Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-241

20 241. országos ülés május 9. 1877. áll, hogy valamint a katonai, ugy a közigazgatási hatóságok sem adtak ki a softák utazása szempontjából semmi néven nevezendő tilalmat, hanem Temesvár város rendőrkapitánya, a kinek feladatai közzé tartozik a vasútnál a rend fentartása, oda kimenvén, ez alkalommal is érvényt akart szerezni azon átalános, gondolom mindenki által ismert rendszabálynak, hogy midőn a vonatok érkeznek a vasút úgynevezett perronjára, addig, inig a vonat meg nem állott: a közönség kitolulása nem szokott megengedtetni, részint, hogy a forgalom ne zavartassák, részint, hogy veszély be ne következzék. Ez az, a mi történt. A mi következett aztán, ez az, hogy a magát feltartóztatni nem akaró közönség túltéve magát a rendszabályon, gondolom ablakot, ajtót betölt ós kirohant a perronra. Tehát a hatóságok részéről — határozottan állithatom kötelességüknek semminemű tulhajtása nem történt; történt egy bizonyos szabálytalanság; de ez történt azon igen tisztelt közönség által, mely erőszakhoz folyamodott azért, hogy érvényesítse intentióját; de megvallom a magam részéről tekintve a körülményeket, e kihágást nem tekintem olyannak, melynek szigorú megtorlása iránt intézkedni akarnék : — ha csak a t. képviselő ur indítványára a t. ház erre utasítani • nem fog. (Derültség ) Szalay Imre: T. ház/ Bátor vagyok legelőször is azt mondani, hogy miután magán értesüléseimből azon tudomást merítettem, hogy a t. kormány eljárása ez esetben tökéletesen correet volt, tehát a minister ur feleletét nem sajnos tudomásul veszem. Azonban vannak itt olyan körülmények, melyek azt mutatják, hogy ha a kormány a legjobb intentiókkal van is: mégis vannak olyan alantas közegek, kik a rendetlenséget, ugy látszik szeretik, és csak az a szomorú dolog, hogy épen a kapitányoknak kell lenni azoknak, a kik azt szeretik. A jelen esetben is épen igy történt. Mert az, hogy a perronra addig nem szabad menni, mig a vonat meg nem állt: tökéletesen .helyes, az minden állomáson ugy van szokásban. A vonat azonban akkor már megállt és nemcsak, hogy a várótermek bevoltak csukva, de még az étterem is, ugy hogy ennünk sem lehetett és mi török vendégeinkkel együtt koplalni voltunk kénytelenek és maga az akkor velünk utazott Dániel képviselő ur is kénytelen volt ezt eltűrni. Nagyon természetes, hogy akkor, midőn a közönség ily rendellenes dolgokkal áll szemben és nem tudja annak okát, hogy miért nem eresztik be, habár egy párnak a közelebbi állomásra jegye is volt: ez oly lépésre viszi, a minőt itt tapasztaltunk. Azon értesítésben, melyet nyertem, hogy perronjegyek kiszolgáltatása minden alkalommal szokásban van és midőn magok azon küldöttségek, melyek a törökök üdvözletére akartak bemenni, jegyet kértek a már megállt vonathoz: elutasítottak, még pedig a kapitánynak azon végzése folytán, mely megtiltotta, hogy jegyek a perronra kiszolgáltattassanak. Nekem azon t. barátom, a kitől e tekintetben értesítéseket nyertem, meg is irta, hogy kikre hivatkozhatom, és pedig igen tekintélyes polgárokat említett meg, nevezetesen Fogel István városi képviselőt ós Prepeliczay Béla kir. közjegyzőt, kik szintén akartak jegyet váltani a perronra, de hasonlókép elutasittattak. Hogy tehát a rendzavarást nem a közönség okozta, az benső meggyőződésem; hanem okozta azt a kapitány. Az is mondatott, hogy a kapitány intézkedésére az szolgált indokul, hogy ellen demonstratióktól tartottak; ez azonban a legnagyobb absurdum és az igazsággal a leghatározottabban ellenkezik, mert magam voltam tanuja. hogy több más nemzetiségbeliek is megjelentek a törökök üdvözletére, sót a szónokokat felkérték arra is, hogy nemcsak magyar, hanem az idegen ajkúak nevében üdvözöljék török vendégeinket. Bizonyos tehát az, hogy nem az ellendemonstratiótól való félelemből tette a kapitány azon intézkedést; hanem valami privát indokból, talán hogy kedveskedjék a kormánynak. Ennélfogva azt kérem a t. ministerelnök úrtól, hogy méltóztassék a kapitány ellen a vizsgálatot megindittatni, mert ha itt senkisem volt hibás, a kapitány bizonyára hibás volt. Azon kivül, még azt az egyet vagyok bátor a t. ministerelnök ur figyelmébe ajánlani, méltóztassék kis figyelmére méltatni a múlt héten történtek lefolyását, s abból azt fogja látni, hogy midőn a rendőri közegek a néptömeg visszatartásába nem avatkoztak, semmi rendetlenség nem fordult elő ; azon roppant tolongásokban nem volt ember, a kinek a legcsekélyebb súrlódása vagy baja történt, hogy megnyomták volna, még az is kevés (Nagyderültség); hisz mindenesetre megnyomták, de nem annyira, hogy panaszkodott. (Derültség) Ebből a t. ministerelnök ur igen jó tanulságot vonhat, amit egyébbiránt az ő bölcs belátására bizok, a választ pedig tudomásul veszem. Tisza Kálmán ministerelnök: Csak egy megjegyzésére a t. képviselő urnák kell hogy nyilatkozzam, mert azt óhajtom, hogy midőn a t. ház — reménylem — tudomásul veszi nyilatkozatomat, felreéétés seninii irányban ne legyen, mintha bármely irányban ígéretet tettein volna. Csak azon pontjára a t. képviselő ur előadásának kívánok felelni, melyben azt kívánja, hogy a városi rendőrkapitány ellen vizsgálatot rendeljek el. Erre nézve határozottan ki kell mondanom, hogy én részem-