Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-240

240. országos ülés május 7. 1877. 15 cziifket életbeléptetni és mikor? erre azt vagyok bátor felelni: hogy a törvónyozikk mai napon is épségben áll, tehát a törvényczikk életbeléptethető. És én részemről, ha nem tartom is legezélszerübbnek minden tekintetben az akkép előirányzott vonalakat, mégis megvagyok győződve, hogy azon részein az országnak, t. i. Slavóniában a határőrvidéken és Horvátországban mulhatlamd, mihelyt a viszonyok megengedik és a pénzpiacz állapota változik, kötelessége Magyarországnak vasutakat ópiteni. Akkor miután az 1871: XXXVIII. t.-czikk is kötelezi a ministeriumot arra, hogy ezen törvényczikk életbeléptetése iránt még a törvényhozás jóváhagyását kikérje, a mennyiben a határőrvidéki vasutak hozzájárulása ezt megkívánja: akkor a t. ház bölcsessége fog a tekintetben dönteni, hogy miképen léptettessenek életbe ezen vonalak: ugy-e a mint azon törvényczikk magával hozza ? vagy a jelen viszonyok folytán némi változásokkal, a mennyiben azon vonalok egy része nagyon nehéz kiépítésű ; mert ott igen nagy természeti akadályok forognak fenn, és a mennyiben lehetséges, hogy ma talán könnyebben, olcsóbban, czélszerübben lehetne eljárni a vonal némi változtatásával. Ezt volt szerencsém válaszolni a t. képviselő urnák, és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Kraljevics Miroszláv: T. ház! Én a minister ur válaszával pro hic et nunc megvagyok elégedve. Elnök: Méltóztatik a t. ház a minister ur válaszát tudomásul venni? (Igen!) A minister ur válasza tudomásul vétetik. Most felelni fog a minister ur Kulcsár Lajos képviselő ur inlerpellátiójára. Péchy Tamás közmunka- és közlekedési minister: T. ház! Kulcsár Lajos képviselő ur interpellátiót intézett hozzám a magyarországi vasutak kőszén-fogyasztása tárgyában. Interpellátiója igy szól: 1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a magyar korona területén levő vasutak nagyobb része kőszénszükségleteit majdnem kizárólag a külföldről hozatja? 2. Van-e a minister urnák tudomása arról, hogy a déli vasút magyar és horvátországi vonalain a magyar és horvátországi kőszén mellőzesével, kizárólag a köflaclii és trifaili kőszenet fogyasztja, holott amazt olcsóbban és könnyebben magkaphatja? 3. Van-e a minister urnák tudomása, hogy az előadottak alapján hazánkban két irányban: t. i. egyrészről a roppant pénzösszegek a külföldre való küldetése, másrészről pedig a kőszónipar ós igy az ezen alapuló adóerőnek is igen nagy mérvű csökkenése álíal tetetemes kárt szenved, — és ha van tudomása : mit szándékozik a minister ur tenni, hogy a haza, a hazai ipar és államkincstár ily módoiii rendkívüli és súlyos megkárosítása megszüntessék, s pedig annál gyorsabban megszüntetíessók, miután hazánk nyomasztó és szorult állapota ezt csakugyan sürgetőleg követeli? A t. képviselő ur kérdésének első pontjában azt kérdi, van-e tudomásom arról, hogy a magyar korona területén levő vasutak nagyobb része kőszónszükségleíeit majdnem kizárólag a külföldről hozatja ? Én t. ház! kénytelen vagyok azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy a t. képviselő ur egy tévedésben van. A. t. képviselő ur ugyanis azon vasutakat ismeri, melyek vidékéhez legközelebb esnek, t. i. a győr-sopron-ebenfurtit, a magyar-nyugotit, és a délit. Ezen vasutakra nézve a t. képviselő urnák igaza van. De a többi vasutakra nézve nincs igaza. Mert ezen vasutakon kivül csakis a kassa-oderbergi ós a vágvölgyi vasút az, mely nem magyar kőszenet használ. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a Dunán inneni, Tiszán inneni, Tiszán túli és Királyhágón túli részekre eső összes vasutakból csakis a vágvölgyi és kassa-oderbergi vasutak azok, melyek külföldi szenet fogyasztanak; ha hozzávesszük, hogy a Duna-drávai vasút fával füt, és a Mohács-pécsi vasút pécsi kőszenet használ: akkor azt hiszem, hogy a t. képviselő ur megfogja engedni, hogy a magyar vasutak túlnyomó nagy része, nem külföldi szenet használ. Ugyanis a magyar államvasutak északi vonalai használnak salgó-tarjáni, baglyasaljai, nemti és esókási kőszenet. A magyar államvasutak keleti vonalai használnak petrozsényi s részben jelenleg salgó-tarjáni és erdővidéki kőszenet. A magyar államvasutak déli vonalai igenis használnak a váraljai magyar kőszén mellett nagyrószben trifaili kőszenet is ; de ez természetes, a mennyiben a trifaili kőszénnel minőség és olcsóság tekintetében semmiféle más kőszén nem concurrálhat. A tiszavidóki vasút hasonlókép magyar kőszenet használ, t. i. a salgótarjáni, a petrozsényi és nemti kőszenet és kisórletképen bárvini kőszenet is használt ugyan a Miskolcz és Tokaj közti vonalon ; de jelenleg ezt már nem használja. Maga a csász. kir. osztrák vaspálya magyarországi hoszszú vonalain kizárólag oraviczai kőszenet használ, sőt még részben a nem magyarországiakon is ; az első erdélyi vasút petrozsényi kőszenet használ, az alföld-fiumei szintén ilyet; a mohács-pécsbarsi pedig, mint mondottam, pécsi szenet használ ; az északkeleti vasút használ salgótarjánit, zsilvölgyit, miservölgyit és épen csekély részben dobrauit, de mindezeket sem használja oly mértékben, mint a fát: mert ott a fa olcsóbb a kőszén-