Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-260

260. országos ülés június 26. 1S77. 273 konszenve, illetőleg jó feivánatai egészen Török­országgal vannak. Mindnyájan teljes szivünkből kívánjuk, hogy ő legyen a győztes (Helyeslés) és kívánjuk ezt azért is: mert galádul támadtatott meg, ós kívánjuk azért is, mert saját érdekünk, (Ugy van\) azon érdek t. L, mely bennünk meg­teremti a meggyőződést, hogy Törökország többé az osztrák-magyar monarchiára nézve ós jelesen Magyarországra nézve soha veszedelmes szomszéd nem lehet. Vannak sympathiák Muszkaország te­kintetében is, illetőleg vannak kivánataink meg­veretésére nézve, épen azért: mert nekünk Musz­kaország az előrelátható idők hosszúsága alatt biztos, megbízható és jó szomszédunk nem lehet. Ezen utolsó pontra nézve, — s ez magyarázza — meg szerintem Magyarországon azon gyakran félreér­tett érzelemnyilatkozatot, melyet a szláv íájok magok irányában ellenségesnek vesznek, — az utolsó pontra nézve, mondom, én részemről nem habo­zom kimondani, hogy ha a török birodalom te­rületén az egyik tartomány a másik tartomány után felkelt, fellázadt és külön vagy együtt a tö­rök uralom megszüntetésén, a török uralom le­rázására tűzték volna ki zászlójukat ós abba nem elegyedett volna senki, legyenek bármely elemek: én örömmel néztem volna e törekvést, mert a magukat felszabadító népektől nem félek és bűnnek tartanám azoktól, akik maguk ereje által akarják kivívni szabadságukat, ha ezen ér­zelmet eltagadnám. (Helyeslés). Erről szólva meg­jegyzem ezúttal azt is, hogy nagyon szomorúnak tartanám ezen osztrák-magyar monarchia jöven­dőjét és megélhetési lehetőségét, ha neki attól kellene rettegni, hogy ott ezen mostani háború folytán, vagy bármiféle következéseiből egyik vagy másik kis. faj, — a melynek népességéről épen teg­nap számította ki egyik képviselőtársam, hogy az csak 650,000 főből áll és a kik mellett még ott van valami 350,000 török, •— hogy ily kis álla­mok, ily csekély népességgel, fél barbár állapot­ban, — mondom, ha attól kellene félni, hogy egy­két-három tartomány van ott. a mely valamivel több szabadságot kap, mint a mennyivel ecldig bír. Mert ha ez már veszedelem a monarchiára nézve, ha ez veszedelem a magyar faj megélhe­tésére nézve: akkor kérem csináljuk meg kopor­sónkat és temessük el magunkat; mert akkor nem fog megélni a monarchia, nem fog megélni a ma­gyar nemzet különben sem. Most a nézeteltérésekre áttérve, — mert az előbb említett három pontban mindnyájan egyet­értünk, — nézeteltérések miben vannak? és miben lehetnek gondolkozó emberek között ? Lehetnek abban, hogy vajon nem kellett volna-e háborúba menni; lehetnek abban, hogy ezen monarchiának mi a feladata a háború fejleményének folytán. Ezekben mindben lehetnek nézeteltérések; és én megvallom, hogy azon negatív követeléseket nem KF.PV. H NAPLÓ 1875-78. XI. KÖTET értem, a melyekkel előállanak igen sok oldalról hazánkban. Az egyik azt mondja: Nem kell muszka secundogeniturát megengedni. Én is azt mondom. A másik. — és erről Simonyi Ernő t. képviselő­társam hirlapilag be is bizonyította, hogy a prag­matika sanctió ellen szól, — az : hogy nem kell osztrák secundogenitura. Nekem sem kell, ha épen kikerülhető; hanem mindenesetre inkább kell, mint a muszka secundogenitura, pedig jöhetnek oly alternatívák, amidőn választani kell a kettő közül. .Tehát ez a kettő nem kell. Azután nem kell bemenni Herczegovinába, Boszniába, még ke­vésbbé pedig r annectálni ezeket. Tökéletesen egyet­értek ezzel. És hogy Boszniába bemenni nagyon veszedelmes dolog, azt bebizonyította tegnapelőtt Kaas Ivor / képviselőtársain, aki alig tudott abból kijönni. (Élénk derültség.) A másik ismét azt mondja, hogy azt nem lehet megtűrni, hogy ott apró államok alakulja­nak Szerbia, Eománia példájára, mert az nekünk veszélyes. Jó! Ezzel nem bajlódom most. Ismét egy másik azt mondja, habár már uj eszmét hal­lottam Helfy t. képviselőtársamtól, a ki nagyon bővelkedik az ideákban, hogy ő nem ijedne meg egy nagy szláv országtól. Hogy ott a történtek után egy confoederált, vagy nem confoederált, hanem egy nagy szláv állam létesüljön. (Felkiál­tások a szélső baloldalon: Szabad szláv állam!) Egy ország szabad 24 óráig, a másik 48 órában már nem szabad! Franeziaország elég szabad vol nem régen még, és nem hiszem, hogy a t. képviselő urak valami nagy szabadságnak tarta­nák azt, a mit ma Francziország Mac-Mahon ke­gyelméből bír; pedig valamivel nagyobb ós czivi­lisáltabb ország, mint a melyekről itt szó van. Tehát annyiféle nézetek vannak, de mind re­latív, tehát mi a positiv? mit akarnak? mert va­laminek történni kell: akár tetszenek az előzmé­nyek, akár nem. Meglehet, hogy az egyik azt akarja, hogy ugy maradjon minden a hogy volt, ha ezt akar­ják, ez a legnagyobb holt kívánás gyermekes észszel, a mi a félhold uralmát illeti; mert min­den történhetik, csak az nem, hogy a török ura­lom eddigi állapotjában marad: az meg nem tör­ténhetik. Hogy ha valaki a rokon-, ós ellenszen­vektől elvontan akarja a kérdést megfontolni, ós valódi igaz véleményt akar mondani, a mint kö­telessége minden becsületes embernek nagy fon­tosságú kérdésekben ; már pedig ón is azt mon­dom, hogy ha ugy maradhatna, nekünk kétség­telenül az a legjobb volna, daczára azon gyakran felburjánzó cravallnak, és insurrectióknak, a me­lyeket azon a népek még sem csinálnának, hogy ha valami nagyon szerelmesek lennének azon tö­rök uralomba. (Felkiáltások: Fel vannak izgatva r ) T. ház! A kérdés, — a külügyi politikánkat illetőleg, — az én felfogásom szerint, mi volt 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom