megfontolva én nem szándékozom a kérvényi bizottság határozatán bármit is változtatni és valamint eddigelé, ép ugy most sincs szándékunkban a kormánynak határozott utasításokat adni. Azonban egy utasítást mégis adunk, és ez ugy hisszük, kötelességszerüleg háramlik minden nemzeti kormányra, hogy vezesse a nemzet politikáját a, nemzet egyhangú akarata szerint. Megvagyunk győződve : hogyha ez igy történik, akkor a török birodalom integritása fen fog tartatni, vagy ha ez lehetetlen, mindenesetre az orosz uralom terjeszkedése meg lesz gátolva, és ez az, mit a magyar nemzet elérni akar. Ezen czélból kész a magyar nemzet bármikor bármely áldozatra. Egyébiránt hogy a kérvény iiadassék a Az előttem utolsó szabelenyugszom abba, ministereinöknek. Csernatony Lajos: I. ház! szólott t. képviselő ur majdnem vaiban azt az utasítást kívánja adni a kormánynak, hogy cselekedjék a nemzetnek egyhangú akarata szerint, beszédében pedig magának is feltűnt, hogy magában ezen képviselőházban is egy nagyon is óvatos párthoz tartozó férfiak közt ellentétes nézetek nyilvánultak. Ha tehát egy óvatos párt részéről komoly férfiak lelkiismeretes meggyőződése szerint, — pedig erről meg vagyok mind a kettőre nézve győződve — nézet-eltérések vannak: hogyan lehet akkor feltenni azt a biztos, az evidens tények ellenében, hogy üt utasítást adhat a t. képviselő ur valamely nem történt dolgokra nézve, nem előre látható dolgokra nézve a kormánynak az egyesült nemzet egyesült akarata szerint? Ez teljes lehetetlen. El kell ismerni t. képviselő ur, mint el is ismerte egyébiránt a képviselő ur, hogy van ez országban egy általános érzelemegység és vannak nézeteltérések is: mert a dolog igy áll. Minden komoly embernek és főleg képviselőnek kötelessége megkérdezni saját magát, eszét, és szivét, hogy mi hát azon érzelem, a melyben az egész nemzet úgyszólván egyetért, és hol kezdődnek a nézeteltérések? Mert szerintem legalább így áll a dolog. Tehát menynyiben értünk egyet? Szerintem egyetértünk abban, hogy Muszkaország a leghazugabb jelszóval, a leggaládabb módon erőltette Törökországra a háborút. (Ugy •van!) Én azt hiszem, hogy ebben valóban az egész magyar nemzet egyetért; hozzáteszem, hogy Ausztriának ismét igen nagy része, mindenesetre a politikai tényezőknek fontos része ebben egyetért A másik az, hogy ezen ráerőszakolt háború elkerülésére Törökország részéről nem történt semmi gyáva eljárás, sőt férfias eljárása egész a vigyázatlanságig, a meggondolatlanságig ment. A harmadik, miben egyetért az ország: az, hogy ro-