Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-241
341. országos ülés május 9.1877. 19 Következése ezen baj azon mulasztásoknak, a melyek a diplomatiában 1856-tól, azaz: a párisi békekötés aláírási napjától fogva egész mostanáig a keleti kérdés körül elkövettettek. Négy főpontja volt a párisi békekötésnek. Az akkori osztrák külügyminister négy főpontot vétetett abba fel a bécsi eongressus megállapodásaiból. Ezeknek elseje volt, hogy a dunai fejedelemségek az orosz protecturatus alól kivétetvén, privilegiált állásuk biztosítása az európai nagyhatalmak felügyelete alá helyeztessék. A második volt a dunai szabad kereskedés. Közbenesőleg legyen mondva, én soha sem állítottam azt, hogy a Duna folyam neutrális-; jól tudom, hogy nem az; hanem igenis állítottam azt, hogy a szabad-kereskedés a párisi békekötéskor a bécsi eongressus 108. és következő pontjainak rendszabályai alá helyeztetett, ugy mint minden internationalis folyamra nézve. A Dunán való szabad-kereskedésnek biztosítására szolgált a párisi békekötésnek első pontja, t. i. hogy Oroszországnak immediat befolyása, az orosz államnak a román fejedelemség felett való protectoratusa megszűnt, és az orosz határok a Dunától még ott is, hol azt érintették, t. i. a Dobrudzsában, beljebb nyomattak Beszarábiába, hogy a Duna az orosz befolyástól minden tekintetben szabad legyen. Az első mulasztás tehát az, hogy megengedtetett az orosz hadaknak a Dunafejedelemségekbe benyomulni és a Duna partjához közeledni, és ez oka annak, hogy a szerződésnek második pontja már most meg nem tartathatott; mert abban tökéletesen igaza van a t. ministerelnök urnák hogy ha háborús viszonyok fejlődnek, a háború erőszakos következményeit tűrnie kell még a szabad-kereskedésnek is. En tehát csak sajnosán vehetem tudomásul a ministerelnök ur válaszát. Belátom, hogy discussió tárgyává e kérdést e helyen tenni most épen oly fölösleges, mint haszontalan. A mai helyzet az, hogy kormányunk többet nem tehetett, mint a mit tett, t. i, hogy tiltakozásában időre és térre nézve a legkevesebbre kívánta szorítani ezen kereskedelmi akadályt. t Hogy annak idejében nem kellett volna-e tenni Európának többet, arról itt nem határozhatunk ; ezt a körülmények már elhatározták. Ismétlem tehát, hogy sajnos tudomásul veszem a választ, és további discussiótól elállók. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem tartom feladatomnak, hogy a diplomatiának 1856-diki eljárását akár védjem, akár taglaljam; nem is kívánok különben e tárgyról most bővebben szólani. En azt hiszem, hogy a kormány részéről e tekintetben az, a minek történnie kellett, megtörtént. Európának voltak-e, és ha voltak, mik voltak mulasztásai: e felett ítélni, a t. képviselő ur is elmondta, nem tartozik ide. Hanem én megvallom, nem tehetek róla, ha a t. képviselő ur csak sajnos tudomásul veszi válaszomat: én mégis kénytelen vagyok kifejezni azon meggyőződésemet, hogy midőn maga a képviselő ur is belátja, hogy megtörtént, a mi történhetett akkor, ha nem is örvendetes tudomásul vételnek, de sajnos tudomásul vételnek és ezáltal a kormány eljárása indirect megrovásának nem lehet helye Elnök: Méltóztatik a t. ház a ministerelnök ur által a Somssich Pál képviselő ur interpellatiójára adott választ tudomásul venni ? (Felkiáltások a szélsőbal és baloldalon: Sajnos tudort:isid veszszük ! Felkiáltások a középen : Tudomásul veszszükl) A t. ház a választ tudomásul veszi. A ministerelnök ur most válaszolni fog Szalay Imre képviselő ur interpellatiójára. Tisza Kálmán ministerelnök : T. ház! Szalay Imre t. képviselő ur a következő interpellatiót intézte hozzám: Tekintettel arra, hogy béke időben csakis polgári hatóság intézkedhetik arról, hogy a várak külterületén a rend megtartassák, s csakis ezek felhívására alkalniaztathatik katonai erő ; Tekintettel arra, hogy Temesvártt a közönség ugy a küldöttségek, köztük a szegedi polgárságé, nem eresztettek török vendégeink üdvözletére, állítólag a polgári, állítólag a katonai hatóság rendeletére ; Kérdem a belügyminister urat : Van-e tudomása az elkövetett visszaélésről ós ki által törtónt a tilalom ? Mit tett vagy mit szándékozik tenni, hogy ezen önkénykedés megérdemlett büntetését elvegye, s az igazságnak és jognak megfelelőleg az efféléknek példás visszatorlása által eleje vétessék? En ezen interpellatió folytán minden oldalról igyekeztem a dolog felderítése iránt intézkedni, habár soha egy perczig sem hihettem és nem hittem, hogy az. mit a t. képviselő ur is csak mint állítólagost mondott, való legyen. S hogy épen a temesvári főparancsnokság mennyire távol állott ily törekvésektől, mennyire szereti ennek még gyanúját is elhárítani magától: ennek igazolására tartozom az igazságnak azzal, hogy kijelentsem, hogy a mint ezen hir a t. képviselő ur interpellál! ója folytán elterjedt, minden felszóllitás nélkül önkényt értesíttettem a fóhadparancsnokság részéről, s az értesítésben kimutattatott, hogy ez irányban a katonaságnak semminemű intézkedése nem történt. Ezzel meg nem elégedve a közigazgatási közegek utján is végére kívántam járni, hogyan történt a dolog. A tényállás, mint ez különben Temesvár sz. kir. város közgyűlésén is felderittetett, és ott tudomásul is vétetett, a tényállás mondom annyiban 3*
